Egy rossz ötlet következményei

Az ajtónál ülve, a földön kuporogva egy-két könnycseppet letörölgetve, csak gondolkodtam.

"Miért tetted ezt?
Megérte?
Mi értelme volt tönkretenni másnak az életét?"

És rá kellet jönnöm, hogy magam sem tudom a választ. Csak kuporogtam az ajtó előtt, pont mint Szandra az ajtó túlsó felén.
- Ömm... - rövid sóhaj -, sajnálom. Ne-nem tudom miért tettem ezt.. Tény..
- Csak fogd be. - Jött a rövid, határozott válasz.
Én idióta kretén. Akarata ellenére megdugom, és negyedóra kussolva görnyedés után bocsánatot kérek? Hogy lehetek ekkora egy balfasz.

Még filózgattam volna tetteimről, és hatásairól, de aztán eszembe jutott, hogy hamarosan hazajönnek Gáborék. Még ennyire nem sikerült beparáznom, mint most. Határozottan felálltam, és elkezdtem gondolkodni.

"Na, most mi a faszt fogsz csinálni Te idióta?"

Bíztam a sorsban (bár tudtam, hogy nem érdemlem meg segítségét) és elkezdtem rendbe szedni magamat. Végigkarmolt hátam borzalmasan nézett ki a fürdőszoba tükrében, és a szemem alatti rész is látott már szebb napokat. Aminek viszont örültem, hogy az eleinte vérző combom csakugyan rendbe jött, csak pár halványpiros csík maradt belőle.

"Észre sem lehet venni" - Gondoltam.

Dehogynem lehet, én idióta baromarcú. Megmostam az arcom, s megigazítottam ruházatomat. Majd nem veszem le a pólót, s a karmolások sem fognak napvilágot látni. Bementem a nappaliba, s bekapcsoltam a TV-t. Alig telt el fél óra, és eljött a pillanat. Gáborék hazaértek.

- Megjöttüüünnnkkk... Remélem nem rosszalkodtatok! - Mondta Angi, az anyuka.

"Vicces ez a sors" - Mondtam magamban.

Gábor bejött a szobába, majd mily meglepő, meglátta a pofámon a nővére ütéseinek nyomát.

- Te meg mi a faszt csináltál? - Kérdezte csodálkozó arccal.
- Ömm.. Hát én csak épp bementem a fürdőszobába, megcsúsztam, és lefejeltem a ...

- Kádat. - Tette hozzá hatalmas meglepetésemre Szandra, aki szalonképesre téve magát kijött a szobájából.

- Igen. - Erősítettem meg, és próbáltam valami idióta mimikát vágni, hogy hihető legyen.

- Az igen! De pont így? Tudtam, hogy egy idióta vagy, de hogy ennyire.. - Majd nevetve kiment a szobából.

Szandra halkan becsukta maga mögött az ajtót, és rádőlt. Nagyon komoly, szúró tekintetével nézett rám. Szinte éreztem, hogy kivégez a gondolataiban.

- Valamit... Kurvára... Meg.. Kell.. Beszélnünk. - majd kiment az ajtón, s hallottam, hogy vidáman köszön édesanyának.

Még ilyenkor is kedves hozzám.. És nem azzal kezdi, hogy elmond... Istenem.. Mekkora egy fasz vagyok!

Az este történései említésre sem méltóak, Angéla gratulált az esésemhez, majd vacsora, és elvonulás.

Úgy éjfél körül lehetett, és halottam, hogy Gábor már réges-rég mély álomba szenderült.

- "Itt az idő!" - Gondoltam, és szépen lassan átmentem Szandrához.

Halkan benyitottam, és leültem az ágya szélére.

- Alszol? - Egy kibaszott zseni vagyok..
- Szerinted tudok aludni? - Hangja nagyon mély volt. Ekkor éreztem azt igazán, hogy tönkretettem.
Nem tudtam mit mondani. A félelemtől ledermedten csak ültem. Csak ültem, és néztem Őt. Egyszerűen... Én nem ilyen vagyok. Soha nem tennék ilyet.

