Dévédé

Az utolsó csöngetésnél idegesen hátraszólt valaki, hogy miért nem hagyod hát nyitva azt a rohadt ajtót, mi? A francért kell csukogatni állandóan. Az ajtócsengő idegesítő berregése folyamatosan fel-fel hangzott. Így van ez, amikor ennyi ember jön össze. Mi egykori kézilabdás lányok, még ma is tartjuk a kapcsolatot, ennyi év után is jó látni egymás búráját, jó tudni mi van a másikkal. Mindenki kisírhatja bánatát a másiknak. Félévente egy buli is összejön, bár ezerfelé elfoglalt mindenki. Van akinek a gyerekért kell menni ide-oda, mások a randijukkal vannak elfoglalva, és hát a meló se leányálom némelyikőnknek. Aztán egy-egy jó buli hosszúidőkre feledteti a hétköznapok nyűgeit. Ma épp DVD-zni jött össze a csapat, Maráékhoz. Mara a csapatkapitány volt egykor közöttünk. Most egy jó parti kapcsán jutott neki a jóból, ház, dvd, szuper kégli a város szélén, kocsi meg minden. Úgy hogy amikor a hapija külföldön dolgozik pár hétig, összerántja a csapatot. Ilyenkor elhozzuk az aktuális partnereket, férjjelölteket, mások meg épp a férjeket hagyják otthon és "ismerőssel" érkeznek. Mi nem firtatjuk ki kinek mije. Vannak persze, akik meg a hűséges pasitól egy másodpercre se tudnának megválni, és hozzák magukkal. Nekem sajna a jelöltem, utolsó éves az egyetemen Debrecenben, elég ritkán találkozunk a vizsgaidőszak miatt.

Hatalmas alapzaj, csevegés hegyek töltik be a szobát, mindenki őrülten mesél, ki erről, ki arról. A fiúk beizzítják a cuccot, összevissza próbálgatják a hangokat, egymást túllicitálva adnak jótanácsokat, ki mit tegyen jobban, hogy így szóljon meg úgy. Mi csajok se vagyunk semmik, de néha amikor a srácok egymás kezéből marják el a távirányítót, hát túl tesznek rajtunk. Aztán nagy nehezen elindul a film is, szuper hanggal. Mindenki fészkelődik, helyezkedik, rendeződik a csapat. A tévéből persze alig látni valamit, mert valaki mindig odatéved, leül, feláll, tölt valamit, persze a tévé előtt. Kiabálások, ki merre menjen. Aztán a film közepére elrázódik mindenki, majd a vége előtt nemsokkal a villanyt is lekapcsolja valaki. Mire végre nekikészülnék épp vége a filmnek. Ismét világos lett. A fecsegések zaja egy szemvillanás alatt elindul, mintha vezényelné valaki. Aztán egy mindent elsöprő hörgés, sikoltozásféle hallatszódik. Varázsütésre, amilyen hirtelen elindult a beszélgetés, ugyanolyan hírtelen abbamaradt. Mindenki a hang irányába figyelt. Egy lányt dugtak a képernyőn épp. Óriási röhögés a tréfacsinálók körében, a fiúk fertályán.

Aztán ment tovább film. Innen-onnan bekiabáltak, hogy jobb lenne, egy koncertfilm inkább, de egyre erőteljesebben szólták le, az ellenvéleményezőket. A filmen volt minden. Sok srác egy lány, két pasi egy lány felállás, már lassan egy órája ment már és lévén hogy már régen voltam pasival, eléggé lüktetett az agyam, meg más is. Közben elindultak a tréfás beledumálások sora. Aztán erősebb jelenetet kértek páran, bár én ennél erősebbet nem igazán tudtam elképzelni sem, mint legutóbb az a pár hapsi, amint dolgoznak felváltva nőn. Egypárszor átvillant a masztizás közben az agyamon, milyen is lehet egy ilyesmi jelenet élőben. De irtóztam attól, hogy más fütyijét akár csak meg is fogjam a valóságban, nem hogy... Lényeg az, hogy némi mocorgás árán filmválltás történt.

