Egymásnak rendelve 2. rész

A központi megállóban szálltam le én is és Emily is. Még mindig gyönyörködtem a város szépségében. Majd a hátam mögé néztem és Emily már sehol sem volt. Biztos elvegyült a tömegben. Nekem viszont fogalmam sem volt merre lehet a Katonai Kiképző Központ.

- Elnézést! - szólítottam le egy hölgyet. - Megtudná mondani merre találom a Katonai Kiképző Központot?

- Természetesen. Átmész azon a zebrán, majd végigmész azon az utcán, majd elfordulsz balra és ott lesz.

- Köszönöm a segítséget!

- Nagyon szivesen - felelte kedvesen a hölgy.

Átmentem a zebrán, végig mentem az utcán, majd elfordultam balra és akkor megláttam az épületet. Hatalmas volt és jól látható betűkkel ki volt rá írva hogy "Katonai Kiképző Központ". Beléptem a bejárati ajtón, majd az információs pultnál lévő hölgyhöz mentem.

- Elnézést! A nevem Katherine Becker. Egy hónapja kaptam a behívómat, amelyben az áll, hogy ma kell megjelennem.

- Máris nézem.

Pötyögött valamit a számítógépén majd megszólalt:

- Igen, mára szól a behívója. Délre. Menjen fel ezen a lépcsőn és az első ajtó balra.

- Köszönöm.

Követtem a nő utasításait és meg is találtam a termet. Egy nő ült a teremben egy számítógép előtt.

- Jó napot! - köszöntem.

- Jó napot! Fáradjon beljebb!

- Mára szól a behívó levelem.

- Kérem foglaljon helyet! - majd a vele szembe lévő székre mutatott.

Leültem.

- A nevét mondja legyen szives!

- Katherine Becker.

- Rendben. Most pedig kérném az okmányait!

Odaadtam. Megnézte őket majd visszaadta.

- Ellenőriztem, hogy érvényesek-e. Minden rendben van az irataival.

Az orrom elé dugott egy papírt.

- Írja alá kérem.

- Ez micsoda?

- Szerződés.

Megfogtam az asztalon lévő tollat és aláírtam majd visszaadtam a nőnek.

- Köszönöm. - mondta.

- Mennyi időre kell vállalnom a szerződéses katonai szolgálatot? - kérdeztem.

- Tisztesi beosztás esetén 3 év, tiszti és altiszti beosztás esetén 5 év.

Gőzöm sem volt miről beszél, de bólogattam, mint aki tökéletesen érti miről van szó. Annyit viszont levettem, hogy jó sokáig fogok itt tartózkodni.

- Kérem, jöjjön utánam! - mondta a nő én pedig követtem.

Egy hatalmas udvaron kísért át. Az udvaron két nagy épület állt és bementünk az egyikbe.

- Ez itt a lányok szálláshelye. Ez pedig az ön szobája. - mondta majd egy kulccsal kinyitotta az ajtót. - Minden bizonnyal lesz majd szobatársa is, de egyelőre csak a magáé a szoba. Most pedig megyek, hagyom, hogy berendezkedjen és fogadnom kell a többi érkezőt is. Kérem délután 2-re jöjjön le a csarnokba és lehetőleg ne késsen!

- Rendben! - mondtam aztán a nő kiment.

Fáradt voltam, felkellett frissítenem magam egy kicsit. Elmentem zuhanyozni. Mikor kész lettem egy törölközővel körbetekertem magamat és kisétáltam a fürdőből. Mikor beléptem a szobába egy ismeretlen lányt láttam, ezért sikoltottam egyet, majd ő is.

- Ne haragudj, hogy megijesztettelek. Azt mondták ez a szobám és lesz egy hálótársam is, aki minden bizonnyal te vagy. A nevem Jessica. - szólalt meg először ő.

- Az én nevem Katherine, de szólíts csak Katenek.

- Te pedig szólíthatsz Jessnek. - mosolygott rám.

- Jól van Jess. - mondtam nevetve. - 2-re le kell mennünk a csarnokba, azt mondták ne késsünk.

- Igen, úgy hogy jobb lesz ha igyekszünk.

Kedves lány. Máris összebarátkoztam vele. 2-re pont odaértünk a csarnokba. Rajtunk kívül még egy csomó fiú és lány volt ott. Egy férfi állt egy pódiumon és beszélt.

- Üdvözlet újoncok! Remélem már berendezkedtetek és jól érzitek magatokat a szállásotokon. Nos, itt órákat is fogtok venni, többek közt elsajátíthatjátok az íjászat, a harcművészet, sőt a rejtőzködés tudományát is.

Bemutatta az íjjazást oktató tanárunkat, a harcművészet tanárunkat és így tovább.

- Az önvédelmi órákat pedig mint minden évben, most is Emily Turner tartja.

Elállt a lélegzetem... A lány, akit a vonaton ismertem meg.