Bájos Bajkeverő 7.hét

2014.01.13-19.

Miután végeztem a naplóbejegyzéssel, visszamentem életem szerelme mellé az ágyba. Bebújtam a jó meleg paplan alá, és hozzábújtam. Még mindig békésen aludt, én pedig perceken át csak csodáltam, simogattam a pociját, és csókolgattam a nyakát.
Kezdtem totál beindulni, míg ő még mindig aludt, és úgy tűnt tehetek bármit, ő nem fog felébredni.
Kezemmel hasáról a lába közé siklottam. Farka lankadtan feküdt zacskóján. Megfogtam, és masszíroztam, húztam párat a fitymáján, s közben nedvesedő puncimhoz nyúltam. Már az idejét sem tudom, hogy mikor masztiztam utoljára.
Végig húztam ujjam nedves árkomban, majd megálltam a csiklómon, és morzsolgatni kezdtem. Testem egyre forróbb lett, és a vágy átvette az irányítást.
Apró csókokkal borítottam a testét, majd lefele indulva a farkáig meg sem álltam. Még mindig lankadt volt. Felnéztem rá, ő rezzenéstelen arccal aludt.
Szeretem, ha egy férfi pénisze a számban kel életre. Lehúztam rajta a bőrt, nyelvemmel körbenyaltam a makkját, majd tövig a számba vettem. Nyelvemmel körbefontam, rátapadtam, és bólogatva szívtam, cuppogtam rajta. Ismét hátranyúltam a puncimhoz, és ott folytattam, ahol abbahagytam. Csiklóm duzzadva várta a kényeztetést, én pedig masszírozni kezdtem.
Ákos farka egyik pillanatról a másikra kelt életre a számban. Tövig bekaptam, és egyre vadabbul szoptam.
-    Ez életem legszebb reggelje –nézett rám kéjes tekintettel.
-    Remélem is –eresztettem ki a farkát.
-    Ezt minden reggel el tudnám viselni. –mosolygott.
-    Ha jófiú leszel, akkor beszélhetünk róla.
-    Ígérem, az leszek –emelte magasba a kezét.
-    Na, persze –nevettem, majd ismét bekaptam gyöngyöző férfiasságát.
Pénisze kitöltötte az egész számat, én pedig boldogan cuppogtam rajta.
Kezem odalent egy pillanatra sem állt le, és meg is lett a hatása. Csiklóm nem bírta tovább, és elélveztem. Cunamiként söpört végig testemen az orgazmus. Megfeszültem, és Ákos farkával a számban élveztem el. Nem akartam kiengedni, mert jó érzés volt, hogy a számban van.
-    Gyönyörű vagy, mikor élvezel –nézett rám.
-    Csak akkor? –kapkodtam levegő után.
-    Mindig, de ilyenkor még inkább –megfogta a kezem és magára húzott. Farkát lüktető puncimba tolta, majd megcsókolt –szeretlek.
-    Én is szeretlek –elvesztem gyönyörű kék szemeinek a tekintetében.
-    Csináljuk hátulról.
-    Rendben –nekem mindegy, hogyan csináljuk. Az a lényeg, hogy együtt csináljuk.
-    Feküdj hasra –lehelte fülembe, én pedig engedelmeskedtem. Lemásztam róla, és elterültem az ágyon. Ő fölém térdelt, farkát a seggemhez igazította, majd egy határozott mozdulattal belém tolta –neked van a világon a legizgatóbb segged –nyögte, és elkezdett megdolgozni.
-    Szeretem, ha hátulról is belém hatolsz –kapkodtam levegő után- Imádom érezni a farkad.
-    Nem fogom sokáig bírni –zihált.
-    Nem baj.
-    Készen vagyok –dőlt rám. Éreztem, ahogy megremeg, és elélvez. Lökött még párat rajtam, spermája a seggem mélyére spriccelt, majd kicsusszant belőlem…
Hogy, hogyan telt a nap hátralevő része? Unalmasan. Ákos elment dolgozni, én pedig áttévéztem a napot.
Vacsira meleg szendvicset ettünk, dugtunk egy jót utána, aztán bealudtunk.

Kedd reggel iszonyú hányingerrel ébredtem. Fájt a fejem, és szédültem.
Azt hittem, hogy végem, a wc-hez rohantam és vagy fél órán át csak hánytam.
Ugyanazt ettem, mint Ákos, de neki semmi baja sem volt. Régen éreztem ilyen szarul magam. Egész nap sápadt voltam, és hánytam.
A kicsim el akart vinni orvoshoz, de én nem akartam menni. Volt már ilyen, és nem hittem, hogy komolyabb lehet a baj.

