Dimitri

-Nem bírom már ezt az egészet komolyan…- szólalok meg, és a haver csak együtt érzően bólint.
-Nat’, de nem tehetsz semmit, ha letámadod, hiteled veszted, ha esetleg lesz valami és kiderül, el sem akarom képzelni, hogy mi lenne a vége… sőt, egyáltalán nem is biztos, hogy ő is ugyanúgy érez, ahogy te.
-Nem kell dramatizálni, nem vagyok szerelmes belé, csak mega akarom dugni,- mondom félig nevetve. Négy kicseszett éve nézem a palit. Tudod, ő az a típus, akit senki nem vesz észre. De én igen, és lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de tudom, hogy milyen. Mikor elsőbe felvettem vele azt a tárgyat, tudod, amire te nem jártál, megláttam a stílustalan haját, úgy nézett ki, mint aki a nagyapja szekrényéből öltözik, de megláttam a szemét is… Akkor írtam azt a verset, amivel a pályázatot nyertem. Ő ihlette, képzeletben ő térdelt előttem.
-Natasha, ezzel csak magadat gyötröd, tegyük fel, hogy akar téged, mert miért ne akarna, mindenki téged akar, még én is… Gyönyörű vagy, senkinek nincs ilyen szép, hosszú fekete haja, és senkinél nem láttam még, hogy a szemei színváltósak. Most csoki barna, de ha felizgulsz, vagy ideges vagy, éjfeketévé válik. Meg lehet érted bolondulni, ezt te is tudod. De domina vagy, sőt szerepváltó… szerintem őt nem érdeklik az ilyen dolgok. – mondta Jeremiah, és közbe gyengéden végigsimította a melleimet.
-Tudom, tudom. lihegtem egyet, majd fogtam a kezét és ágyékomhoz húztam… Szolgálj, szólt az egyszerű parancs.
-Igen, úrnőm… Lihegte immár a fülembe…
Másnap reggel…
Egy újabb kicseszett reggel, amikor be kell mennem az egyetemre, remélem, nem találkozom az én kísértő tanárommal. Bár az utóbbi időben mintha megváltozott volna. Mikor 2. éve voltam itt, egy konferencián vettünk részt, én, mint diákelőadó, ő, mint szervező professzor. Fiatal kora ellenére elég sok mindent elért már a kutatási pályáján, és mind e mellett megőrizte az emberségét… Emlékszem, szemérmetlenül flörtöltem vele, és rá is kacsintottam, mire ő fülig pirult. Első diplomám szerzésekor a bizottságban volt, és nagyon kedves volt velem.. ott is zavarba hoztam, tudom , láttam. Láttam, hogy mikor hajamba túrtam idegesen az öltönynadrág meglehetősen feszült rajta, mikor felálltam a székből a magas sarkú cipőmbe szinte fölé tornyosultam, és Ő felnézett rám. Ekkor megláttam a szemében azt, amit eddig még csak sejtettem, kitűnő alávetett lenne. Ám, az utóbbi időben, mint már mondtam megváltozott. Azt is csak én vettem észre, hogy kb 2 éve eltűnt a kezéről a gyűrű…. Nem bírom mai napig elképzelni, hogy ki az, aki egy tüneményes pasit ott tud hagyni.
De most már a mostani konferencián mellém is ült, szorosan, éreztem a combja melegét, és nem jött zavarba, nem pirult el. Miközben ezen gondolkodtam, már be is értem az egyetemre, alig volt valaki. Szombat lévén, már csak a levelezőn tanuló diákok vannak itt ilyenkor, és a tanárok egy része. Egészen szép ez a mai reggel, konstatáltam. Felmentem a lépcsőn az intézet igazgató irodája felé. Ugyanis az indexemet akartam, ismét csak késve leadni.
- Jó napot! Aláíratni jöttem az egyik jegyemet, és leadni az indexet.- szóltam be az irodába magabiztosan.
- Jó napot Natasha. A tanszék vezető már nincs itt, - jött a válasz a kis kedvencemtől - de nyugodtan hagyja kérem itt, majd hétfőn eljöhet érte.
- Köszönöm szépen- válaszoltam, majd szinte automatikus felé vettem az irányt, és a papírt az előtte lévő asztalra helyeztem.
