Beteljesületlen vágy 1

Még általános iskolai éveimbe, sőt néha fel-fel idéződik bennem, hogy mint ha óvodás koromban is, vonzódtam volna a nőkhöz.

Igen ez egyértelműen furcsának tűnhet de így volt, s ez később csak fokozódott.
Ugyan is akár milyen új suliba jutottam, vagy új helyekre esetleg, annyira vonzottak a szép érett nők, hogy elállt a szavam.
Egyrészt, nagyon szerettem volna olyan szexin s gyönyörűnek kinézni, másrészt elégtem a vágytól, hogy csak legalább

egyszer az életemben sikerüljön egy ilyen érett nővel szexelni. Igen tudom most sok ember eszébe az jut..nem a szexen kéne

járjon az agyad..hanem a tanuláson stb..ez az érzés NINCS korhoz kötve. Magától jön, akaratunk ellenére!
Igen ám, ehhez nálam az is nagyon fontos szerepet játszik, hogy én szerelembe is esek. Legalább is így érzem. Lehet hogy ez a

szerelem csak a vágy miatt alakul ki, s nem is szerelem, csak hatalmas nagy vágy.
Ha vissza gondolok általános éveimre, nem büszkélkedhetek magammal, hiszen nem voltam hű de jó tanuló. És a legrosszabb,

