Csak egy álom.

Este van. Mindenki alszik, s a tv-ben sincs olyan program, ami érdekelne. A virtuális szupersztrádáról is letértem már. Ideje aludni. Lefekszem, magamra húzom a paplant, s becsukom a szemem.

Álmomban arra ébredek, hogy egy út szélén bandukolok valahol az Egyesült Államokban. Közel és távol semmi nyoma az életnek. Lassan közeledik az este és elkezd sötétedni. A távolban egy autó fényszórói tűnnek fel, s ez egy kicsit megrémít. Majd az aggodalmam fokozódik, amikor az autó közelebb ér.

Fel vagyok készülve a lehető legrosszabbra, de kiderül, hogy az aggodalmam felesleges. Mert megáll az autó, s földbe gyökerezik a lábam, s érzem, hogy nem fogok szóhoz jutni az ámulattól. Kiszáll az egyik kedvenc színészem öccse, Scott, aki odajön hozzám, teljes életnagyságban. Arcán pár napos szakáll, bőrdzseki, farmering, farmernadrág. Elmosolyodik, s megkérdezi:
-Szia! Elvihetlek egy darabon?
Én erre elpirulok, mert szokatlan nekem ez a kedvesség. Látja a zavaromat, majd még egyszer megkérdezi:
-Elvihetlek egy darabon?
-Igen, kérlek. Feltéve, ha nem nagy teher ez neked.
-Viccelsz? Örömmel teszem.
-Köszönöm szépen, ez kedves tőled. Be kell vallanom, amikor először láttam a fényszórókat, megijedtem kicsit. Azt hittem, hogy egy rossz szándékú ember az. De most már megnyugodtam.

Ezt hallva elmosolyodik, majd elveszi a csomagjaimat. Bepakolja a kocsi hátsó ülésére. Előzékenyen kinyitja nekem az ajtót. Majd miután ő is beszáll, elindulunk. Az autórádióban halkan szól egy lassú country szám. Pár perccel később már egyszerre kezdjük el dúdolni az aktuális számot a rádióval együtt, miközben egymásba téved a tekintetünk, s egy mosolyt dobunk a másik felé. Kisvártatva megszólal:
-Ez egy nagyon veszélyes útszakasz. Komolyabb bajod is eshetett volna.
-Ezzel mire célzol? Mármint azzal, hogy ez egy nagyon veszélyes útszakasz?
-Nem akarlak megrémíteni, de itt nagyon csúnya dolgok történtek magányos stopposokkal. De nyugodj meg kérlek. Már biztonságban vagy. Nincs mitől félned. Mellettem nem kell félned semmitől sem.
-Nagyon szépen köszönöm a kedvességed.
-Ugyan, nincs miért hálálkodnod, ez csak természetes.
Ezt letárgyalva csendben folytatjuk tovább az utunkat. Kisvártatva a fáradtságtól elalszom. Úgy fél órával később gyengéden megrázza a vállam, jelezvén, hogy megérkeztünk. Kidörzsölöm az álmot a szememből, s elámulok milyen szép városba érkeztem. Elmosolyodik (immáron harmadszor, mióta találkoztunk), s megkérdezi, hogy hol alszom.