Milyen kis helyes ma, biztos értekezletük volt, világoskék rifle, fekete ing, látszott, hogy jó minőségű, erre gondoltam, miközben kínosan néztünk egymás szemébe. Olyan más, nem az, aki régen volt, más a ruhatára, fiatalosabban öltözik, a haja is helyesre van nyírva, de jól kivehető még, hogy göndörök a fürtjei, épp az ujjam közé tudnám csavarni…
Nem tudom mire gondolhatott… de végre megszólalt:
- Akkor a Viszontlátásra, búgta enyhén berekedő hanggal, ami nagyon szokatlan volt…
Lepillantottam, végig mértem őt, szemérmetlenül, úgy ahogy mindig is végig szoktam mustrálni a férfiakat, tűrte a tekintetem, de enyhén alig észrevehetően szétnyíltak az ajkai és belélegzett egy mélyet. Természetesen észreveszem a férfiak reakcióját. Ma egy egyszerű fekete nadrágot viseltem, fixa ideám hogy ez a legjobb viselet, és egy pöttyös hátamat alig takaró toppot, hajam kivasalva omlott le.
- Viszontlátásra tanár úr. –búgtam kihívóan, nyomatékosítva egy kis gúnnyal az utolsó szót, majd határozottan hátat fordítottam neki, és elindultam az ajtó felé. Félre dobtam a hajam, hogy megláthassa a hátamon a tetoválásomat. Lassan nyúltam az ajtó gombja felé, mikor megszólalt:
- Magának tetoválása van?
- Igen, még csak pár hete, de nem állok meg egynél- válaszoltam úgy, hogy felé se fordultam.
- És változik a szeme színe...
- Tessék? – kérdeztem vissza, észrevette? – kérdeztem még mindig háttal neki, de ekkor már mozgolódott bennem valami és tudtam, hogy most éjfekete a szemem, ezt látnia kell.
Lassan felé fordultam elengedve az ajtó gombot, de nem közelítettem felé.
- Mikor bejött még meleg barna volt, és most.. Most, mondta fulladozva, mint aki nem kap levegőt fekete.. többször is észrevettem már, mikor a szakdolgozatáról beszél, szenvedéllyel, mikor dühös valakire- felkacag közbe- mikor a folyósón hallom az a mély hangját, ahogy nő lététre szemérmetlenül beszél erotikáról.. Az irodában mindenki az Ön merészségéről beszélt az elmúlt konferencia után is… Hogyan lehet ez? Kérdezi inkább magától még tőlem.
Ekkor felnevettem, mélyről, buján… hahaha- ilyen vagyok! Hangzott az egyszerű válasz.
Ekkor éksüketítő sziréna hang rázott ki a transzból, kissé megrémültem, nem tudtam, hogy mi történik, az ajtók, amik egyébként kártyás biztonsági rendszerrel nyitódtak, bekkatantak .. az ablakok szintén. Az épület lezárta önmagát. A szirénahang lassan elhalt, és ekkor megszólalt a vezetékes telefon. Ő, Dimitri, pedig felvette, rövid telefonbeszélgetés következett majd valaki az ajtón kívülről kopogni kezdett.
- Minden rendben, jól vagy? Kérdezte a titkárnő az ajtón túl oldalról.
- Jól vagyunk, Natasha, egy diák is bennragadt velem.
- Mi történt?- kérdeztem idegesen, mert már igazán tudni akartam.
- Semmi baj, Nat’, szólt a titkárnő, csak valamelyik cserediák véletlenül lenyomta a biztonsági lezáró gombot, amin egyik nap eltört az üveg és még nem volt érkezésem ujjat tenni rá, most az egész épületben lezáródott minden, ajtók, ablakok, nem működik a mobilhálózat, sem az internet, csak a vezetések belső telefon. 5 ember ragadt az épületben, de a barátom épp akkor ért ki az épületből, így már intézkedik. Olyan három óra mire ide érnek a szakértők, és a tanszék igazgató is visszaér a belépési kóddal, amit persze csak ő ismer..
- Kurva élet, káromkodott halkan, le fogom késni a kozmetikust.
- Szóval beragadtunk, mulatott magában Dimitri. Igazán vicces, mondhatom.
- Ja, így kezdődnek az általam elemzett erotikus könyvek is. Kacagtam szívből.
- És mi következik utána, kérdezte határozottan, de én éreztem egy kis bátortalanságot.
