Észrevétlen szerelem 4. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

************************************************************************


Attól kezdve átlagos munkanapjaink némiképp megváltoztak. Maga a munka ugyanaz maradt, de minden egyes alkalommal, amikor Diane-nek megbeszélése volt, én nagyjából fél órával a kezdés előtt bementem hozzá az irodába. Az első alkalmakkor még próbált ellenállni, de sosem ért el sikert. Elég volt egy perc, vagy kettő, és már remegő combjai közé furakodott a nyelvem.
Észrevettem, hogy bár igyekszik csendben maradni, visszafojtani a nyögéseit és a sikolyait, teste minden rezdülése elárulja a gyönyörét. Azt hiszem, mélyen belül meggyőzte magát, hogy nincs semmi rossz abban, ha egy beosztottja nyelvét használja, hogy megnyugodjon a fontos megbeszélések előtt. Bár élveztem amit csináltam, és néha úgy éreztem, már attól el tudnék menni, ahogy remeg a teste nyelvem munkájától, egyre többre és többre vágytam. Bár türtőztettem magam, de egyre inkább vágytam rá, hogy többet is tegyen értem, mint hogy csak elomlik nyelvem munkájától.
Következő alkalommal, amikor nyelvem le-fel mozgott vágata mentén, és éreztem, közel áll már a csúcshoz, felemeltem a kezem, és első alkalommal érintettem meg, ujjaimat végigfuttatva combján. Egy elfojtott nyögés volt a válasz mozdulatomra, és éreztem, ahogy fölemeli a fejét, de én csak tovább simogattam combjait, gyengéden érintve forró bőrét, miközben nyelvem tovább hajszolta őt a gyönyör felé.
A következő alkalmakkor újra és újra hozzá értem, hogy simogassam combjait, de ő mindig, mintegy tiltakozásul, apró nyögéssel válaszolt, és borzongás futott rajta végig. Ha akkor érintettem meg, amikor már közel járt a csúcshoz, az mindig megadta neki az utolsó lökést.
Néha elmerengtem azon, ahova eljutottunk, és ahova még nem. Sosem érintettem meg őt a dereka felett, még sosem láttam őt még csak megközelítőleg meztelenül sem. Még csak meg sem ujjaztam, és nem érintettem a fenekét. Számtalanszor elégítettem már ki a nyelvemmel, de még egyszer sem csókoltam meg.
Egy nap, végül, amikor arcom épp gyönyörű combjai közé temettem, neki pedig ide-oda dőlt a feje, miközben halkan nyögött a gyönyörtől, egy pillanatra átcsúsztattam kezem a derekán. Teste megremegett, amire azonnal visszakoztam. Aztán ismét feljebb toltam a kezem és belémélyesztettem a nyelvem, amire mélyről jövő nyögéssel válaszolt. Ezúttal pedig pontosan azt a reakciót kaptam, amit szerettem volna. Dereka megemelkedett a vágyakozástól, én pedig nem haboztam, ajkaim közé vettem csiklóját, gyengéden szopogatva azt.
Fel-le mozgatta csípőjét, szinte lovagolva a nyelvemen, míg végül egy nagy sikoly kíséretében el nem élvezett. Kezei ráfonódtak a széke karfáira, és számat eltöltötték nedvei.
Úgy három hónapig folytattuk így. Minden megbeszélése előtt fél óráig átkaroltam a derekát, és tartottam őt, miközben ágyékát az arcomnak feszítette. A mennyekben jártam, hogy ez a gyönyörű és csodálatos nő tőlem várja az élvezetet. Biztos voltam benne, hogy abban az időben csak én voltam az egyetlen gyönyörforrása. Ahogy reagált az érintésemre, nem hiszem, hogy valaha is magához nyúlt volna azóta.
Az érzelmi dilemma azonban folytatódott. Azon merengtem, vajon érzek-e valamit ez iránt a nő iránt. És ha igen, mit kezdhetnék ezzel. Ha megpróbálnám a mi kis kimondatlan egyességünket romantikus viszonnyá változtatni, azt kockáztatnám, hogy mindent elveszítek. És szinte biztos voltam benne, hogy ez a tépődés Diane-ben is lejátszódik. Valahányszor beléptem az irodájába és felpillantott rám, vágyakozás, de ugyanakkor zavarodottságot is láttam a szemében, mintha csak nem tudná, hogy dolgozza fel a jelenlétemet.
