Dr. Shaw csábírása 1. rész

Orvos-beteg kapcsolat extrákkal.

Írta: destinirains
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. július 21.

*******************************************************************************

Amy idegességében folyamatosan keresztbe tette a lábait, hogy aztán megcserélje, majd kinyújtsa őket és kezdje előröl, miközben az orvosi rendelően ücsörgött. Ujjai képtelenek voltak abbahagyni a dobolást, szíve pedig hevesen dübörgött mellkasában. A Cosmo magazinba temette az arcát, aminek egy piros ruhás modell volt a címlapján, hogy múlassa az időt. Azonban egy pillanatra se volt képes a szövegre vagy a képekre koncentrálni. A cikk pedig, ami arról szólt, hogyan forrósítsuk fel a kedélyeket a hálószobában, a legkevésbé sem segített.
Mi sem lenne természetes, mint hogy valaki ideges legyen egy orvosi váróban? Az Amy-ben kavargó érzések, azonban ennél jóval bonyolultabbak voltak.
Dr. Lisa Shaw volt Amy-ék háziorvosa a lány teljes eddigi felnőtt életében, ami az elmúlt hét évet jelentette. A doktornő a harmincas éveiben járt, azonban alig jelentek még meg ősz szálak a hajában és fiatalos arca és alakja miatt is mindenki jóval kevesebbnek saccolta volna.
A dolgok egy ideje már a megszokott rutin szerint folytak. A doktornő behívta őt, vérnyomásmérés, súlymérés, alap vizsgálatok, majd az észrevételek feljegyzése és búcsúzás.
Azonban az elmúlt időben Amy egyre több kutató pillantás kapott, egyre többször fordult elő egy ottfelejtett kéz a combján vizsgálat közben, vagy néhány véletlenszerű simítás a mellein.
Amy már kezdett azon merengeni, hogy ezek vajon tényleg csak véletlenek-e, vagy Dr. Shaw üzenni akar neki valamit. Nem. Ez biztos csak félreértés. Vagy mégsem?
A két nő annyira baráti kapcsolatban volt egymással, amennyire csak azt az orvos-beteg-kapcsolat megengedi. Sok mindenről tudtak egymással kapcsolatban. Tudtak róla, ha a másik randizgat valakivel, talált valami érdekeset egy butikban, hogy mit főz a másik vacsorára, vagy hogy milyen problémái vannak a munkahelyén. Azonban a doktornő vőlegénye pár hónapja felbontotta a jegyességüket, és nagyjából az volt az az időszak, amikor Dr. Shaw keze kezdett egyre bátrabb lenni, ha Amy-ről volt szó.
Azonban Amy is vágyott ezekre a találkozásokra. Kíváncsi volt, milyen messze mennek el a dolgok ez alkalommal, ugyanakkor abban se volt biztos, helyesen cselekszenek-e. Elvégre a háziorvosáról van szó. A doktornő nagyon vonzó volt és a mosolyától bárki lefordult volna a székéről. Amy pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát ültében, ahogy rá gondolt.
Amy körbenézett a váróteremben. Minden szék foglalt volt, azonban meglehetős csönd uralkodott, leszámítva egy-két zajongó gyereket.
Egy légzőmaszkos idős hölgy, egy férfi oxigén-palackkal a hóna alatt, és még sokan mások. Egyesek köhögtek, vagy az orrukat fújták. Nehéz volt véka alá rejteni a kinti téli hideget.
Amy felsóhajtott. Kilenc óra volt, és az égiek se tudták volna megmondani, mikor fog ő sorra kerülni. A várakozó tömeget elnézve viszont valószínűleg úgysem lesz ideje többre egy gyors köszönésnél, egy sietős vizsgálatnál és aztán elköszönésnél.
A sarokba kifüggesztett tévé felé fordította a figyelmét, de egy szót se értett a műsorból, mert a gondolatai csak a doktornő körül forogtak.
Kényelmetlenül fészkelődött a székében, ujjaival dobolt a karfán, vagy épp a térdeire könyökölt és megtámasztotta állát.
