Infect with your love

Első pillantásra megakadt a szemem rajtad. Hiperszőke hajadhoz jegeskék szempár tartozott. Nézésedtől átfutott testemen a libabőr. Álltam a tekinteted, mely úgy fúrodott arcomba, amit még senkinél sem tapasztaltam. Lassan végignéztél magas, vékony testemen, s nem hozott zavarba a tudat, hogy tudtam, mire gondolsz. Én is arra gondoltam.

Érdeklődtem irántad a lányoktól, akik figyelmeztettek; vigyázzak veled. Nem értettem, s nem is nagyon érdekelt. Tekinteted bennem élt, s ezt semmi nem tudta kitörölni. Álmaimban sorra jelentél meg. Szinte már éreztem jéghideg érintésedet perzselő bőrömön. Hallani véltem ziháló lélegzetemet.. De mindegyik álom a vekkerem fülsiketítő hangjával ért véget.

Próbáltam nem rád gondolni, próbáltalak kerülni, de te mindenhol ott voltál. Ottvoltál az udvaron, ahol a barátnőimmel csevegtünk, s éreztem, hogy engem bámulsz. Nem tudtam nem oda nézni. Jeges pillantásod egyre fokozta bennem irántad érzett vágyaimat. Ottvoltál a folyosón is, mikor épp pakoltam be a szekrényembe a könyveimet. Ottvoltál a büfénél, az étkezőbe, a tesiterembe. Mindenhol. És én minden éjjel úgy feküdtem le, hogy másnap az enyém leszel.
S így is lett.
Péntek 15; A Gólyabál. Iskolánk eme ünnepélye több évtizedekre nyúlik vissza, mellyen a frissen érkező gólyák végső beavatása történik meg. Tekintetemmel mindig téged kerestelek a tömegben, de egyszerűen sehol sem voltál. Se a folyosón, sem a tornateremben, sem a feldíszített aulában. Ahogy az este közeledett, s a gólyák az iskolai ruházatukat vérvörös estélyire cserélték, s egyre több büszke szülő jelent meg digitális fényképezőikkel a kezükben, ideges lettem. Féltem, rettegtem, mert nem voltál sehol. Tudtam, hogy nem bírok ki még egy magányos éjszakát ujjaid érintése, ajkad lágy íze, s tested egésze nélkül. Egyszerűen képtelen voltam visszafogni a vágyat s a kéjt, melyet irántad éreztem.

Elindultam hát felfele. Az emeletre vezető lépcső kapaszkodói virágokkal voltak díszítve, s ahogy egyre több lépcsőfokon felkapaszkodtam, úgy vált minden egyre sötétebbé. A másodikra fölérve márcsak a Hold fehér sugarai táncoltak be az ablakokon, mely kísérteties érzést váltott ki belőlem. Remegtem, de nem a félelemtől, hanem az izgalomtól. Mintha egy belső hang irányított volna, úgy mentem végig az üres folyosón. Ahogy közeledtem az utolsó teremhez, szívem már vadul lüktetett mellkasomba zárva. Minden egyes lépésnél úgy éreztem, majd szétrobbanok. S végül beléptem.
Ott ültél a tanári asztalon, s ugyanazzal a nézéseddel pillantottál rám, amivel először.
- Idetaláltam - nyögtem ki halkan, alig hallhatóan.
- Tudom - hangjából érezhető magabiztosság csapott meg - Én hívtalak ide
- De.. - kezdtem tiltakozni, hisz egyetlen szót se váltottunk, de végül hideg zuhanyként ért a felismerés. A furcsa, késztető érzés nem puszta női megérzés volt... hanem a hívása.
Kimért léptekkel közelítettél hozzám, s szívem vadul ontotta magából ereimbe a fokozódó adrenalinnal dúsított véremet. Végül kellően közel ért hozzám ahhoz, hogy finoman megérintse arcomat. Ujjainak hidegségétől libabőrős lettem.
- Érzem illatodon a vágyat s a kéjt - súgta fülembe halkan. Válaszom egy mélyről jövő, mégis lágy nyögés volt. Másik keze a fülemtől haladt lefele a nyakam vonaláig, onnan pedig a mélyen dekoltált ruhámig. Ujja a ruhám varrásvonalánál folytatta tovább felderítő útját, s ekkor elöntötte ölemet a forróság. Keze végül a feszes fenekemen landolt, amibe nem várt keménységgel belemarkolt, s szinte hozzápréselt saját, jéghideget ontó testéhez.
- Te.. más vagy, ugye? - törtem meg a csendet.
Nem érte váratlanul a kérdés. Válaszképp felkapott, mintha egy könnyű pihéből töltött párnát emelne fel, s minden durvaság nélkül a földön kötöttünk ki.
- Hogyan jöttél rá? - kédezett vissza, miközben egyik kezével a combom fedetlen részét kezdte el durván simogatni.
- Túl.. szőke.. ah... hajad - nyögtem, hisz a vágy már szük börtönébe zárt - Jéghideg.. a.. tekinteted.. kezeid.. szintén.. azok.
- Más vagyok, ahogy mondtad - válaszolt rögtön - Az vagyok, akik ellen féltenek a szüleid, sőt, még a saját barátnőid is. Személyiségemből fakad, hogy rögtön felfigyeltél rám. Mágnesként vonzom a tekinteteket.. ez a csapdám.. amibe te besétáltál. Álmaidért az elmém a felelős. S a vágyaidat ugyanúgy tudom kontrollálni.
S egy percre csönd lett. Végül újra megszólalt;
- Soha életemben nem éreztem ilyen vonzónak egy nő illatát sem.. ezért választás elé állítalak; elmehetsz, elfuthatsz előlem, ha félsz. Soha többet nem kereslek, s csak egy idővel kifakuló emlék leszek a tinédzserkorodból.. vagy ittmaradsz, hogy beteljesítsem álmaidat, s lángra lobbantsam testedet, mely akarata nélkül vonzódik hozzám, de azzal vállalod a felelősséget, hogy örökre megfertőzlek... a szerelmemmel.

Hirtelen nem tudtam mit mondani. Felnéztem arcára, melyen már nem a szokásos rideg, merev arckifejezés pihent, hanem valami más.. valami, ami méginkább fokozta vágyaimat. S kimondtam;
- Fertőzz meg a szerelmeddel.
S ami ezek után történt... az egyszerűen természetfeletti volt.