Egy nő masztizott egy rakás hapi előtt, azok meg szép lassan előpecázták a szerszámjukat. A lány forgatta a szemeit, az látható volt rajta, hogy feldobja s sok pasi jelenléte. Később páran ráélveztek a főszereplőre, végefelé meg aztán mind. A lányon csurgott minden rendesen. Hát ilyet tényleg nem láttam még, az már igaz. Úgy dobogott a szívem, hogy féltem meghallja a mellettem félalvó Anita. Mázlimra elindultak megint a megjegyzés hegyek, főleg a srácok szóltak be egy-egy poénnak szánt dumát. Ilyeneket hogy: a legjobb sampon, tuti tusfürdő, arctej az érzékenybőrűeknek, fékezett habzású intelligens mosópor, meghogy az ilyen arctej megszépíti az arcbőrt, meg hasonlót. Aztán a végetájékán, a lány elkezdte túrni ujjával a sok rákerült vackot, elkente a mellén, majd olyan trutyis kézzel lenyúlt és folytatta a masztizást, nem cicózott, rendesen pörgött az ujja, rövidesen rázkódott, vergődött egy sort, és kész elterült a földön. Kamera mutatta, mosolyát. Mindenütt fehér átlátszó folyadéknyomok, rajta, körülötte. Majd váltás, valami bárban pasasok dumálnak.

Én azt hittem kiugrik a szívem a helyéről a végére. Lent tiszta egy csurom voltam. Kimentem a WC-re, mázlimra senki se volt előttem. Letoltam a bugyim és lenyúltam a kisherceghez. Hát kész volt teljesen ő is. Szívem még most is majdnem kiugrott a helyéről izgalmamban. Sokszor masztiztam már, de most valahogy minden más volt. Már eleve a csúcs közelébe kerültem az imént. Valaki a konyhába menet elment a WC előtt, be akart nyitni, matatott az ajtón, mire kiszóltam, hogy foglalt. Ettől aztán lejjebb mentem a "kedvem" görbéje, de pár mozdulattal helyreállt minden. Élveztem, hogy nem kell az ujjam nedvesítésével bajmolódni, bár kicsit zavart a környezet. Idegen helyen mégsem mindennap csinálja az ember. Aztán felötlött bennem, a lány teste, meg az előtte álló pasik, amint a farkukat verik, meg ahogy kilövellnek és éreztem az agyamba a dübörgés erősödik, feldugtam lassan az ujjaimat is és felváltva foglalkoztam a kisherceggel, meg a hüvelyemmel, bár elmondva hosszabb, mint csinálva, a lényeg, hogy kis idő múlva elért az élvezésem görcsös összerándulási hulláma rendesen.

Volt már egyszer kétszer, hogy csöndbe kellett elmennem, ilyenkor az alkaromba harapok, ami persze hátrány, mert nem használhatom mind két kezem, de a diszkréció mindenekfelett. Lassan magam hoztértem, s megint verte valaki az ajtót, hogy siessek már, másnak is kell a WC. Jóleső fáradtság lett rajtam úrrá, és mosolyogtam azon a szón, hogy "másnak is kell..."
Kikászálódtam, majd a konyhába ásványvizet kutattam. Anita volt a türelmetlen. Csöndesen iszogattam magamban a konyhaablakon bámulva kifelé, az X kisváros esti fényeiben gyönyörködve. Bent hörgések és kéjes sikoltások a filmből. Folyamatosan mentek a benyögések, azóta is.