A szerda hasonlóképen indult, viszont a reggeli rosszullét nem tartott ki egész nap. Délelőtt már jól voltam.
Ákos óránként hívott, hogy tudja minden rendben van-e? Olyan aranyos, és kedves tőle. Nem tudom, mi lenne velem nélküle… tökéletes, és szeretem. Napról napra jobban.
Délután bementem Bogival a városba, meghívtam egy teára. Igen, meghívtam. Jó érzés volt, hogy végre én fizetek. Volt miből, de nem beszélhettem neki róla. Az elmúlt pár napban sikerült összevakarnom magam, és fejben is összerakni mindent.
Misi meghalt, és elég sok idő telt el azóta. Már biztosra tudom, hogy nem fognak levadászni, senki sincs a nyomomban. Nem kell bosszú miatt rettegnem. Még mindig nem tudom, hogy mihez kezdtek vele, de már nem is érdekel.
Nagyon rossz érzés azzal együtt élni, hogy végeztem vele, de ő támadott rám, ragadott fegyvert, és nekem védekeznem kellett.
Este hatig elvoltam Bogival, még ettünk egy sütit is, aztán haza hozott.
Csütörtökön ismét émelyegve ébredtem. Ákos szabadnapot vett ki, és egész nap velem volt.
Nagyon aranyos volt. Ágyba hozta a reggelit, és körül ugrált egész nap.
Az idő is remek volt. Sütött a nap, és délután tizenhét fok volt. Rábeszélt, hogy ebéd után menjünk el sétálni a parkba. Nem sok kedvem volt kimozdulni, de rábeszélt, és végül elmentünk. Sokan cselekedtek hasonlóan, és az egyébként ilyenkor üres park megtelt élettel. Mindenhol gyerekek szaladgáltak, felnőttek sétáltak, bicikliztek, korcsolyáztak, kutyát sétáltattak. A rosszkedvem pillanatok alatt elmúlt, és remekül éreztem magam. Még fogócskáztunk is Ákossal. Végig kergetett a parkon, persze nem hagytam magam, és én is jól megkergettem. Rég éreztem magam ilyen jól. Vele minden jó, és mesés. Hercegnőnek érzem magam, ő pedig a daliás lovag, a fehér lovon. Mindig képes megnevetetni, és végre úgy érzem, van kihez tartoznom.

Pénteken ismét rosszul volta, de már nem hánytam. Csak kicsit émelyegtem.
Ákos már korán elment, mert az egyik ügyfele csak reggel ért rá. Egyedül maradtam, így sokáig lustiztam. Ábrándoztam a közös életről, arról, hogy legalább két gyerekünk lesz. Remélhetőleg mindkettő fiú, mert azokat szeretnék. Ákos persze legalább négyet szeretne. Neki mindegy, hogy fiúk, vagy lányok lesznek, csak tőlem legyenek. Ez a mondata sokszor eszembe jut, és megmosolyogtat. Szeretem hallani, mikor a velem együtt tervezett jövőről beszél. Előtte még soha senki nem tervezett velem… ő pedig igen.
Délelőtt meglepett azzal, hogy hazajött. Én pont reggeliztem, egy vajas kenyeret csócsáltam, egy pohár narancslé társaságában, és közben a tv-t bámultam a nappaliban.
Egyből a nyakába ugrottam, mikor belépett az ajtón. Megöleltem, megpusziltam, csókoltam.
Nem értettem miért jött haza, de nem is érdekelt. Imádok vele lenni, és legszívesebb minden percet vele töltenék.
Azt mondta, azért jött haza, mert nagyon jó híreket kapott. Leültetett, aztán elmondta, hogy egy hét múlva mehetünk Londonba. A haverja felhívta, és mondta, hogy van munka. Mind a négyen mehetünk. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit reagáljak. Örültem a hírnek, mert már nagyon régóta terveztük, és vágytam rá, de szomorú is lettem, mert itt kell hagynom az eddigi életem.
Ugyanakkor jó lesz odakint. Végre teljesen lezárhatom ezt az egészet. Tiszta lappal indulhatok, és nem kell attól rettegnem, hogy mikor bukkan fel valaki, és tálal ki Ákosnak.
Szombaton átmentünk Bogiékhoz és elújságoltuk nekik a jó hírt. Pénteken fog indulni a gép reggel nyolckor. Nem sok időnk maradt. Rengeteg elintéznivaló akad még addig.
És meg kell oldanom egy hatalmas problémát is. A pénzt nem hagyhatom itthon, mert szükségem van rá. Találnom kell egy bankot, ahova betehetem. Olyat, aminél kint is hozzá tudok férni. Viszont ki kell találnom, hogy mit mondok. Honnan van a pénz, és miért készpénz… Már látom magam előtt az ügyintéző arcát. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Minden ötletem hülyeség. Hétfőig ki kell találnom valamit, mert Ákos aznap melózik utoljára. Akkor kell ezt lejátszanom…

A következő héten történik: A bankban komoly zűrbe keveredem, a nagybátyám elárul egy hatalmas titkot, a rosszulléteim nem múlnak, és kórházba kerülök, ahol nagyon rossz hírt kapok. Zsófi megkeres Misi miatt, kíváncsi, tudok-e valamit… és elárulja, tudja mi történhetett. Ákos telefonhívást kap, ami miatt a Londoni út veszélybe kerül, és felbukkan egy nyomozó, aki a háttérben ügyködött. Ismét arra kényszerülök, hogy hazudjak, és  meneküljek…