De végeredményben az ő kérdése nekem válasz volt. Aztán az egyik délután történt valami. Diane-nek aznap nem csak egy, de két ügyféllel is találkoznia kellett ebéd után, úgyhogy már egy jó órával előbb besurrantam az irodájába. Csodálkozott, hogy ilyen korán lát, de közben némán oldalra fordult a székével és széttette nekem a lábait. Imádtam az első hangokat, amikor kiadott, amikor a szám hozzá ért. A gyönyör sóhaja volt ez, a megkönnyebbülésé, és az elégedettségé.
Ezúttal úgy döntöttem, kihasználom az időmet. Gondosan elkerültem a csiklóját, nem foglalkozva azzal, hogy vonaglik, hogy hozzáérintse ajkaimhoz. Ehelyett szeméremajkait nyaltam, majd nyílása körül mozogtam anélkül. hogy behatoltam volna. Beletelt jónéhány percbe míg végül elernyedt és csak élvezte érintésemet. Én pedig minden rendelkezésemre álló eszközt felhasználtam, hogy izgassam bejáratát, míg ki nem szorult a levegő a tüdejéből, és elméjét teljesen kikapcsolva rázkódott. Úgy tizenöt percbe telt, mire a teste ismét elernyedt, és csak élvezte szám munkáját. Ajkaimat, nyelvemet és még a fogaimat is felhasználtam, hogy érzékeny húsát izgassam, míg ismét nyögdécselni és remegni nem kezdett, minden akaraterejét feladva és elalélva kényeztetésemtől.
Belé mélyesztettem nyelvemet, és hallgattam, ahogy egyre hangosabban zihál. Aztán kissé visszahúzódtam, hogy körbenyaljam bejáratát, de aztán ismét, figyelmeztetés nélkül mélyen belé hatoltam. Ismét elakadt a lélegzete és megrándult a csípője. Vártam egy pillanatig, amíg visszanyeri a kontrolt a teste felett és gyengéden nyalni kezdtem bejáratát. Felpillantottam rá, hogy figyeljem hátra hajló fejét, szája elnyílik, szemei pedig lecsukódnak. Teste teljesen ellazult, leszámítva néha megránduló csípőjét. Elmosolyodtam, és néha szándékosan nyaltam őt keményebben, hogy halljam nyögéseit. Aztán ismét mélyen belé hatoltam és végignyaltam barlangja falát.
Kihúztam belőle nyelvemet, amikor hangosan felnyögött, meglepetten és felaljzva pillantva fel rá, miközben tovább nyalogattam bejáratát, míg nyögése halk morgássá nem szelídült. Erre ismét olyan mélyen toltam belé a nyelvem, ahogy csak tudtam.
– Ó, igen! – Majdnem elaléltam a gyönyörtől. Felemelő érzés volt annyi hónapnyi hallgatás után meghallani a hangját, miközben élvezi nyelvem munkáját. Kihúztam belőle nyelvem, amit azonnal tiltakozó morgás követett. Erre válaszul öt hosszú percig megállás nélkül csak izgattam őt, szeméremajkait kényeztetve a nyelvemmel. Körbejártam csiklóját, de a kis pöcökhöz egyszer sem értem hozzá. Teste elernyedt, teljesen átengedve nekem az irányítást. Én pedig ismét bejáratához csúsztam, megragadtam csípőjét, és szinte magamra húztam őt, egy újabb mély nyögést csalva elő belőle.
– Ó, Jessie... – akadt el a lélegzete.
Ezúttal én is felnyögtem. Mindenki Jessnek, vagy Jessicának hívott. Az óvoda óta senkinek nem voltam Jessie.
Végül, nagy sokára, elértem csiklóját is, egy mozdulatommal elérve, hogy majdnem kiugrott a székből.
Hangosan zihált, miközben ismét belé mélyesztettem a nyelvem. Akárha ismét gyerek lennék, aki a játékával szórakozik. Mindent megtettem, hogy nyögéseket csaljak elő belőle. És bár éreztem, néha igyekszik magában tartani, mindig sikerült elérnem, hogy kitörjön belőle. Aztán, úgy döntöttem, megadom neki az eddig megtagadott orgazmust. Egyre enyhébben nyalogattam őt, végül már szinte alig érve hozzá, elérve ezzel, hogy csípője könyörgően emelkedett felém, mire én kegyelemdöfésként toltam belé nyelvemet.
– Ó, istenem... Jessie! – nyögte hosszan, remegő hangon, mielőtt rátört volna a gyönyör. Le is fordult volna a székről, ha nem tartom erősen.
– Ó, Diane – suttogtam ágyékába olyan halkan, hogy talán meg se hallotta. Aztán addig masszíroztam remegő csípőjét és combjait, míg teljesen el nem ernyedt a székben.