Én erre azt mondom, hogy nem tudtam lefoglalni semmilyen szállást. Megnyugtat, s mondja: Erre ne legyen gondom. Mint később kiderült, itt lakik a családja. Nagyon összetartóak, de neki sikerült különköltöznie. Leparkolunk egy több emeletes ház mélygarázsában. Lehívjuk a liftet, majd felmegyünk a 34. emeletre. Kicsit zavarban érzem magam, mert nem szeretek mások nyakára akaszkodni kérés nélkül. De ő mintha olvasna a gondolataimban, megszólal azon a kellemes hangján:
-Nyugodj meg! Nem lesz semmi gond.
-De én nem akarok zavarni senkit...
-Itt nem is fogsz. Én lakom egyedül. De közel lakik a családom. Hidd el, hogy nem fog zavarni minket senki.
-Komolyan mondod?
-Igen, úgyhogy ne félj! Nincs mitől tartanod!
-S a szomszédok mit fognak szólni?
-Nekik meg aztán végképp semmi közük, hogy kit hozok fel magamhoz. Kérlek, ne aggódj annyit. Árt a szépségednek.
Ettől megint csak elpirulok. A lakásba belépve gyönyörűen rendezett tér fogad. Látszik, hogy férfi a kastély ura, aki nem ijed meg attól, ha takarítani kell. Odamegyek az ablakhoz, s gyönyörködöm a pazar kilátásban. Lepakolja a cuccaimat, s csendben mögém oson. Megfogja a vállamat, végigsimítja, majd megkérdezi:
-Tetszik a látvány?
-Gyönyörű. Még nem láttam ilyen gyönyörű panorámát.
-Örülök, hogy neked is tetszik. Én is ezért vettem meg ezt a lakást. A panoráma miatt.
-Jó vétel volt. Jól döntöttél.
Megkérdezem tőle, hogy merre van a mosdó, mert bizony már nagyon kell. A wc-n ülve elgondolkodom azon, hogy ez tényleg velem történik? Nem pedig valami nagyon gonosz átverés. Még kézmosás közben is ezen morfondírozom, amikor bekopog, s megkérdezi, hogy nem vagyok-e éhes. "Nem, köszönöm. Inkább álmos vagyok." Válaszolok. Kimegyek, s nekikészülődöm, hogy elaludjak a kanapén, amikor közli velem, hogy ezzel ne fáradjak. Mert ő már megágyazott.
-Te hol fogsz aludni? Én elférek a kanapén is.
-Kérlek nyugodj meg, senki nem fog a kanapén aludni. Van vendégszobám is. Mindketten elférünk.
-Rendben. Jó éjt.
-Neked is. Álmodj szépeket. Elalvás előtt számold meg a szoba sarkait.- Majd kacsint egyet.
Ezzel mind a ketten elvonultunk aludni. Kicsit még pörögtem agyilag, mert nem hittem el, hogy mindez itt és most történik meg velem. Kedvem lett volna szétkürtölni, hogy hol és kivel vagyok. De sajnos volt már, hogy eléggé negatív reakciókat kaptam mindarra, amit én osztottam meg. Úgyhogy inkább jobbnak láttam, ha ez megmarad az én titkom. Miközben ezen morfondíroztam, elnyomott az álom. Nagyon fáradt lehettem, mert nem vettem észre azt, amikor elment reggelit venni, s visszajött.

Arra ébredtem, hogy a reggeli napfény simogatja az arcomat. Mikor kinyitottam a szememet láttam, hogy egy tálcával jön be, az arcán széles mosoly. Az a mosoly, ami lányok ezreit szédíti meg évről évre. S most én vagyok az a szerencsés, akit megajándékozott ezzel a mosollyal. Nem hittem, hogy lehet-e ezt még fokozni, de ő rátett még egy lapáttal. Nem tudtam, hogy rosszul hallok-e, de nagyon meglepett, amikor az anyanyelvemen kívánt nekem jó reggelt. Megkérdeztem tőle, hogy ez honnan jött, azt mondta hobbiból megtanulta, meg is szerezte a nyelvvizsgát. És mivel hallotta az akcentusomon, hogy magyar vagyok, ezért mert előjönni ezzel a kis kellemes meglepetéssel. Annyira megható gesztus volt ez tőle, hogy egy könnycsepp jelent meg az arcomon.