- Kérdezhetek valamit? - Törte meg végre a csendet immáron ugyan úgy mély, de lágyabb hangja.
- Persze. - Mondtam én, és észre vettem magamon, hogy hangom oly letört volt, mintha éppen most lettem volna tanúja egy mészárlásnak.
- Miért? Én.. Én nem ilyennek ismertelek meg.. Én.. Én nem tudom.. Miért csináltad ezt? Te nem ilyen voltál.. Most is, itt ülsz, és lassan félek tőled.. Miért ...
- Nem tudom. - Nem hagytam, hogy befejezze -, Fogalmam sincs. Ami azt illeti, mikor kint kuporogtam, én is ezen gondolkodtam. Fogalmam sincs, hogy miért csináltam ezt veled... Tényleg nem ilyen vagyok.. Egyszerűen csak... - Itt hagytam abba.
- Igen, egyszerűen csak?
- Muszáj?
- Remélem ezt nem komolyan kérdezted.
- Egyszerűen csak szeretlek.
- Micsoda?? Mit mondtál? Te teljesen idióta vagy?
- Most miért..?
- Mi az, hogy miért? Apád is így szeret téged? ... Najó, ez undorító volt.. Nem akarok olyanná válni, mint Te..
- Nem tudom elégszer mondani, hogy bocsáss meg. És tudom jól, hogy ez nem változtat semmin. És figyelj, valóban szeretlek. Teljes szívemből.. Igazából tudom, tudtam jól, hogy kettőnk közt akkor sem lehetne semmi, hogyha mondjuk a vesémet adnám érted, így megpróbáltam sunyi módon mindig is a közeledben lenni..
És ma, amikor nyögdöstél, és akár poénból akár nem mondtad, hogy ki vagy éhezve, egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon.
- Undorító vagy, remélem tudod.
- Tudom... Nem is kívánom hogy megértsd... A dologgal kapcsolatban...
- Én nem beszélek. Minél előbb megpróbálom elfelejteni.. Ahogy téged ismerlek, a sunyi kis dögségeddel te sem fogsz.. Szóval szerintem túltárgyaltuk.

Egy világ omlott össze bennem. Ahogy a hangja a szomorúságról agresszívvá, s dühössé lett, tudtam, hogy undorodik tőlem. Ez akárhogy is, de tönkre tett.

Sóhajtottam.
- Kö.. Jó.. Szia. - Ne kérdezzétek, nem tudom, hogy ez mi akart lenni.

Nem érkezett válasz, így kimentem a szobából. Éppen mentem volna vissza a szobába, mikor Angéla szobájából furcsa nyögéseket hallottam. Megálltam, és hallgatózni kezdtem.

- Huhh, ezazz.. Uhhmm..

Félig benyitottam -szerencsére nem hallotta meg-, és nézni kezdtem. Természetesen az történt, amire gondoltam. Ugyan bár az anyuka lassan negyvennél járt, még mindig igencsak szeretett volna aktív nemi életet élni, csak ezt a férj távollétében (tudniillik külföldön dolgozott) nem igazán tehette meg, így maradt a maszturbálás.

- Ezazz.. Hahh - Mondta, miközben ujjazva magát, körkörösen táncolt feküdve az ágyon.

Mondanom sem kell, péniszem ismét találkozhatott az erekció gyakorlati tüneteivel, és azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék sikeresen csatlakozni Angihoz. Fogalmam sem volt..

Jobb ötlet hiányában, lassan besétáltam, közben merev péniszemet nadrágomból kivéve masszíroztam, még az ágy széléhez értem. Angi meglátott, és nem éppen az történt, amire számítottam.

Takaróját magára rántva abbahagyta, és ijedten nézett rám.

- Te meg mi a fenét csinálsz itt? - Közben ránézett péniszemre, amit már csak inkább markolgattam.

- Hát.. Ömm.. Én csak láttam, hogy itt bent vagy, és arra gondoltam, hogy tudod..

- Remélem tudod te is, hogy ez teljesen irreleváns... Menj vissza a szobába légyszíves..

Szomorúan bólintottam, majd kimentem, és magam után becsuktam az ajtót. Még álltam ott pár percet, de nem halottam, hogy folytatta volna. Visszatértem hát a szobába, lefeküdtem a matracomra.

- Hol a faszban voltál? - Meglepetésként hallottam Gábor hangját.
- Ömm.. Hugyoztam..
- Hülyének nézel? Fél óráig?
- Honnan tudod, hogy meddig voltam kint?
- Mindegy... Csak tudni akartam, hogy mit csinálsz a lakásunkban..
- Jó, bocsi..

Majd hallottam, hogy valami lecsúszik Gábor ágyáról. Gyorsan odakúsztam, majd felvettem. Egy magazin volt. Meglepetésemre férfiak voltak benne.. Elég taszító látvány volt..

- Héé.. Add vissza, kérlek.
- Várj.. Akkor.. Csak nem megzavartam valamit?
- Kérlek add vissza. - Mondta igen komoly hangsúllyal.
- Gyere ide érte. - Mondtam nevetve.
Erre csak sóhajtani tudott.
- Kérlek..
- Nem. - Mondtam félkomolyan.
- Ó baszdmeg! - dühödött fel, és lerántva magáról a takarót, felállt.

Amikor először ránéztem, nem tudtam hogy hova tegyem a dolgot.. Ott állt előttem, felső testén egy nővérétől lopott, rózsaszín ujjatlanban, alatta egy kosaras melltartóban, lábán harisnya, s tangát viselt.

