Az exhibicionista kolleganő

Az új gép illata elborította az agyam. Vadonatúj csomagolás, nylontasak, akkumulátor, kezelési útmutató és rengeteg kábel! Micsoda öröm és boldogság; új fotósmasina! Már mióta vártam erre. Fogdosgattam, taperoltam; de nem kapcsoltam be. Még nem. Először csak kívülről mustrálgattam: minden olyan mint a fotókon, amelyeket a neten találtam róla. Tapintása kellemes, belesimul a tenyerembe. Van súlya, jó érzéssel tölt eli a gondolat, hogy a fekete testbe bújtatott elektronika mégiscsak ér valamit. És a szaga! Hiába, mindent megszagolok és ennek a gépnek különösen kellemes volt az illata. Talán azért, mert új, talán azért mert oly sokat vártam rá.

Délben vettem meg és a munkahelyemen csomagoltam ki. Nem bírtam várni hazáig. Beizzítottam a szerkezetet és lövöldözni kezdtem. Nagyon kíváncsi voltam már a képeire. Az interneten sokféle információt találtam tesztfotókkal, de az nem elég, saját magamnak kell kitapasztalnom milyen is valójában. Vajon tényleg jó képeket készít? Vajon azok a negatív kritikák, amelyekkel illették ezt a gépet, mennyire fognak engem zavarni? Nem kellett sokáig várnom a válaszokra: az elsô tesztképek szuperek lettek! Éles kontúrok, zajtalan fotók. Nagyon megörültem: jó lesz! Nem fogtam mellé.

- Mi az? Fényképező?

Ott álltam kezemben egy orbitálisan nagy monstrummal, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, tehát a válasz egyértelmű volt:

- Nem, vibrációs péniszgyűrű - feleltem.
- Új? - kérdezett tovább, egy halvány mosollyal kísérve a humoros választ
- Ja. Most vettem.
- Megnézhetem?
- Persze.

A kolleganő óvatosan vette a kezébe a kincsemet. Ide-oda forgatta, nézegette.

- És mikor vetted?
- Most ebédnél.
- És fotóztál már vele?
- Még nem jutottam odáig. Pont akkor akartam kipróbálni mikor bejöttél.
- Na akkor rajta! - noszogatott.

Régóta ismertem, talán ô volt az egyetlen nő, akiről elmondhattam, hogy elég közelről ismerjük egymást. Sok mindent megbeszéltünk, néha felmerült, hogy több is legyen, de ez különböző okok miatt sosem realizálódott. Együtt jöttünk a céghez; az újak magányossága összekovácsolt bennünket. És ez a későbbiekben is így maradt. Lelki problémák, filmtapasztatalatok, nyaralások; sokszor beszélgettünk ilyenekről.

Bekapcsoltam az én kisz drágaszágomat, halk szuszogás, zümmögés és máris megjelent a hátsó kis monitoron a kolléganő farmerba bújtatott lába. Körbeforogtam a szobában, a kijelző remek színeket produkált. Aztán fotóztam egyet. Meg még egyet. Poénból a kolleganőt is lekaptam párszor. Nem fordult el, nem hisztizett miért ővele foglalkozom.

Ehelyett.

Ehelyett pózolni kezdett. Először csak mosolygott, és vidáman utánozta kicsit kifigurázva a modelleket és egyéb hírességeket, akik a fényképeiken néha olyan extra pózokba képesek kicsavarodni. Nos a kollegnő is megpróbálta, de aztán egyre inkább komolyabban vette a dolgot. Szorgalmasan kattintgattam, néha ő is odajött és megnézte az eredményt. Egyszer-egyszer felnevettünk, amikor kicsit bénábbra sikerült a kép, bamba lett az arc, vagy vicsori a mosoly. De ezek az apró kudarcok nem vették el a kedvét, folytatta a modellkedést, sőt egyre jobban belejött.