Amikor ezt meglátta, kicsit megijedt. Azt hitte, hogy megbántott. De megnyugtattam, hogy egy szóval és gesztussal sem bántott meg. Elmagyaráztam neki azt is, hogy mi magyarok így, sírva vígadunk. Ettől megkönnyebbült. Ez után a kis interakció után már könnyedebben fogyasztottuk el a reggelit. Meg kell mondanom, hogy nagyon jó a konyhában. Reggeli után letusoltunk, majd kitalálta, hogy bemutatja nekem a várost. Mivel ráér, s nincs semmi fontosabb programja.
-Volna hozzá kedved? Én ráérek, s az idő is fantasztikus.
-Boldogan, szeretek turistáskodni. Főleg, ha ilyen jóképű az idegenvezetőm.
Most rajta volt az elpirulás sora. Bár szerintem hozzászokhatott a dicséretekhez, mivel nagyon jóképű.
-Mit vigyek magammal? Milyen idő lesz?
-Elég lesz egy dzseki is, mivel októberhez képest gyönyörű időnk van ma. Én is csak dzsekit veszek fel.
-Szuper. Akkor nem pakolok össze sok cuccot, maximum az irataimat, a tárcámat és a fényképezőgépemet viszem. Tudod szeretek fényképezni.
-És azt is szereted, ha téged fényképeznek?- Kérdezi egy huncut mosollyal a szája szélén, amitől elolvadok.
-Ha jóképű a fényképész, akkor mindent szeretek.- Válaszolom neki örömmel.
Nekiállok mosogatni, mert nem szeretném, ha rendetlenül hagynánk itt a lakást. Ő besegít, eltörölgeti és elpakolja a tiszta edényeket. Majd felöltözünk és elindulunk a városba sétálni egyet. Séta közben egymás kezébe adjuk a fényképezőgépet. Én a várost és a nevezetességeket fényképezem, ő meg engem fényképezget. A memória hamar betelik, ekkor jut eszembe, hogy nincs nálam a pót memóriakártya. Valamint a telefonom is a bőröndömben maradt a laptopom és a külső memóriám mellett. Majd ha hazamegyünk, átrakom a képeket, miután szétválogattam az összes képet. A nap további részében leülünk egy padra, s egy hatalmasat beszélgetünk.

Hazafelé menet, betérünk vásárolni a ház melletti sarki fűszereshez, aki nagyon kedvesen üdvözöl engem is, és előzékeny mindkettőnkkel. A lakásba beérve kipakolunk a papír tasakokból, majd engem elterel a vendégszobába, azzal az indokkal, hogy szeretne meglepni. Nem tiltakozom, mert így én is el tudom rendezni a képeket, amiket készítettünk. De azért ott bujkál bennem a huncut kisördög, s meglesem főzés közben. S ha már ott vagyok, akkor csinálok pár képet is, mert irtóra szexinek találom, ha egy férfi ügyes a konyhában. Szerencsére semmit sem vesz észre abból, hogy fényképezem. Kb. fél órával később szól, hogy jöhetek enni. Amikor belépek az étkezőbe elámulok az elém táruló látványtól. Gyönyörűen megterített asztal, gyertyafény, egy üveg nagyon finom bor.
A vacsora is pazar: Csirkés-tejszínes penne. A kiszolgálásra egy szavam sem lehet, annyira körültekintő, annyira figyel mindenre. Vacsora közben megfogja a kezemet, annyira romantikus ez az egész, hogy el sem tudom hinni, azt hiszem, csak álmodom az egészet. De nem! Itt ül velem szemben, s úgy kényeztet, mint egy hercegnőt. Úgy érzem magam, mint hamupipőke a tündérmesében. Venném az edényeket, hogy elmosogassak, mire ő kiveszi a kezemből, s a "Vendég nem dolgozhat" kijelentéssel elmegy mosogatni. Utánamegyek a konyhába, s élvezettel nézem, ahogy mosogat, s rendet tesz. Ez után kikísér a balkonra, hogy gyönyörködjek a látványban. A lelkemre köti, hogy addig maradjak ott, amíg vissza nem jön értem.