hogy a szépségbe is utolsó helyeken kaptam volna sikert..egy versenyen. És még az is megáldott, hogy minden tanárnőre
rámásztam volna legszívesebben.
Egyszer egy rossz napon történt általános iskolában, hogy kiakartak volna rúgni. Ehhez hozzá kell tennem, szerintem én
érzésem szerint mai napig nem volt jogos. Történt ugyan is hogy, én védelmeztem egy beteg gyermeket egy olyannal szemben
akinek semmi baja nem volt. Így aztán az lett a vége hogy átíratott édesanyám egy másik általános iskolába. Ott kezdődött
nálam életembe az igazi kin e vágy miatt, hogy én nővel szeretnék lenni.
Az új suliba belépve, még csak a bejárati ajtónál álltam meg, de már kiszúrtam a lépcső tetején álló, hosszú szőke hajú érett
nőt. Amitől a szívem azonnal hevesebben vert. Én nagyon jól tudtam, ez nem helyén való érzés, hiszen még is jó magam ilyen
külsővel hogy is gondolnék olyanra hogy esetleg vele.. E tudat ellenében is, még is azon voltam egyre jobban, hogy tudjam meg, ki az a gyönyörűség a lépcső tetején. E történet folytatása közben, el kell árulnom, hogy a beteg gyermek is átkerült ebbe az iskolába. Neki köszönhetően megtudtam ki az a gyönyörűség a lépcső tetején. Amikor azt mondta a kis srác, hogy ő az osztályfőnöke, egyszerre voltam szomorú s vidám e hír hallatán. Ugyan is ezzel egyből tisztában voltam, hogy semmi esélyem soha. A másik részt meg örültem, mert én annyira vágytam hogy tanárnővel szexelhessek életem során egyszer. Még így is mindent elkövettem a célom elérése érdekében. Pedig tudtam hogy az esélyem az szinte semmi. Kicsi is voltam, kissé fiús kinézetem is volt..de 7 dik ben szerencsémre nőt a mellem jócskán annyira hogy végre, saját magam is elhiggyem nő vagyok tán.
De igazán, mai napig nem vagyok magammal kibékülve. Telt az idő, én mindent elkövettem hogy Ágit magamévá tudhassam legalább egyszer. Megtudtam a telefonszámát, egyszer írtam is neki..abból nem kicsi baj született. Azzal többet nem zaklattam.
Megtudtam hol lakik, ugyan is történt egyszer hogy napköziből én kilógtam, s ő mivel vonattal járt haza, követtem. Így cseppet se volt nehéz rájönni, hol is lakhat ez a mennyei nő. Amikor kiderült hol lakik, nem volt gondolatomban hogy zaklassam. De az mindenképp, hogy virágot szerezzek a bejáratához, amikor ő haza ér, legközelebb. Így is tettem. Cédulát helyeztem el a virágcsokron, de persze a nevemet nem írtam rá. Hiszen én jól tudtam mivel jár, ha ez kiderülne hogy én vonzódom hozzá.
Másik suli meg nem volt a környéken hogy ismét új suliba menjek baj miatt.
Az én osztálytársaim tudtak a dolgomról, hiszen lesírt rólam. Sejtéseim szerint a tanárnő is tisztában volt vele. Csak nem igen érintette meg a dolog. Hisz igen felnőtt nő. Én meg egy tini lány, aki azt se tudja merre van arccal a világba.
Egyszer az egyik osztálytársam, levelet írt a tanárnő számára, amibe elárulta hogy én mennyire oda vagyok érte. Bután s ostobán, azt gondoltam hátha jól sül el ez a levél, de tévedtem. A tanárnő magához hivatott, a tantermébe. Csak mi ketten voltunk. Mondanom sem kell, én a félelemtől majd elájultam. Másik részt meg, sírni tudtam volna az örömtől már annyitól hogy legalább egy helyen voltunk. A szavai a szívembe késként hatottak. De szinte azt se bántam volna ha megüt vagy bármi más,
hiszen ő teszi. S tőle nekem minden jó.
Szerencsémre aztán bántani nem bántott. Komoly nőhöz méltóan, leültetett egy székre, ő maga is leült. Én egy darabig állva maradtam, egyszerűen mászkálnom kellett a terembe, mert azt éreztem most én nagyon meghalok lelkileg. De csak rám szólt ülj le kérlek, mert idegesít.. No így aztán kénytelen voltam leülni. Annyira a szemembe nézet hogy én a szívemet azt hallottam, legalább 200 al ver. Aztán neki kezdet a mondatának. Szeretném tőled hallani a levélben leírtakat! Ezt olyan hangnemmel hogy
én majdnem sírni kezdtem, de vettem egy nagy levegőt, s szemébe mondtam hogy azt nem tudom szerelmes vagyok e, nem tudom az ilyen érzés e, de azt nagyon tudom, hogy 7 dikes korom legelső napjától annyira vágyok rá, hogy szétrobbanok.
Egyrészt ekkor dühös lettem magamra amiért kimondtam, mert tudtam mi a következménye. A másik részben, annyira megkönnyebbültem, hogy elmondtam neki, hogy nem érdekelt tovább mivel fog járni.
Meglepetésemre igen csak kedvesen azt mondta: Az a baj tudod, hogy tanár-diák között nem lehet semmi. Ezzel ő ezt be is fejezte. És én is így éreztem, hogy nincs gond ebből.
Majd másnap! Az igazgató a házunkhoz ment anyukámhoz, elmondani tud e arról hogy a gyereke nőket szeret? s sorba ilyen gyönyörű kérdések. Édes anyám természetesen tudott róla. Voltunk anya - lánya olyan kapcsolatban hogy bármit elmondhassak. Én emiatt kissé dühös lettem Ágira, hiszen én nem akartam bántani azzal, hogy elmondtam amit érzek. A suliba