***

Mintha átszakadt volna valami gát attól kezdve, hogy először nyögte a nevemet élvezetei közben. Mindketten éreztük, milyen érzelmeket vált ki belőlünk ez az egész, de ugyanakkor rendkívüli módon élveztük is, és, végtére is, egyikünknek sem származott belőle kára. Amikor dolgoztunk, minden épp olyan volt, mint szokott. Épp olyan barátságos, de mégis hivatalos. De amikor a combjai között térdeltem... hangosan nyögött és a nevemet dorombolta. Különösen azt a becenevet, amit annyira szerettem hallani a szájából.
Az idő nagy részében Diane hátradőlt a székében, egyik lábát a vállamon nyugtatva, a másikat pedig az asztalon. Én pedig örömmel kényeztettem őt, miközben kezem végigfutott a lábán és csípőjén. Imádta, amikor a lábfejét masszírozom, miközben nyelvem a csiklójával teszi ugyanezt. Felsikkantott, amikor először megmarkoltam a fenekét, barlangját pedig teljesen nyelvemre lökte.
Azonban egyértelműen másként is örömet szerzett magának. Egyre gyakrabban, amikor beosontam hozzá, már letolt bugyival találtam,vagy már az első érintésemre úgy hozzám préselte magát, mintha az őrületig izgattam volna. Különböző hangokkal jelezte, ha akart valamit. Ha túlságosan is felizgattam, vagy éppen hogy többre vágyott volna.
Egyik nap azon ritka alkalmak egyike volt, amikor szombaton is be kellett jönnie egy megbeszélés miatt. Egy egyszerű nyári ruhát viselt. Talán akkor láttam először másban, mint szoknyában és blúzban. Ez persze nagy öröm volt nekem, hiszen ruháját felgyűrve könnyedén hozzáférhettem ágyékához. Most megragadhattam az alkalmat, hogy ne csak feszes hasfalát fedezhessem fel, hanem feljebb is csusszanhassak, és először megérinthessem melleit. Puhák voltak, ruganyosak és tökéletesen bele illettek tenyerembe.
Amikor először megérintettem őket, felnyögött, és teljesen kezeimnek feszült, de aztán kissé zavartan visszahúzódott. Magamban kuncogtam a képen, hogy ez a nő, aki már régóta élvezi nyelvem munkáját a combjai közt, megrémül attól, hogy megérintem a mellét. Viszont inkább visszakoztam, és csak oldalát simogattam. Hamar visszanyerte a bátorságát, hogy csípőjét az arcomba tolja, én pedig visszatértem melleire, gyengéden masszírozva őket. Amikor megérintettem kemény mellbimbóit, ő azonnal felnyögött, és túl is lendült a csúcson.
Ezzel új szintre léptünk. Még amikor szokásos ruhája volt rajta, Diane akkor is kibontotta nekem blúzát és levette a melltartóját, felkínálva nekem egész testét.
Az után azonban, hogy ennyi mindenen végigmentünk, még csak fel se merült bennem, hogy egyáltalán jelezzem, vágynék rá, hogy viszonozza szívességemet. Még úgy is tűnt, mindketten tartunk tőle kicsit, hogy ez bekövetkezzen. Visszafogottan öltözködtem, és ő is látványosan került minden mozdulatot, amivel akaratlanul is hozzám érhetett volna. Mindketten féltünk átlépni ezt a határt. Tudtuk, ha megtenné, én nem hagynám viszonzatlanul, és akkor a kapcsolatunk már olyan szintre emelkedne, ahova egyikünk sem akart eljutni.
Nem tudom, miért aggódtam emiatt annyira. Talán azért, mert annyira élveztem ezt a helyzetet, hogy nem akartam megkockáztatni az elvesztését annak reményében, hogy valami többet kapok. Vagy talán több is volt? Lehet, sosem tudom meg.

Folytatása következik!