Úgy egy óra múlva már úgy tűnt, mindenki mást szólítottak, csak őt nem. Talpra kászálódott és odasétált a recepciós pulthoz, hogy szerezzen egy kávét az ottani automatából. Néhány pohár után azonban olyan lett, mint a ketrecbe zárt tigris. Nem volt türelme leülni és kedélyesen elcsevegni a többiekről a havi számlákról és a balesetekről, amivel talán némi biztosítási pénzhez jutnak. Sokkal szívesebben látta voltna Dr. Shawt.
A pultra támaszkodott és még egy csésze kávét elszürcsölt, miközben a rendelő ajtaját szuggerálta. Aztán az ajtó hirtelen kinyílt és egy nővér jelent meg, hogy Miss Dales-t szólítsa. Amy-nek egy pillanatra a szíve is kihagyott. Reménykedett, hogy ő az egyetlen Miss Dales a teremben. Kényelmetlen lenne, ha aztán ismét vissza kellene vánszorognia várakozni.
Miután megmérte a súlyát, a vérnyomását és a testhőmérsékletét, a nővér leültette egy másik szobában, hogy ott várja meg Dr. Shaw-t.
Amy lehuppant a vizsgálóasztalra. A papírzsebkendő-vékonyságú takaró összegyűrődött alatta, ahogy kényelembe helyezte magát. Nagy volt a kísértés, hogy elnyúljon és szundítson egy kicsit, különösen az átdolgozott éjszaka után.
Kigombolta szürke melegítője nyakát, hogy látni engedje mellei felső peremét. Csak egy atlétatrikót viselt alatta, ami alig ért feljebb mellbimbói vonalánál. Ez persze majd csinál némi kedvet a doktornőnek ahhoz, hogy megvizsgálja őket.
Mire észbe kapott, már a hátán feküdt és a lábaival harangozott az ágy szélén. Néhány pillanatra le is hunyta a szemét, de aztán azonnal felpattant, amikor egyre hangosabb beszélgetés neszeit hallotta meg odakintről.
Dr. Shaw volt az. Amy szíve a torkában dobogott és érezte, hogy izzadtságcseppek gördülnek le a hátán. Hátravetette göndör, mogyoróbarna haját és kidüllesztette mellkasát. Hallotta a papírok surrogását odakintről, majd három apró kopogtatás hallatszott és már nyílt is az ajtó.
- Jó reggelt, Amy! - lépett be az orvos. - Hogy vagy ma?
- Remekül, Dr. Shaw...
- Hagyd már ezt! Szólíts csak Lisának! Reméltem, hogy már egy jó ideje eljutottunk erre a szintre.
Amy halkan kuncogott.
- Igen. Én is azt hiszem.
Amy még sosem volt boldogabb, hogy itt lehet. Annak ellenére is, hogy semmi sem garantálta, hogy bármi említésre méltó is fog történni a vizsgálat során.
Lisának még magassarkúra se lett volna szüksége, hogy az átlagos nők fölé magasodjon. Barna haját lófarokban hordta, amiből néhány rakoncátlan tincs az arcába hullott. A mellei átlagosak voltak, a fenekén viszont bárkinek megakadt volna a tekintete. Fehér blúzt viselt köpenye alatt és tengerészkék szoknyát, ami tökéletesen harmonizált szemeivel.
- Szóval – pillantott a doktornő a lapjaira. - Egy teljes körű vizsgálatra jöttél.
Amy fészkelődött egy kicsit az ágyon.
- Igen. Megint eljött az ideje.
Dr. Shaw feltette a sztetoszkópját és a megfelelő végét Amy hátához érintette.
- Végy egy mély levegőt!
Amy vére már attól lüktetett az ereiben, hogy a másik nő ilyen közel van hozzá. Beszívta a levegőt, miközben Lisa feltűrte a melegítőjét és az atlétáját, Amy pedig megborzongott a vágytól, ahogy a hideg fém a bőréhez ért.
- Aú! - ugrott egyet. - Ez hideg.
- Ne haragudj! Figyelmeztetnem kellett volna.
