Egy jó délután.

Itt állok az ajtód előtt, s szívdobbanásaim nem a megszokott ütemben vernek. Már a csengőt rég benyomtam, s csak most hallok lépteket a másik oldalról. Milyen különös ez. Régebben mindig rögtön ajtót nyitottál nekem, ha tudtad, hogy jövök. De ez mióta volt? 2 éve. 2 éve volt, hogy ki kellett mennem Amerikába. De már hiányzol. Hiányzik egy barát, akire számíthatok, s akinek elmondhatom gondjaimat. Akinek őszintén elmondhatok mindent, mert tudom, hogy nem mondja el senkinek. Akinek sírhatok a vállán, amikor valaki összetöri a szívem. Te ezeket mind magadba hordoztad/hordozod. S most itt állok az ajtó előtt, s várom, hogy széles mosollyal nyiss ajtót nekem. Hallom, ahogy a léptek zaja elhalkul. Megálltál.

- Jó Napot! – mondom, mikor meglátom anyukádat az ajtóban. Megmondom kicsit meglepődtem, mert mindig te nyitsz ajtót nekem. Bár, most nem tudtad, hogy jövök, mert nem szóltam. Meglepetést akartam okozni neked.
- Szia – mondja mosolyogva anyukád. Meglepődöttség tükrözi arcát. Talán azért, mert nem számított rám vagy azért, mert nem ismer fel.
Nem is lepődnék meg azon, hogyha nem tudná, ki vagyok. Szőkésbarna hajam, mostanra már teljesen barna, s alkatom is megváltozott. Régebben volt rajtam „kicsi” súlyfölösleg, de már leadtam. Gondolom nőttem is, s ezért megváltoztam kívülről, s belülről is.
- Mecy? – hangja kizökkent gondolatmenetemből. Mégiscsak rám ismert. Ez a gondolat mosolyt csal az ajkaimra.
- Igen, Mrs. Lakewood? – kérdezem most már vigyorogva.
- Oh, istenem, de rég nem láttunk téged. Hogy vagy? Kristine-hez jöttél? – kérdezi, s nem tudom, hogy mit mondjak legelőször.
- Köszönöm szépen jól. Igen hozzá jöttem, de szeretném meglepni… hol van?
- Fent a szobájában.

Félre áll, s én könnyedén átsuhanok mellette. Mivel régebben sokat jártam itt, ezért tudom, hol van az a bizonyos szoba. Felmegyek az emeletre, s a második ajtó jobbra. Zene szól ki a szobából. Gondolom, teljes hangerővel hallgatja. Benyitok, de Ő sehol. Mosolyom lehervad arcomról, s különös hangokra leszek figyelmes a fürdőszoba felől. Halkan odamegyek, s résnyire kinyitom az ajtót. Légzésem teljesen leáll, ahogy meglátom, mit csinálsz bent. Lábaid ki vannak rakva a kád két szélére, s kezed középen matat. Remegsz, nyögsz, s nekem meg a lábaim között, elkezd valami mozogni. Mármint nem is mozog, hanem lüktet. Akármennyire is akarom, nem tudom levenni rólad a szemem. De az érzés lent egyre elviselhetetlenebbé válik. Becsukom szemeimet, de minden egyes nyögésed parázsként hat rám. Becsukom az ajtót, s leülök az ágyadra. A vágy, amit érzek, kezd elviselhetetlen lenni. Hogy lehet ez? Sosem történt ez meg velem, hogy felizguljak egy lányra. Miért pont most? Egy sikítást hallok, s tudom, hogy elélveztél.

Pár pillanattal később kilépsz fürdőszobádból egy törülközőben, s amint meglátsz, megakadsz a mozdulatban. Még nézel néhány percig (ami nekem egy örrökévalóságnak tűnik), s felsikítasz, és nyakamba ugrassz. Felismertél. Megpuszilsz, s leszállsz rólam. Én megigézve nézem testedet, de te ezt észre sem veszed. Csak engem nézel, s nem érdekel senki más.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezed meg végül, miután kikapcsoltad a Hifi-tornyodat.
- Nem is örülsz nekem? – kérdezem kicsit sértetten, de igazából, csak ugratlak.
- Dehogy nem – mondod vigyorogva, s mondatod megpecsételésére megölelsz. Én jó nagy levegőt veszek, s közben érzem édes parfümöd. Milyen régen nem éreztem ezt az illatot? Sóhajtok egyet, s elengedlek. Nem tudom kiverni a fejemből, a fürdőszobás képedet.
- Mi a baj? – kérdezed, s nem akarok neked hazudni. Mindig is megmondtam neked az igazat, s most sem fogok mást mondani.
- Láttalak a fürdőben – ahogy kimondom ezeket a szavakat, arcod vörössé válik. Nem szólalsz meg percekig, de engem figyelsz.
- Nagyon sajnálom – mondod. – És milyen volt? – kérdezed, s ha még lehet, arcod még vörösebb.
- Felizgultam – mondom, s most rajtam a sor, hogy piruljak egyet. Arcodat nézem, s kicsit meglepődtem, amit látok. Felcsillantak a szemeid.
Közelebb jössz, s lefektetsz ágyadon. Én nem ellenkezem, de én sem értem miért. Arcod súrolja az enyémet, s ajkaidat rátapasztod az enyémekre. Váratlanul ér, de viszonzom. Hajadba túrok, s lábaimmal átkulcsolom derekadat. Törölköződ szétnyílik, de még mindig rajtad lóg. Kezeid melleimre tapadnak, én meg felnyögök. Elengedlek lábaimmal, s lehúzom, rólad a törül kőzőt, s nesztelen testeddel fekszel vissza rám. Most nyakamat kezded el csókolgatni, miközben pólómat húzod le rólam. Én egyre jobban szuszogok, s nem birok magammal. Felemelem fejemet, hogy le tudd rólam húzni teljesen, s miután lehúztad melltartóm pántjával foglalatoskodsz. Már hevesen veszem a levegőt, s szívem is egyre jobban dobog. Lerántod rólam melltartómat, s melleimre veted magad. Puszilod, csókolod, harapdálod, s érzem, hogy mindjárt elélvezek.

Ujjaid lejjebb csúsznak, s lerántod rólam a nadrágot, a bugyival együtt. Szőrtelen ágyékom tiszta nedv, s nem is tétovázol, mert ujjaiddal rögtön elkezded izgatni a csiklóm. Nem kell nekem sok hátra, s érzem az orgazmus hullámait. Nyögök egy óriásit, s te mosolyogva mászol le rólam.