- Na, én visszamegyek a földszintre, az ajtóban fogom őket várni, tartsatok ki, röpke 3 óra és szabadok vagyunk. És hallottam futó lépteit lefelé. De már egyikünk se figyelt rá.
- Nagyon jól tudja tanár úr, ott volt mikor az előadásomat tartottam.
- Igen, de abba a koncepcióba egyikünk se illik bele, Maga nem az a megmentésre váró kislány és én sem vagyok Adonisz – válaszolta pimaszul.
- Nocsak, nocsak. Ez egy nagyon érdekes meglátás, - mondtam- és egyre közeledtem felé, majd leültem az iroda egyik foteljára és keresztbe tettem a lábaimat.
- Ha már itt ragadtunk, akár konzultálhatunk is a munkámról.
- Nekem nem ez a szakterületem, és nem is nagyon olvastam erotikus regényeket. – vallotta be.
- Akkor miről beszélgessünk? Mást úgysem tudunk csinálni. – szóltam kacéran…
- Miért éppen most csináltatott tetoválást?
- Most voltam rá kész. Nézze -, felálltam, oldalra söpörtem a hajam hogy lássa, miről magyarázok, - ez a minta minden, ami én vagyok.. a jó és a rossz, a véget nem érő körforgás, az élet, egy életfa, nem mellesleg fallikus szimbólum, hihi, nevettem a saját belső viccemen.
Közelebb lépett és ujját végig húzta a mintán,- csodálatos - , lihegte a fülembe.
Hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam és pofon vágtam. Elkerekedett a szeme, és én magamba imádkoztam, ha ezen túl jut, talán tényleg lehet rajta uralkodni. Nem szólt semmit, bocsánatot se kért egyikünk se, nem mozdult egyikünk se.
-A picsába, erre várok 4 kicseszett éve- mondtam és egyszerűen lesmároltam. Nem érzékien, hanem követelőzően… mint aki már száz éve szomjazik, holott Jeremiah épp tegnap elégített ki… mégis mintha már régen lett volna.
Elszakítottam végül magam tőle, mert meglepően hevesen csókolt vissza.
- Erre vártál? Kérdezte ő, és láttam, hogy a vér szivárog a szájából…
- Igen.
- De miért? - kérdezte halkan, szinte alig észrevehetően…
Ekkor az ablakhoz sétáltam és újra hátat fordítottam neki, hallottam, hogy leül a fotelba. Amiért kicsit dühös lettem, hiszen nem szerettem volna, ha leül, azt akartam, hogy jöjjön ide utánam az ablakba, fogja meg a csípőm, harapjon a vállamba.. De miken is jár az agyam, hisz én uralkodni akartam fölötte, nem? Már magam se tudom…
- Szerepváltó vagyok, - szóltam, hangosan - úgyhogy nem csak a szociológiai kutatásomban van szadomazó. Figyeljen tanár úr, ismét gúnyosan nyomatékosítottam az úr szót, itt leszünk még majdnem 3 órát, nem kell, hogy kínos legyen. Ha kapok egy könyvet és elleszek akár hajnalig is. Igazán sokáig bírom, úgy értem az olvasást.
Dimitri két év után újra fülig pirult egy beszólásomon. Ennek hatására és kacagtam egy nagyot, de továbbá sem mozdultam az asztaltól.
- Nekem ezt nem lenne szabad… Ön, a diákom… és kívánom magát, Ön megcsókolt, és én nem toltam el.. Igen, kívánom magát és félek is.
- Fél? Jobban is teszi… mondjuk úgy, ha épp olyanom van, nem tanácsos nekem hátat fordítani… de nem akarom megijeszteni, én igazán odaadó is tudok lenni, valahova voltam én tulajdon is… Kíván? Nincs vele egyedül szerintem… Tudja egy Nő gerjedelmét sokkal nagyon kihívás elérni.
- Mármint, ön... – mekegett.