Amy nem tudta figyelmen kívül hagyni a gondoskodó kéz finom simítását az oldalán, ami a hasa felé haladt. Lisa érintése forró volt és hihetetlenül jól esett.
A doktornő Amy elé lépett és olyan természetességgel ejtette kezét a fiatalabb nő felső combjára, mintha ebben semmi kivetnivalót nem találhatna senki az ég egy adta világon. Amy érezte, ahogy ágyéka felforrósodik, ahogy átsuhant az agyán, hova máshová kívánná még azt a kezed.
Lélegzett még pár mélyet, majd megkérdezte: - Hallasz valamit?
Dr. Shaw elhúzta a sztetoszkópot a füleitől, ami miatt Amy furcsán csalódottnak érezte magát.
- Nem túl biztató. Voltál beteg mostanában?
Amy megköszörülte a torkát.
- A napokban krákogtam egy kicsit, igen. Olyan érzés volt, mintha lenyeltem volna egy marék szegecset.
- Értem. Felírok néhány gyógyszert.
- Köszönöm.
Dr. Shaw letérdelt Amy elé és lesegítette a magassarkúját.
- Meg kell bizonyosodnom róla, hogy semmi nem szorítja el az ereidet – magyarázta, közben azonban kezei kellemesen masszírozták Amy bokáit. A fiatalabb nő hátravetette a fejét és elmerült a doktornő gondoskodásában. Közben a finom érintés feljebb vándorolt a vádlijára és a gondos kezek azt is gyengéden masszírozni kezdték. Amy olyan hangosan felnyögött az elégedettségtől, hogy azt a másik nőnek is meg kellett hallania.
- Minden rendben a lábammal? - kérdezte.
- Tökéletes – állt fel Lisa. - Na és, hogy vagy mostanság?
Amy az ujjaival játszott.
- Épp tegnap szereztem egy jó kis ruhát. Kellemes az anyaga és hátul egész nagy a kivágása.
Dr. Shaw enyhén félrebillentette a fejét és elmosolyodott.
- Ó! Jól hangzik. Lesz talán egy ígéretes randid?
Amy-nek elszorult a torka. Már lassan azt se tudta, mint jelent egy randi, olyan régen volt része benne. Az volt a kifogása, hogy egész nap dolgozik és nincs is ideje rá. De valójában azóta, hogy az utolsó exe faképnél hagyta, még nem mert visszaülni a lóra. Amennyire tudta, Lisa is ilyesmin megy keresztül. Talán ezért is érzett olyan szoros köteléket kettejük között.
- Nem tudom, hogy készen állok-e egy randira – mondta végül.
Lisa nem válaszolt, majd a másik nő felé intett.
- Le tudnál vetkőzni deréktól felfelé? A melleidet is szeretném megvizsgálni.
Amy belül ujjongott, ebből azonban kifelé csak az idegesség látszott. Sosem vetkőzött még le egy nő előtt sem.
Talán túl sokat is habozott, mert végül a doktornő készségesen segített kigombolni a melegítőjét és lehúzni a vállairól. Amy áthúzta a trikóját a fején, majd, miután végzett, Lisára nézett és el sem engedte a tekintetével, miközben a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját. Miközben keresett egy helyet, ahova letehetné a ruhadarabjait, a doktornő elővett egy ládát az ágy alól, hogy felé nyújtsa.
Amy mellbimbói megmerevedtek a hűvös levegőtől és szilárdan mutattak Lisa felé. A doktornő gyengéden masszírozta a melleit és finoman belenyomta ujjait. Amy megborzongott az izgatottságtól.
- Ó, Istenem... - nyögött fel öntudatlanul.
- Ne haragudj! Kényelmetlen helyzetbe hoztalak? - nézett az arcába Lisa, de közben tovább masszírozta a melleit.
- Nem. Csak ez olyan... jó érzés!
A doktornő tovább nyomkodta és simogatta.
- Nem értem, hogy egy olyan gyönyörű nő, mint te, hogy nem talál egy rendes férfit se, aki azért szeretné, aki.
Amy félig a mennyei gyönyör birodalmában lebegett attól, ahogy a doktornő a mellbimbóit simogatta a hüvelykujjaival, így alig jutottak el az agyáig a doktornő szavai.