Gyönyörködöm a látványban, s hallgatom a város zajait, amikor megjelenik a hátam mögött. Megkér, hogy vegyem le a szemüvegem, s adjam oda neki. A szemüveget a vendégszoba éjjeliszekrényére teszi, ott biztos helyen van. Mikor visszajön, látom, hogy egy kendő van a kezében. Látja az arcomon az aggodalmat. Ezért megnyugtat, és kér, hogy bízzak benne:
-Csináltam neked egy meglepetést. Pontosabban meglepetéseket. Remélem, hogy szereted a meglepetéseket.
-Igen, szeretem. De csak akkor, ha kellemesek a meglepetések.
-Kérlek ne aggódj. Árt a szépségednek, s a lehető legkellemesebb meglepetéseket készítettem.
Nem tagadom, megnyugtatnak a szavai. Teljes mértékben átadom neki az irányítást. A fürdőszobába érve leveszi a kendőt a szememről. Nem hiszek a szememnek, életem legkellemesebb meglepetése tárul elém. A kád körül mécsesek világítják be a fürdőszobát, s a víz is gyönyörűen van elkészítve. Nem spórolt a habfürdővel sem. Közeledem a szája felé, hogy megcsókoljam, de hirtelen megtorpanok
-Mi a baj? Megbántottalak?
-Nem, én követtem el majdnem egy orbitális baklövést.
-A csókra gondolsz? Nem hiszem, hogy az orbitális baklövés lenne.
-Igazad van.
Ekkor egymáshoz ér a testünk, ajkaink gyengéd csókban forrnak össze. Miközben nyelveink játszanak egymással, mi gyengéden levetkőztetjük egymást. és beleülünk a kádba. Hátamat a mellkasának támasztom, s hallgatom a szívverését, miközben ő a karjaimat simogatja. Érzem, ahogy a farka kezd megkeményedni. Ekkor gyengéden harapdálni a fülcimpámat, amitől én is felizgulok. Érzem, ahogy a farka a fenekem vágatában lüktet. Megfordulok, hogy vele szemben foglaljak helyet, s olyan közel hozzá, amilyen közel csak lehetek. Gyengéden simogatjuk egymást, majd kezemmel gyengéden megindulok lefelé a testén, elidőzve a mellkasán, a hasán, hogy végül a farkát simogatva izgassam tovább.

Miután kellően felizgultunk mindketten, ő feláll, én elé térdelek, ezután gyengéden elkezdem szopni. Miközben ő a hajamat simogatja, és erotikusan nyög hozzá. Miközben oboázok neki, a saját farkamat is izgatom. De nem annyira, hogy elélvezzek. Ez nem rólam szól. Vagyis nem csak rólam. Időközben elélvez, bele a számba. Majd szól, hogy ne nyeljem le. Gyengéden felemel, majd egy forró csókban forrunk össze, mint a Jin és a Jang. Ezután lemossuk egymást tetőtől talpig, s elfújjuk a gyertyákat. Kiszállunk a kádból, megtöröljük egymást, s halvány csókokkal halmozzuk el egymás testét. Ezek után ismét arra kér, hogy csukjam be a szemem. "Újabb meglepetés?" Kérdezem, de erre nem válaszol. Csak gyengéden megfogja a vállamat, s úgy vezet el engem a szobája felé. Ott mondja, hogy nyissam ki a szemem. Kinyitom a szemem, s újabb gyönyörű látvány tárul elém. Ízlésesen berendezett szoba, amiben egy nagy ágy található. odavezet az ágyhoz, majd felfektet rá. Elővesz egy tubus vazelint, majd elmasszírozza a farkán és a fenekembe is ken, majd eldolgozza azt. Felém hajol, és ezt mondja.
-Most érezni fogsz egy nyomást, ami fájdalmas lesz. Kérlek, ne haragudj ezért. Ígérem, hogy úgy vigyázok rád, mint a hímes tojásra.
-Már alig várom.
-Készen állsz egy szuper utazásra a gyönyörök világába.
-Bárhova elmennék veled. Egy ilyen kísérővel nem félek sehol sem.
Ekkor mélyen a szemembe néz azokkal a gyönyörű zöldeskék szemeivel, s közben gyengéden belém hatol. Kis fájdalmat érzek csak, de ezt enyhítik azok az apró, leheletnyi csókok, amikkel elhalmoz. Összeolvadunk, mint a jégkrémek, s megszűnik körülöttünk a világ. Most nem számít semmi sem. Nincs idő, nincs semmi más csak ő és én. Fél órával később pozitúrát váltunk, s ő lesz alul. Hátát az ágy támlájának támassza, s így ültet az ölébe. Gyengéden felnyögök, de nyögéseimet elnyomják gyengéd csókjai, amivel a számat ostromolja. Megtalálom a fülét, amibe gyengéden beleharapok, ettől ő jobban felizgul, s egy kicsit erőteljesebben húz rá a farkára. Felszisszenek, mert ez nekem kicsit fáj.