- Igen, biszexuális vagyok. És Ön drága tanár úr. Figyeltem magát, ne higgye, hogy nem. A gyűrűje eltűnt a kezéről, elkezdett másként viselkedni, öltözködni… Tudja azt hittem, hogy közeledni fog valamilyen szinten, és tudja. Azt gondoltam, hogy maga szexuálisan alávetett, és írtam egy verset…
- Tudom, valaki elküldte nekem, névtelenül.. egy ismeretlen email címről… ennek már 3 éve. Mikor elolvastam, beadtam a váló keresetet. A feleségem csalt engem, aztán én is őt, de csak egy nővel. – mondta, és még jobban lehalkította a hangját. Egy este elmentem inni egyet, maga és a barátai… ott ültek a kocsma egyik távolabbi bokszában, Ön épp egy fekete hajú nővel smárolt, hasonlított magára, profilból úgy nézett ki, mintha tükröződést látnák… Mulattak, igazán vadul, és Ön semmitől nem jött zavarba, a pultos fiút a térdére fektette.
-Ó, Josh, szóltam közbe, hisz ő a csoportunk egyik alávetettje, azt csak az ő kedvéért csináltam. - kacagtam fel.
- Mindegy, követtem azt a nőt, akivel Ön csókolózott. Mikor a diákház hátuljához értünk elveszítettem a szemem elől. Aztán egy kéz berántott a terasz alatti részhez, ahol sötét volt. Az a nő nem volt diák, nem rémlik, hogy erre a tanszékre járna. Mégis a diákház felé ment. Egyszerűen rám mászott, és én megcsaltam a felségem… annyira hasonlított Önre…
- Ó, Nüx úrnő… nem itt tanul, de jelenleg itt lakik, természetesen erről Ön nem tud. Mit tett magával? Remélem nem kényszerítette Önt semmire… őszintén féltem, mert az azért elég megrázó élmény lehetett. Nüx nem olyan erős, mint én, de azért nem találkoznák vele csak úgy egy sötét sikátorban.
- Nem bántott, sőt…
- Részletezné, kérem? – kérdeztem vissza durván… Talán durvábban a kelleténél, mert Dimitri összerezzent, és elpirult újra…
- Már régen nem pirult el, kb úgy 15 perce… gúnyolódtam rajta… bár azelőtt kihagyott sok alkalmat, szóval most hozza be a lemaradását? Végre rájöttem, hogy Ön nem fog idejönni hozzám, ezért nézze csak... a hegy megy Mohamedhez.
Mint a ragadozó áldozata felé úgy közelítettem, macska módjára szépen egymás után lépkedve, kihúzott háttal miközben nem törtem meg a szemkontaktust, Dimitri ajkai újra szétnyíltak, láttam az őrlőfogait, a hőmérséklet újra egy 20 fokot emelkedett, és tudtam, a szemeim újra szénfeketék.
-Tanár úr – búgtam kacéran immár a fülébe – szerintem itt az ideje, hogy színt valljon. Hallani akarom, mi ez a játék, amit velem akarna űzni, hm? Nem utasított el, de nem is mondott rám igent. Akar engem? Hajlandó az én feltételeim szerint játszani? Vagy hagyjuk abba most… bírjuk ki még ezt a két órát egy légtérbe és többé ne is szóljunk egymáshoz? Őszinte leszek, én akarom magát és valljuk be általában meg is kapom, amit akarok… De most adok választási lehetőséget, mondd, akarsz engem?
Olyan közel álltam, hogy Dimitri könnyedén tette a vállam mélyedésébe a lehajtott fejét. Majd megadóan ennyit szólt: - Igen, úrnőm!
Mintha egy mázsás súly szakadt volna le a vállamról. Igen, ez az. Végre. Te is akarod.
- Rendben. – súgtam oda hozzá, majd bekaptam a fülét, és elkezdtem csókolni a nyakát, felemeltem a fejét és életem egyik legszenvedélyesebb csókjában forrtunk össze. Kezei a csípőmhöz nyúltak és bár én vagyok a domina, meglepően nem zavart, hogy olyan erősen szorít, szerettem én ezt is, ez a legjobb a szerepváltóságban... Minden lehetsz a másik ember számára, az ura és alattvalója is akár.
Elkezdtem kigombolni az ingjét, húzgáltam ki a nadrágjából, miközben ő a falatnyi toppom próbálta levarázsolni. Elkezdtem őt az ülőgarnitúra felé tolni a másik irodába, ami ebből nyílt, ott lényegesen kevesebb az ablak is. Szerencsére a tanszékigazgató amolyan vámpír típusú ember volt, lelöktem őt arra a felére, amelyik egy ágynak is elment volna. Oda mentem az ablakhoz, behúztam a rolókat, amik meglehetősen besötétítették a helyiséget, a belső két irodát elválasztó ajtót kulcsra csuktam, majd elindultam Dimitri felé.