- Hm? Hogyan? - nyögött fel végül.
- Te mondtad, hogy nem állsz még készen egy újabb randira. Csak erre mondtam.
- Ó... oké... - mondta Amy, mintha nem is emlékezne. - Ó, igen. Ne haragudj! Csak belefeledkeztem abba, hogy mennyire szeretem az érintésedet.
Lisa az egyik mutatóujja köré csavargatta egy kósza tincsét.
- Nem kellett volna ennyire felizgassalak. Nem sokára végzünk a vizsgálattal.
- Ó! Oké – harapta be Amy az alsó ajkát.
- Csalódott vagy, hogy hamarosan véget ér a vizsgálat? Érdekes eset vagy.
Amy zavartan kereste a szavakat, hogy mit reagáljon.
- Ööö... nos, te is magányos lehetsz, nemde?
- Én is gyakran gondolok Waltra. Nem szeretnék, de csak úgy megtörténik. Néha csalódott vagyok, amikor csak a hideg ürességet találom éjszaka magam mellett az ágyban... Miért?
- Csak kérdeztem – sütötte le a szemét Amy. Érezte, ahogy az arcába szalad a vér. - Ne haragudj! Talán jobb lenne, ha mihamarabb befejeznénk. Biztos vagyok benne, hogy a többi beteged már türelmetlenül várakozik odakinn.
Nem mondhatta el, hogy érez valójában. Most kisétál az ajtón és talán nem is látja majd a doktornőt újabb hat hónapig, amíg el nem jön a következő vizsgálat időpontja.
- Kérlek, vedd le a nadrágod és a bugyidat! - rántotta vissza Lisa hangja a gondolataiból.
Amy feltápászkodott az ágyról, kigombolta a nadrágját és letolta. A bugyija is hamarosan követte és csak a bokáinál állapodott meg. Aztán visszaült a helyére és kezeivel takarta intim testtájait. Nem volt benne biztos, hogy a doktornő mire kíváncsi, de zavarban érezte magát meztelenségéven.
Lisa letérdelt elé és gyengéden széttolta a lábait. Amy kényelmetlenül fészkelődött, ahogy várta a fejleményeket.
A doktornő a vállára tette a kezét, hogy kedvesen megnyugtassa, aztán gyengéden a combjai belsejét kezdte simogatni, az ágyéka felé haladva. Egy ideig gyengéden nyomkodta körbe a fiatalabb nő bejáratát, mielőtt ujja hegyével behatolt volna. Amy hangosan felnyögött, miközben a kíváncsi ujj mélyebbre hatolt belé. Lábai remegtek, ahogy a doktornő olyan mélyre tolta az ujját, amennyire csak tudta, egy pillanatig ott tartotta, majd kihúzta, hogy aztán ismét belé hatoljon. Egy ideig mozgatta benne az ujját, amitől Amy-nek egyre jobban rázkódott a csípője, bőrén pedig egyre sűrűbben gyöngyöztek az izzadtságcseppek.
Hirtelen elhúzódott.
- Ez is a vizsgálat része?
Lisa egy kis lencsére csöpögtetett némi nedvet, majd a mikroszkóp alá helyezte.
- Miért is ne? Szeretek alapos lenni.
- De... én azt hittem... - motyogta Amy.
- Mit mondasz? - nézett fel rá a doktornő.
- Semmit. Mi következik?
- Szeretném, ha az ágyra hajolnál, hogy megvizsgálhassam azt a formás fenekedet – bujkált egy sanda mosoly Lisa szájának sarkában.
Amy nem volt benne biztos, jól hallotta-e.
- Ho... hogyan?
Lisa, úgy tűnt, elmerült a fantáziáiban, és beletelt egy pillanatba, amíg feleszmélt.
- Elnézést! Azt kértem, hogy hajolj az ágyra, hogy hátulról is megvizsgálhassalak.
Amy beszívta a levegőt.
- Ez is az általános vizsgálat része?
- Igen. Ne aggódj! Ígérem, nem lesz olyan rossz, mint hiszed.