- Meg akartam kérdezni, de akkor már egyértelmű.. Szóval buzi vagy Giabikám...
- Ne mond ezt kérlek.. Igazából inkább biszex.. Néha csak úgy rám jön, és akkor megkuratnám magam, de a nap legnagyobb részében a nőket kedvelem..
- Okkééé -mondtam csodálkozva-, és honnan van a ruha?
- Szennyesből.
Ezen egyszerre felnevettük kicsit halkabban, majd odajött, elvette a magazint, és odabújt hozzám, a takaróm alá. Arcunk egy orrnyira volt egymástól.

- Héé.. Attól még, hogy poénra vettem, én a nőket szeretem.. Szóval.. ömm.. Lennél kedves..
- Biztosan? - Majd megcsókolt. Eleinte elundorodtam, de csókjától megnyugodtam, és ismét csak merev lettem. Köbö fél percig csókolóztunk, mire észbekaptam, s ellöktem magamtól.
- Te idióta.. Fúj.. Undorító.. - Majd a szőnyegre köptem.
- Kérlek ne csináld már.. Nagyon rég óta várok valakire..
- Részvétem.
- Kérlek.. Tegyed meg nekem ezt a szívességet.. Könyörgök..
- Milyen szívesség, Fúj.. - Aztán eszembe jutott, hogy hányszor segített már nekem az évek folyamán.. Miket éltünk át.. Nomeg az is, hogy jelenleg olyan merev vagyok, hogy amúgy is ki kéne verjem, ha aludni szeretnék.
- Mit szeretnél velem csinálni? - Végül hozzátettem.
- Mit engedsz? Én tényleg mindenre vevő vagyok.. Akár meg is dug..
- Hagyd abba! Undorító..
- Na.. Hadd szopjalak csak le.. Képzeld azt, hogy Szandra vagyok.. Tudom, hogy rá úgy is gerjedsz.. Látszik rajtad..

Ez egy kicsit megütött, de elgondolkodtam a dolgon.. Végül is, ha hagyom, hogy egy fél-transzvesztita leszopjon, attól még csak nem leszek buzi...

- Najó.. De.. Csak egy szopás.. Ne próbálj trükközni.

Erre a mondatomra örömteli mosoly lett az arcán, s hozzámbujt, megcsókolta a nyakam és rögtön lekúszott a nadrágomhoz, amiből ügyes mozdulattal előrántotta az indokolatlanul merev péniszemet. Itt meggondoltam magam, de reagálni nem volt időm, mert nyalogatni kezdte a makkomat.

Nem tudom honnan tanulta, de olyan jól bánt a nyelvével, hogy kanosságom az összes erkölcsi gátamat porrá zúzta, és megmarkolva a fejét, nagyokat nyögtem.
Elképzeltem, hogy..

Jobb ötlet hiányában, lassan besétáltam, közben merev péniszemet nadrágomból kivéve masszíroztam, még az ágy széléhez értem. Angi meglátott, és éppen az történt, amire számítottam. Abbahagyta az ujjazását, és rám mosolygott..

- Azt hittem már soha nem találsz be.. - Mondta Angi játékosan.
- Hmm.. Isteni egy nő vagy.

Angi lassan felült, lesöpörte a kezem a péniszemről, majd elkezdte a makkomat nyalogatni. Istenien csinálta. Kézmunkázott picit, majd bekapta. Elkezdett szopni.. Szájában a nyelvével is körkörösen trükközgetett, amitől nagyon beindultam. Simogattam az arcát, markolgattam a haját.

- Ezazz, te asszony.. Tudod hogy kell ezt..
- Mondtam nem bánod meg.. - Szólalt lágyan.

Majd folytatta a szopásomat mindaddig, még el nem élveztem. Az illúzómból csak spermám sűrű lövelése keltett fel, és láttam, hogy az összeset Gábor szájába lövellem. Hirtelen rámnézett, és kiköpte..

- Bocsi.. Erre még nem állok készen.
- Semmi gond...
- Figyu.. Köszi.
- Csak maradjon köztünk.

Végül mindketten elaludtunk.

Ma már csak emlékként él bennem ez a történet, és segített, hogy jobb ember legyek. Gábor pár év múlva elmondta a szüleinek hogy meleg (szerencsére a sztorink titok marad), akik nagyon kegyesen segítik őt mai napig. Angélával úgy teszünk, mint ha mi sem történt volna, s Szandrával is úgy ahogy, de kibékültünk.

---------------Vége--------------

Köszönöm annak, aki elolvasta, mint már leírtam, a sztori teljes egészében kitalált. Várom a visszajelzéseket, és majd kis idő múlva újra jelentkezem lehetőleg már valami jobban sikerült művel.