töltött napjaim azután, maga volt a rémálom! Hol az egyik tanár, hol a másik. De mindenki félre hívott hogy megkérdezze igaz e az esett. S hogy mennyire hülye vagyok, beteg gyereket akarok magamnak stb..amitől én annyira lelki beteg lettem, hogy tán még most is fájó az emlékei. Ennek ellenére, én nem adtam ám fel. Nem olyan családból származom! Semmi sikerrel! de legalább nyugodtan feküdtem le, mert megpróbáltam.
Jött a 8 dik osztály év vége. Aztán a ballagás. Szokás volt hogy táncolnak a végzősök búcsúzáskép. Természetesen ellenemre,
Ági tanította be számunkra a megfelelő táncot. Amibe kötelező volt részt venni. Mondanom sem kell, én bennem a vér meghűlt.
Aztán félre hívott, gondolom észre vette, hogy nincs ember akitől jobban félnék immár mint tőle. Azt mondta: az érzéseidet én
megértem, s emiatt én nem akarok tőled húzódozni se semmi ehhez hasonló, gondolom észre vetted. (magamba persze mai napig belátom nem vettem észre semmit) de a béke megtartása érdekében annyit válaszoltam félve, igen. Attól a pillanattól fogva, mindent elkövettünk hogy egymás mellett táncoljunk. Amikor az én kezemet kellett megfognia tánc tanítása közben, komolyan jó hogy fogta, mert elájultam volna a hatástól. Pedig csak a kezemet fogta, azt is csak tánc céljából. De én rám örült nagy hatással
volt. Maga a látvány is ahogy táncol. Aztán jött a ballagás. Én annyira féltem hogy annyi ember előtt..(kicsin nekem sok embernek tűnt még 20 ember is pl ) de szerencsémre olyan valami történt még fellépésünk előtt, amitől akkora bátorságot kaptam hogy akár meztelenül is végig szaladtam volna a torna terembe ahol felkellet lépni. Ugyan is én becsület szavamra
meg se mozdultam, de Ági úgy osont el előttem, hogy én véletlen, de tényleg véletlen végig simult a kezem a fenekén. Engem mint ha áram rázott volna meg, eltűnt előlem a külvilág, se nem hallottam, se nem láttam mi zajlik körülöttem annyira hatása alatt voltam ennek a csepp isteni érzésnek. Ezzel sikeresen letudtunk a fellépést. (azt megjegyezném ha most eszembe jut is bizsergek..hát még abba a pillanatba akkor!). Aztán ballagás után, ugye rokonok stb virágot adnak nekünk, amiért leballagtunk.
Gondoltam kapó pillanat, suli közepén úgy se tudok virágot szerezni Áginak hogy elnézést kérjek mindenért, kellemetlenségért
amit okoztam számára, azzal hogy elmondtam neki éréseimet. Mentségemre legyen, soha nem akartam lelkileg sem bántani. S túl későn jutott eszembe mi van ha bántom őt azzal hogy elmondom mennyire vágyok rá. Ezekért én elnézést akartam kérni ballagás után. Meg is tettem. Gondoltam kirúgni már úgy sem tudnak mert ugye nincs honnan kirúgjanak már.
Bekopogtam a nevelőibe..persze hogy az a tanár nyitott ajtót, aki mindenféle kórosnak elhordott amiért nőhöz vonzódok. De ettől függetlenül volt kedves s kihívta nekem a megfelelő személyt. Ági egyenest engem félre is húzott egy terem mellé. És legalább ezerszer próbáltam e a szövegem esküszöm, de amikor oda került a sor, meg se bírtam szólalni. Egyszerűen annyira elvoltam foglalva a látvánnyal, hogy ennyire gyönyörű a szeme, s mindene, hogy elfelejtettem egy picit miért is hívtam ki. Ő ezt észre vette rajtam, s immár mosolyogva kedvesen végre azt mondta. Nem bántalak, mondjad nyugodtan bármit szeretnél. Hát ettől a mondattól persze én nekem legalább 10000000000000 kívánságom lett volna. De mégis csak belekezdtem a magamba össze foglalt mondatba. Én azért jöttem hogy elnézést kérjek, amiért kellemetlen helyzetbe hoztam Tanárnőt, nem gondoltam át rendesen hogy én ezzel bajt is okozhatok. S olyat tett amitől én mai napi..ahh leírhatatlan komolyan. pedig csak puszit adott,
kettőt. De olyan hogy a második puszi az ajkamhoz ért. Én nekem minden kívánságom teljesült egy életre. Ha nem falnál támaszkodtam volna, valószínű hogy elájultam volna a gyönyörtől. Szó szerint esküszöm, hogy attól majd elélveztem. S közbe olyan piros voltam, akár egy rózsa. De nem bántott már. Azt mondta megértette az érzésemet. Aztán vége lett a ballagó napnak, s ennyi lett.
Én ebből persze sokat tanultam. De sokat szenvedtem is.
Igen sok felnőtt azt hiheti, mint látom internet oldalakon, lenézik a fiatalokat, kisebbeket, hogy valaki bánkódik ilyen
vágyak miatt.."jobb lenne tanulnál stb"
Csak az a baj, az ember kicsin is ember. Attól függetlenül, hogy nevelik. Arról senki ember fia-lánya nem tehet, ki mit vált ki a másikból.

Ilyen történetet még mesélhetnék kis milliót jómagamról. Ugyan is további éveim során se lettem sikeresebb. Lehet bennem van a hiba. Lehet valamit nagyon rosszul teszek. De ez én vagyok, s így fogadom el magam.

Dzsudy