- Annyira szép vagy, csókolt bele a dekoltázsomba, ahogy felette álltam...
Felfelé fordítottam a fejét és kérdőn felhúztam a szemöldököm… - A nevem úrnő drágám, ezt szokd meg… De most eltekintek ettől, mert még kezdő vagy, és már nagyon akarlak élvezni, de uralni foglak, az esetek nagy többségében. Nem zavar?
- Nem, csak csókolj, könyörgöm… - szólt vissza kétségbe esetten.
- Hahaha, azt megoldhatjuk, majd ölébe pattanva mélyen a szájába másztam. Kezeit a fenekemre irányítottam, és hagytam, hogy markolásszon mindenhol, kezeimmel hajába túrtam, és azt éreztem, hogy nem tudom őt elég közel húzni magamhoz.  Ütemesen ringattam magam az ölén, és igen éreztem a combomon, hogy már megkeményedett a farka és a jelek szerint nem is lehet kicsi, alig vártam, hogy megkóstoljam. Hajába túrtam, markoltam és hátrahúztam a fejét, erősen a nyaka tövéhez haraptam.
- Ennek nyoma fog maradni... lihegtem a torkának. Tudod, egyszer 6 órán keresztül dugtak engem, már fájt, de kibaszott élveztem, nekünk most ennyi időnk nincs és csöndesebbnek is kell lennünk, de az nem azt jelenti, hogy nem foglak megjelölni. - mondtam, majd keményen hozzá nyomtam az egyre nedvesedő pinám a farkához, amikor is egy hörgő sóhaj szakadt fel belőle. Elhúzódtam kicsit és a szemébe néztem, meg volt rémülve, fel volt ajzva, olyan édesen festett az összekócolt hajával. Szinte téptem róla az inget. Megláttam a felsőtestét, és bár nem volt nagyon izmos, mégis meglátszott, hogy talán elkezdett tornázni. Kívánatos testet tudhatott magáénak, félredobtam az ingét, és kicsatoltam az övét. Mélyen benyúltam a gatyájába, mire elkerekedett a szeme, de az enyém is. Várakozáson felüli csomagja volt.
- Óh, anyám, ezt meg kell ízlelnem, ne mozdulj, különben megbüntetlek, érted? – szóltam.
- Igen… húzta el a szót- úrnőm. Ekkor mintha kikapcsolt volna valami, a tudatosságból az ösztönbe átcsapva térdre vetettem magam elé, a nadrágját a bokszerét szinte egyszerre rántottam le róla, és kipattanó farkát azonnal a számba kaptam. Annyira meglepődött, hogy szinte feljebb tolta magát, mire én egy csípőset csaptam a combjára a tenyeremmel, ami meglehetősen fájhatott.
- Ne fickándozz, különben kikötlek a saját öveddel valahova. – mondtam egy sátáni kacaj kíséretében, majd újra rábuktam a farkára. Most kicsit ráérősebben szoptam, de nem kellett sok és mélyen a torkomra csúszott.
- Ne csináld.. Elmegyek.. de már nem érkezte befejezni a mondatát, mert a nyelvemmel megfejtem őt, és a nedvét lenyeltem. Kiengedtem félig merev farkát a számból és megszólaltam:
- Hát ez gyorsan ment… és megnyaltam a szám szélét.
Szaporán vette a levegőt és értetlen arckifejezéséből láttam, hogy ezt nem így tervezte.
- Engem.. engem még sose, úgy értem, én még nem mentem el így sose… egy Nő szájába, és pont te, úristenem.. – hebegte összevissza.
- Szóval még nem élveztél senki szájába? Akkor ezt vehetem megtiszteltetésnek, de még korán sem végeztünk nagyfiú… Ne hidd, hogy ennyivel megúsztad. Hátra döntötte a fejét, behunyta a szemét, és láttam, hogy megadja magát.
Leültem mellé, és simogattam, míg az orgazmusból magához tér.
- Állj fel és vetkőzz le teljesen, majd vetkőztess le engem is. – búgtam a fülébe. Mint akit puskából lőttek ki felpattant és ledobálta maradék hacukáját, majd felállított, lesimította rajtam a nadrágot, átbújtatta a cipőmön.. oldalra dobta a felsőm mellé, ami már korábban lekerült. Így álltam előtte egy szál fekete melltartóban, egy fekete francia csipke bugyiban és magas sarkú cipőben.