Ekkor már mindkettőnkről patakokban folyik az izzadság, s a lepedő is teljesen át van itatva, és össze van gyűrve. Kicsit elválunk, de csak azért, hogy lepedőt cseréljünk. Már nem tudok állni, annyira remeg a lábam, az izgalomtól. Odakísér egy fotelhez, amibe már leterített egy törölközőt, s gyengéden leültet, miközben ő lepedőt cserél. Miután végzett a lepedőcserével, a karjaiba vesz, s úgy visz vissza az ágyba. Most kicsit gyengédebben folytatjuk, csókolózás közben fedezzük fel egymás testét és erogén zónáit. Újra előkerül a vazelin, amit a farkára és a fenekemre masszíroz, nem sajnálva a mennyiséget.
-Most kapaszkodj, mert nagyobb sebességre fogok kapcsolni.
-Kérlek, ne kímélj! Akarom, hogy szeretkezzünk.
-Biztosítalak, hogy ez lesz életed leggyönyörűbb szeretkezése.
Újra behatol gyengéden, miközben elveszek a gyönyörű szemeinek tekintetében. Lassan magasabb sebességre kapcsolunk, s megállíthatatlanul szeretkezünk. Néhányszor az elélvezés határára sodródom, de ekkor ő ezt megakadályozza. "Azt szeretném, hogy egyszerre élvezzünk el" suttogja a fülembe, s megvillantja azt a gyönyörű mosolyát. Fél órával később érzem, hogy már tényleg nem tudom visszatartani az élvezést. Ekkor már ő sem bírja tartani tovább magát. Hirtelen kirántja a farkát a fenekemből, összefogja a farkammal. Majd erősen kezdi verni egészen addig, míg mind a ketten elélvezünk egy hatalmas üvöltés kíséretében. Ezután mellém zuhan az ágyra, majd mindketten pihegünk, s kapkodjuk a levegőt. Én még kicsit szédülök a hatalmas orgazmus után. 15-20 perc után egymással szembe fordulunk, kicsit gyönyörködünk a másikban, majd csendben elalszunk...

Másnap reggel a karjaiban ébredek, s érzem, ahogy a tarkómba szuszog. Még mindig nem merem elhinni, hogy mindez velem történt meg. De IGAZ! Ezt mind én éltem át. Óvatosan kibontakozom az öleléséből, majd felülök. Kidörzsölöm az álmot a szememből, ez után kimegyek a fürdőszobába letusolni és felfrissíteni magam. Beállok a tus alá, s élvezem, ahogy a vízcseppek masszírozzák a testemet. Kisvártatva két gyengéd kéz is elkezdi masszírozni a vállaimat. Hátra fordulok, s azokkal a gyönyörű zöldeskék szemekkel nézek farkasszemet.
-Jó reggelt szépségem! Hogy aludtál?
-Jó reggelt neked is. Remélem, hogy nem zavartalak meg a horkolásommal.
-Nem, egyáltalán nem zavartál meg. Csak furcsállottam, hogy nem vagy mellettem. Így követtem a hangokat, amik a fürdőszobából jöttek. És lám, megtaláltalak!
-Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. Olyan édesdeden aludtál.
-Hogy te milyen figyelmes vagy. Azon csodálkozom, hogy miért nincs senkije egy ilyen kedves srácnak, mint te.
-Erről nem nagyon szeretek beszélni.
-Akkor is. Megérdemelnél valakit, aki őszintén és tiszta szívből szeret.
-Majd egyszer talán lesz valakim. De ha nem, akkor az sem gond. Elvagyok én egyedül is.
-Tudom, és ha nem lesz senki, én akkor is ott leszek melletted, bárhol is légy.
-Köszönöm, édes vagy. S ez nagyon rendes tőled.
Letusolunk, majd megtörölgetjük egymást. A reggelit a balkonon fogyasztjuk el. Miközben elmosogatunk, elmeséli, hogy szeretne elvinni egy csodálatos helyre, ahol szerinte jól érezném magam. Kacsint, majd elmosolyodik, ezzel is felkeltve a kíváncsiságomat. Kíváncsiságom fokozódik, mikor mondja, hogy kényelmes cuccot vegyek fel. Egy kényelmes laza pólót és 7/8-os nadrágot választok és a megszokott övtáskát. Majd amikor megjelenik az ajtóban, kedvem lenne rávetni magamat. Olyan szexin néz ki a rövid ujjú ingben és bermudanadrágban. Megragadja a piknikkosarat és a plédet, majd a lifthez irányít. Lemegyünk a parkolóba, majd beszállunk a kocsiba és elindulunk az úti célunk felé. A várost elhagyva megnyom egy gombot, és a kocsija teteje eltűnik a csomagtartóban.