- Oké... - mondta Amy, de várt még egy darabig, mielőtt felemelkedett volna, hogy megforduljon.
- Ne aggódj! Csak hajolj előre és engedd el magad!
Amy nyelt egyet.
- Rendben, doki!
Az ágyra hajolt és kitolta a fenekét Lisa felé. Nem tudta, mire számítson. Még sose történt vele ilyesmi és az agyában csak a barátai rémtörténetei keringtek.
Hallotta, ahogy Lisa valamit magához vesz, majd érezte, ahogy némi hűvös gélt ken az ánusza környékére.
Aztán a doktornő ujjának hegye a fenekébe hatolt, hogy gyengéden kitágítsa a járatot. Aztán egy másik ujj is követte az előzőt, hogy most már mélyebben belé hatoljanak. Amy megmarkolta a lepedőt és hangosan felnyögött. Az ujjak tovább mozogtak benne, ő pedig csak megállás nélkül nyöszörgött.
Megfeszültek az izmai és erősen markolta a lepedőt. Szemei szorosan lecsukódtak, amikor a doktornő másik keze az ágyékához siklott és mindkét lukába ujjak hatoltak. Amy egyre hangosabban nyögött és bár már sajgott a feneke, nem akarta, hogy a vizsgálat abbamaradjon. Sőt. Még többre vágyott.
- Kész is vagyunk, Amy – mondta Lisa. - Azt hiszem, te voltál az első a világtörténelemben, aki ennyire élvezett egy vizsgálatot.
Amy felnevetett.
- Vizsgálatot? Valamiért úgy gondoltam, ennél jobban szeretsz.
- Szeretlek is.
- Nem. Úgy értem, tényleg szeretsz.
- Tényleg szeretlek.
- Most szórakozol velem? - követte tekintetével a doktornőt, aki átsétált a szobán.
- Nem – ült le Lisa az asztalához és írt valamit Amy aktájába. - Nagyszerű ember vagy és azon kevés páciensem egyike, aki pontosan követi az utasításaimat.
Amy vonakodva nyúlt a ruháiért
- Azt hittem, csak élvezkedsz rajtam. Ez a vizsgálat sokkal rendhagyóbb volt, mint bármi, amiben eddig részem volt.
Lisa tolla egy pillanatra megállt a kezében.
- Túl messzire mentem? Sajnálom.
- Nem. Nem erről van szó. Épp csak szeretnélek elhívni egy randira.
- Ó! Nem lenne túl bölcs dolog tőlem megsérteni az orvos-beteg kapcsolatot.
Amy egy pillanatig toporgott és a ruháját gyűrögette.
- De én szeretném. Azt hittem, te is.
Lisa felemelte a fejét és Amy-re nézett. Mintha csak valami mágnes vonzotta volna az ajkaihoz, Amy előre hajolt, hogy megcsókolja. Lisa pedig hevesen reagált, ölelésébe vonva a fiatalabb nőt. De amikor épp kezdtek volna belemelegedni, a doktornő elhúzódott, amikor pedig Amy ismét kinyitotta a szemeit, visszaereszkedett a székébe.
- Sajnálom. Nem hiszem, hogy ez helyénvaló lenne – mondta Lisa. - Öltözz fel és gyere ki velem! A receptjeid készen lesznek, mire kijelentkezel.
Amy felsóhajtott, amikor az ajtó becsukódott Dr. Shaw mögött. Attól félt, tönkretett egy barátságot is, de az a csók... abban kellett, hogy legyen valami.
Felöltözött, megigazította a haját és kilépett a folyosóra. Amikor odaért a recepciós pulthoz, Lisa már ott könyökölt és az ügyeletes nővérrel beszélgetett. Amikor meglátta, gyengéden megérintette Amy kezét.
- Szeretném, ha egy hét múlva visszajönnél, hogy lássuk, hogy van a megfázásod. - Átadott neki egy apró dobozt és egy receptet. - Kapsz antibiotikumot és némi egyéb gyógyszert.
Borzongás futott végig Amy testén.
- Rendben. Köszönöm.