Könnyedén széttettem a lábaim, és ó igen, nagyon is tudta, hogy mit kell csinálnia, máris a lábam közé térdelt, és olyan kérlelően nézett rám a szürke szemeivel, hogy muszáj voltam végig simítani a fején.
- Ezt meg tudnám szokni, olyan készséges vagy… és most legyél jó fiú, elégíts ki! – adtam ki az egyszerű parancsot.
Mintha egy morgás hagyta volna el a száját, de azon nyomban a fejét a lábam közé nyomta, egy csókolt lehet rám még bugyin keresztül, majd beleszippantott egy mélyet. Felnyúlt a csípőmhöz, megfogta a bugyim két szélét és elkezdte lefelé húzni, közben homlokát felemelte és a szemeivel kérlelt, hogy segítsek neki. Megemeltem hát a fenekem és hagytam, hogy lehúzza rajtam a bugyit, amit aztán szépen mellém rakott le. Majd ráérősen kezdett el nyalni, először csak a domborulataimra kaptam csókokat, amitől kirázott a hideg, de eszeveszett felcsigázott. Aztán végre rátért a puncimra is, mintha egy igazi szájat csókolna úgy dolgozott rajtam egyre gyorsabban, majd ismét lelassítva. Igazán csak pár percet ügyködhetett rajtam, de éreztem, hogy nem kell nekem sok. Meg is téptem a haját kissé tudomására hozva ezt. Mire bekapta a csiklóm és belém dugta egy ujját és elkezdett befelé, de lefelé nyomni bennem egy pontot. Az orgazmus váratlanul tört rám, és ívben feszítette a hátamat, téptem a haját és nem tudtam, hogy most közelebb húzzam őt, vagy toljam el… Nyögtem és lihegtem, és nagyon igyekeztem nem sikítani. Miután lenyugodtam kissé láttam, hogy még mindig előttem térdel, fogja az újra merev farkát, és valami földöntúli fényű szemekkel néz rám.
- Igazán jó a technikája tanár úr… szólaltam meg végül félig nevetve. Gyere Dimitri, - görbítettem felé a mutató ujjam – jobb hasznát is vesszük a szerszámodnak. Gonoszul rámosolyogtam és felálltam. Kisség imbolyogtam még a magas sarkútól és az orbitális orgazmus hatása miatt, de szerencsére nem vette észre. Ott magasodtam felette, míg ő a farkát fogta és térdelt előttem.
- Térdelsz, nézlek … szólalt meg halkan.
- Így ahogy mondod picinyem… A lábamat felemelve vállát kicsit megrúgva könnyedén oldalra, félig fekvő helyzetbe rúgtam őt. A rémület felkúszott a szemébe és nem értette, hogy mi következik. Majd még egyet löktem rajta a lábammal, amikor is teljesen a hátára fordult, gyorsan megtámasztotta magát a könyökével és értetlen képpel nézett rám. A lábamat rátettem a hasára, a cipő sarkát kicsit befúrtam a bőrébe, amire elkezdett szaporábban lélegezni. Felnézett rám, már értett mindent, olyan gyorsan reagált, szemérmetlenül kezdett bámulni, mire én még jobban belé nyomtam a cipőm sarkát. Majd levettem a lábam és leguggoltam hozzá:
- Azt hiszem, hogy elég volt a játszadozásból, igazán éhes vagyok már… - mondtam, majd marokra fogtam a farkát fürgén a combjaira ültem, benyálaztam a tenyerem és elkezdtem ütemesen verni neki. Nem nagyon tudott mit csinálni a lihegésen kívül, majd a könyökéről leengedve magát teljesen kiterült. Vertem neki egy keveset, mire megjelent az árulkodó elő váladék a makkján. Felcsúsztam rajta, a nyakába csókoltam.
Lassan oda igazítottam a részesem a farkához, ami már csak úgy tocsogott a nedvemtől, gondoltam kínzom még egy kicsit, így elkezdtem rajta fel és lecsúszkálni, igazán ügyelve arra, hogy még ne üljek bele. Pedig majd elepedtem már, annyira magamban akartam érezni, de úgy, mint magam úgy arra is vágytam, hogy őt szenvedtessem.