Én felrakom a szemüvegemre a napszemüveg toldalékot. Ő felveszi a napszemüvegét s érzem, hogy elgyengülök, ha ránézek. Elhagyjuk az autópályát, s kanyargós erdei utakon suhanunk az úti célunk felé, hegyeken és völgyeken keresztül. Másfél-két órás utazás után egyszer csak egy tó partján találjuk magunkat, a táj leírhatatlanul gyönyörű. Festeni sem lehetne szebbet. Leterítjük a plédet, s mellé tesszük a piknikkosarat. Gyönyörködöm a tájban s érzem, hogy lassul az idő. Mintha azt akarná, hogy mindketten élvezzük a pillanatot. Mindketten hanyattfekszünk a pléden, s nézzük a felhőket, miközben a kezeink egymásba fonódnak.
-Mire gondolsz?
-Arra, hogy bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
-Ne gondolj másra, csak arra, hogy ketten vagyunk. Te és én.
Ránézek, s előveszem a lehető legártatlanabb tekintetemet. Majd felteszem a kérdést.
-Rád gondolhatok esetleg? Vagy az is tiltott.
Erre tiszta szívből felkacag, s megsimogatja az arcomat.
-Igen, de akkor félek, hogy le kell tartóztatnom téged.
-Tartóztasson le biztos úr. De szólok, hogy ellenállást fogok tanúsítani.
-Higgye el fiatalember, hogy le fogom gyűrni az ellenállását.
Mire bármit is tudnék erre reagálni, már legyűr, a kezeimet összekulcsolja a hátam mögött. Majd a tarkómon érzem a leheletét, valamint sokatmondóan a fülembe súgja: "Nincs rajtam alsógatya, és áll a farkam." Ezután megkeresem ajkait, s forró csókban olvadunk egybe. De amikor továbbmennék, hirtelen megállít, s megszólal.
-Állj fiatalember! Erre most nincs időnk.
-Kérem biztos úr, ne legyen velem ilyen kegyetlen!
-Mint már mondtam, nem tűrök ellentmondást! Ezt majd az őrszobán letárgyaljuk.
Az őrszoba jelen esetben a lakását jelenti. Összepakoljuk a dolgainkat, s összehajtogatjuk a plédet. Az úton hazafelé gyengéden a sebességváltón nyugvó kezére teszem a sajátomat, s rámosolygok. Ő visszamosolyog, s kacsint egyet. A rádióban halkan duruzsol Chris Rea Looking for the Summer című száma. Érzem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Hazaérünk, a kocsit lerakjuk a mélygarázsban. Felmegyünk a 34. emeletre. A lakásba lépve forró csókban olvadunk össze ismét, és szól, hogy szeretne elmosogatni. Ezt már nem hagyom szó nélkül, s kijelentem, segíteni szeretnék. Ő felosztja a szerepeket. Magára vállalja a mosogatást, rám marad a törölgetés és a pakolás. Egyszer csak megjelenik előttem rendőregyenruhában, s a rendőrök által használt napszemüvegben. Nem bírom tovább, rárontok. Erre ő gyengéden hátracsavarja a karomat. Nekilök a falnak, szétterpeszti a lábamat. Miután mindezzel végzett, erotikusan megharapdálja a fülcimpámat, majd érzékien a fülembe suttogja.
-Most jön a büntetés.
-Kérem biztos úr! Ártatlan vagyok.
-Azt majd meglátjuk.
Ezzel kezdetét veszi egymás vetkőztetése. Veszettül kapkodva tépjük le egymásról a ruhát, miközben a fürdőszoba felé tartunk. Mire odaérünk, már mindketten anyaszült meztelenek vagyunk. A tusoló falának nyom, majd vadul elkezdünk csókolózni, miközben megengedjük a vizet. 15 perc után már mindketten levegőért kapkodunk, s lerogyunk a zuhanytálcára. Feláll, majd segít nekem is. Utána háttal nekinyom a tusoló falának, s a lábaimat a dereka köré fűzi, és a farkát belehelyezi a fenekembe. Így szeretkezünk egy negyed órán keresztül. Miután kivette a farkát a fenekemből, gyengéden magához húz a tarkómnál fogva, majd a fülembe súgja.
-Ez még csak a kezdet volt. Remélem, készen állsz a folytatásra.
-Mindenre készen állok biztos úr.- Felelem magabiztosan, majd rákacsintok.
-Efelől nincs semmi kétségem.
Megtörölközünk, majd a törölközőt a derekunk köré tekerve indulunk el a hálószoba felé, ahol gyengéden az ágyra fektet, majd fölém hajol, és gyengéd csókokkal halmoz el ismét. Megint előkerül a vazelin és felkerül a szokásos helyekre. Majd a farkát nem túl erőszakosan, de határozottan a fenekembe nyomja és kezdetét veszi egy gyengéd, érzékekkel teli szeretkezés misszionárius pózban. Most egyikünk sem kapkod s egyikünk sem erőszakos a másikkal. Gyengéd csókokat váltunk, s negyvenöt perc után egyszerre érjük el az orgazmus tengerét. Mellém fekszik, s csendben hallgatjuk a másik szuszogását, s szívverését. Nem sokkal később mindkettőnket elnyom az álom...