Aztán furcsa zihálást hallottam, máshonnan jött a zaj, mint a tévés szoba. Áh szóval Anitánál is kiment a biztosíték. Ezért sürgős neki is a mellékhelyiség. Kíváncsivá lettem, mennyire kész a csaj. Körbenézve mindenki benn a szobában ücsörgött a sötétbe, hát disznó dolog, benéztem az alsó szellőzőn át. Anita ferdén szétvetett lábakkal a WC ülőkén ül, hátával a falnak dőlve, és mint a motolla jártatta az ujját a csiklója körül. Ő nem harapdálta a karját, hanem zihálva tátott szájjal élvezett el. Szemei forogtak, és látszott rajta, hogy lélekben nem itt van, hanem talán valahol, a sok farok között hempereg a pasik rengetegében, ficánkol és élvezi a tiltott gyümölcs képzeletbeli szabadságát. Egyébként profi Anita is, mert alig csinált zajt a sóhajtozások mellett. Gyorsan felegyenesedtem, mert gyanús hangokat hallottam a szoba felől és féltem, hogy lebukom, meg Anita is kijöhet bármikor a WC-ről. Körbenézve semmilyen aktuális búvóhelyet sem találtam, a konyhába meg hosszabban kellene elindulni, magyarázkodás nélkül. Egy hülye ötlettel beléptem a félig nyitott ajtajú kabátos szekrény belsejébe. Ha gáz van matatok, a kabátomba papírzsebkendőért.

Jól hallottam, valakik sutyorogva jönnek kifelé. Elmennek a bejárati ajtó felé, a hátam mögött. A félhomályba, amikor utánuk néztem, csak a fehérlő színfoltú szoknyát láttam, meg egy világos reklámpólójú pasit. Sugdolództak, azt hiszem Edina jött fehérkés szoknyába, akkor meg ez Endre a nagy Ő, a másik. Mire átfutott az agyamon, hogy most egy pézsével elindulok a szoba felé, és kilépek a szekrényajtó takarásából, szóval átfutott az agyamon, de megdermedve láttam, hogy hirtelen a fehérszoknya leguggol, a pasi meg a sliccénél matat. Jézusom. Irtó ciki most bármit is mondva itt ricsajozgatni, meg egyáltalán. Anitának meg ki kell jönni úgy is budiból, és akkor majd elslisszanok a pillanatnyi zavarban.

Az ember tervez, a dolgok mégis másképp alakultak. Edináék felől, cuppogást hallani. Sajna tök sötét arra feléjük, így jobbára csak sejtem mi történik. A srác mond most valamit, Edina felhúzza világos szoknyáját. Atya világ, Edina masztizik a srácnak ott guggoltában, a srác meg előtte állva, csinálja magának. Hogy ilyenkor miért nem látni jobban. Szívem megint majd kiugrott megint. Az egész pár pillanatig ha tartott, mert a srác hátrafeszülve, kezét a farkán tartva, félhangos auu-zások közepette elment, bár látni csak a körvonalaikat, meg a világos ruhaanyag mozgásából lehetett következtetni a dolgok alakulására. Alig húzott egyet, kettőt a srác még a végefelé, amikor Edina borult arccal a srác nadrágjához, fenekét kissé szokatlanul hátraszegve, ő is elélvezett hamar. Na ez nem tartott soká, legalább nem kell télire berendezkednem itt félig a szekrényben, a kabátok között ácsorognom. Megjegyzem, hogy egy ilyen gyors-partyból arra következtetésre jutottam, hogy mást is beindított a bentiek látványa. Némi öltözködés után a srác visszaindult a szobába, Edina meg a konyhába tartott. A WC felől Anita zihálását hallom, szóval ő is minden látott, illetve csak sejthetett, és most megint jól érzi magát odabenn.

Kiléptem a takarásból, félve, hogy még több galiba származik ebből az idegenbeli masztizásomból. Irány a konyha. Ásványvíz. Edina is vízre vágyott, mert ott ücsörgött a konyhaasztalnál előtte. Próbáltam úgy viselkedni, mint akinek sejtelme sincs, mi volt itt pár perce még a bejárati ajtónál, a félhomályba.

- Adj egy kis vizet. Na mi van odabenn? - kérdezte.
- Áh a szokásos, fele alszik, másik fele megjegyzést tesz, a pasik meg a nők meg gyömöszölik egymást. - feleltem unottan.
- Egész este ez lesz, vagy bulizunk is?
- Én halálosan elfáradtam az a helyzet - mondta Edina
- Én is - jött elő a félhomályos előszoba felől Anita is

Edina beindult a szobafelé az ásványvizével.
Utána szóltam, hogy én azért a pólómról leszedném azt a mosdóban. Visszanézett, mosolygott, akár csak rég szép időkben egy gól után:
- Kösz, az arcom nem lett olyan?