- Érzed milyen nedves vagyok… ezt mind Te okoztad, te és az ártatlan szemeid… ha haza mész még órákig magadon fogod érezni a gerjedelmem illatát, azt akarom, hogy mikor otthon leszel nyúlj magadhoz és gondolj rám. Csak rám, érted? – csókolgattam és suttogtam a szájába. Majd fogtam a kezeit a feje mellé szorítottam és teljes testsúllyal megtámasztottam magam rajta, persze ha akart kiszabadhatott volna, de nem akart és ezt mind ketten tudtuk. A körmeimet mélyen az alkarjába vájtam, mire felszisszent, de a farka rándult egyet alattam.
- Mit szeretnél? Mondd el szépen az Úrnődnek.. – kértem őt lágyan.
- Kívánlak, kérlek… - nyögte válaszul.
- Mire kérsz? Hadd halljam, mondd el nekem a vágyaidat.
- Azt akarom, hogy beleülj a farkamba, élvezz el rajtam és én hadd élvezhessek el benned…- vallotta meg végül kicsit megtörten, megalázottan, mindezt csukott szemmel.
- Szerencséd van nagyfiú – szóltam félig nevetve én is- ma adakozó kedvemben vagyok. De volt olyan idő, amikor legszívesebben kikötöztelek volna. Órákon át nézned kellett volna, hogy elégítem ki magam, míg te mozdulni se tudsz.
Válaszul csak hörgött, mire én mélyen magamba fogadtam őt. Lassan csúsztam rá a farkára, rányomtam magam, és pár percig csak mozdulatlanul ültem rajta, féltem, hogy elélvez, és szerintem ő is. Próbált mélyeket lélegezni. Majd kis idő után megkezdtem rajta mozogni, előre és hátra lassan és mélyen, a nunim ha lehet még jobban nedvesedett, és a nedveim már a combjára csurogtak le…
Gyorsítottam, mert már nagyon el akartam élvezni.  Addig csattogtam így rajta, míg már az orgazmus peremén álltam ott tartottam magam kis ideig, majd mellkasára dőlve, és egy orbitálist harapva a mellébe elélveztem. Éreztem gyengén, hogy megfeszül és ő is elmegy.
- Jesszus, ez jól esett…
- Én meg beléd… - makogta…
- Nyugi, spirálom van.
- Jesszus. – mondta ő is. Hihetetlen vagy.
- Ezt mondtam én is, hogy jesszus. – majd együtt nevettünk.
Feküdtünk még egymáson kis ideig, majd gyorsan rendbe szedtük magunkat. Felmérte a kárt, az alkarján karmolás nyomok, a mellkasán egy nagy harapás, ami már most kezd lilulni, a torkán szintén. A szája elharapva. Előhalászott a táskájából egy nyakkendőt, ami pont eltakarta a harapásom nyomát.
- Most egy hétig vagy nyakkendőt, vagy sálat kell hordanod.. kb. megérted milyen mikor kiszívják a faszik a nyakunkat. – vetettem oda hanyagul, és végigsimítottam az arcán.
- Ezt még fel kell dolgoznom…
- Mondok jobbat. Ezt meg kell beszélnünk. Este találkoznunk kellene.
- Lehet… mondta kissé félve.
- Nem lehet, hanem biztos. 8-kor várlak a lakásomon. Senki nem lesz otthon a lakótársaim közül, csak én. – gyorsan lefirkantottam neki a címem egy papírra és a kezébe nyomtam. Egy ideig csak nézett a papírra, majd sóhajtott és eltette azt.
- Nem látok a fejedbe, igazán idegesítő érzés.
- Nekem mondod? Olyan vagy akár a szélvihar… Nem sokára kinyílhatnak az ajtók. Az előbb még benned voltam, most meg azt sem tudom, hogy meg e csókolhatlak. - mondta miközben módszeresen helyre rakta a szobát is.
Mintha mi sem történt itt volna. Érintetlen volt minden. Kivéve őt. Vagy engem? Közelebb léptem hozzá, megfogtam a fejét és közel húztam, egy könnyed csókot adtam a szájára.
- Este várlak…
Mire ezt kimondtam, már nyíltak is az ajtók és a titkárnő már rontott is be.
- Ah, olyan jó… Haló, hol vagytok?
- Hátul vagyunk az irodában. Megyünk. – kiabált ki Dimitri.