Másnap már egyszerre ébredünk, s érzéki csókkal köszöntjük egymást. Sajnos elérkezett az a nap is, amikor el kell őt hagynom. A szomorúság fojtogatja a torkomat, s ezt ő is érzi. Miután minden holmimat maradéktalanul elpakoltam, megkérem, hogy hívjon egy taxit. Nem akartam, hogy lássa, amint elkezdek keservesen zokogni. Ezt ő elhárítja, s ragaszkodik hozzá, hogy ő vigyen ki a repülőtérre. Nem tudok, s nem akarok vele vitatkozni. Ezért elfogadom a döntését. Bár érzi a hangomon, hogy legszívesebben zokogni lenne kedvem. Nem akarom őt elhagyni. VELE akarok élni. De ezt sajnos nem lehet. Nekem el kell mennem. A repülőtéri váróban még iszunk egy kávét, majd elérhetőségeket cserélünk. Mikor elérkezik, a búcsú ideje már egyikünk sem bírja tovább. Mind a ketten elsírjuk magunkat. De megfogadjuk, hogy tartjuk a kapcsolatot. S minél előbb összehozunk egy újabb találkozót. Vigasztalásul és búcsúzásképp csak ennyit mond:
-Örülök, hogy megismerhettelek. Életem legboldogabb időszaka volt az, amit együtt töltöttünk. Életem legjobb döntése volt, hogy akkor felvettelek.
-Nem tudom elmondani, hogy mennyire hálás leszek neked mindenért. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire örülök, hogy akkor felvettél.
-Vigyázz magadra. És NE felejts el bejelentkezni, ha hazaértél!
-Rendben, úgy lesz.
Ezekkel a szavakkal lépek be a repülőgéphez vezető folyosóra. Úgy 7 órányi átszállásokkal és vonaton való zötykölődéssel tarkított út végén hazaértem. Hullafáradt vagyok. De az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Bekapcsolom a gépet. Leellenőrzöm az E-mailjeimet, majd megírom neki, hogy szerencsésen hazaérkeztem, és minden rendben. Hirtelen meghallom, ahogy megszólal a kaputelefon. Odarohanok és felveszem, de mint kiderül, teljesen néma. Nem szól bele senki. Tovább kutatok, ekkor a kezembe akad a telefonom, kinyomnám az ébresztőt. De hirtelen felkelek, s az ágyamban találom magam. Teljesen egyedül...

V É G E!

Köszönöm szépen, hogy időt szántál erre a történetemre is. Remélem, hogy nem okoztam csalódást. S hogy ugyanúgy tetszett ez a történet is, akárcsak az előző. Nyugodtan írd meg, ha tetszett, ha nem. Bírom a kritikát, s igyekszem minél jobb minőségű történeteket írni. További kellemes napot és kellemes olvasást.