Nem tudom hol léptük át a határt. A lényeg hogy nemsokára már a világos top alatt előreugró, nagyobbacska melleket ábrázolta a fényképezőgép kijelzője. A melltartó körvonala, mint valami míves dombormű, kirajzolódott az anyagon. Természetesen készítettem pár képet ezekről a művészi alkotásokról is:). A következő fotók pedig már a világoskék farmerbe bújtatott feszes feneket ábrázolták.

Hmmm, hmmm, morogtam magamban. Valami alapján úgy gondoltam, kellemes emlékek várnak még rám. És ezt a nadrágomban éledező vad is így gondolta.

- Na milyenek? - állt oda mögém érdeklődve, miközben a visszajátszás gombbal mutogattam neki az elkészült fotókat.
- Hú, ilyen nagy a fenekem? - viccelődött
- Ugyan!
- Mehet tovább? – kérdezte, és mintha egy cseppnyi izgalmat éreztem volna a hangjában.
- Felőlem - próbáltam flegmán válaszolni, de reméltem nem remeg meg a hangom.

Visszasasszézott a pódiumra, majd folytatta a bemutatót. Sürgött - forgott, ide - oda ült, néha már eléggé erotikus pózokat vett fel. De úgy látszik nem zavarta. Engem meg végképp nem:) Lekerült a felső. Az első lépcső a teljesen meztelenné válás folyamatában, és csak remélni mertem, hogy végighaladunk ezen az ösvényen. A sima, egyszerű melltartóban megbúvó mellek közötti dekoltázsban a fény-árnyék játék igencsak izgalmas témát alkotott. Gyorsan csináltam pár fotót a bársonyos völgyről. Pár másodperc múlva már a kecses kacsók simogattak. Na nem engem, hanem azokat a drága melleket.

De nem sokáig időztek ott, nemsokára a nadrág is lekerült a kolleganőről. Nem is vártam mást, mint egy fehér pamut bugyit, bár az elején vigyorgó kismalacon meglepődtem.

- Malac? Miért?
- Nem tudom. - felelte türelmetlenül - Na fotózz tovább! - kérlelt

Visszatértem a feladatomhoz és ő is pózolt tovább. Rátámaszkodott az asztalra, előredőlt,visszafordult, letérdelt a földre, hátrahajtotta fejét, mellkasát kidüllesztette. Néha megsimogatta magát, majd oldalra fordult és profilból mutogatta fiatalos testét. Négykézláb ereszkedett, fenekét kipucsította, a fehér bugyi feszesen simult a hátsójára, mellei a gravitáció hatására nyomultak a padló irányába. Nagyon sok pózt kipróbált, úgy látszik élvezi amit csinál.

- Úgy mozogsz mint egy profi modell-udvaroltam, miközben nyeltem egy nagyot
- Azt mondod?
- De tényleg! - erősködtem
- Akkor ezt nézd meg!

Felült az asztalra és kikapcsolta a melltartóját. Egyszerű megoldás: a háta mögötti kapcsot kellett csak kioldani. De nem vette le egyből: játszadozott. Már annyira vártam mikor bukkantak fel azok a kis bimbók a rejtekből. Vajon milyenek? Nagyok és seszínűek, vagy barnák és aprók? Milyen a mellei formája? Lógnak, vagy előremerednek, feszesek, ruganyosak? Alma ribizlivel a közepén, vagy körte meggyel, esetleg dinnye dióval?

Nemsokára megkaptam a választ a kérdéseimre. A melltartó lekerült és láthatóvá vált vágyaim tárgya . Szépek voltak, kissé megereszkedett, de szép mellek. És az első póz mellkaskidomborítóra sikeredett megint, kihangsúlyozta ezeket a drágaságokat, amelyek büszkén meredtek előre. Mi tagadás, kellemesen el tudtam volna játszani velük:). Kicsit állítgattam a beállításokon, ezekhez a lágy vonalakhoz más fotó paraméterek kellenek.

Könnyedén fogta a kezeibe, lágyan és finoman simogatta őket; körözgetett a mellbimbók körül, cirógatta magát. Ujjaival alig érintette a testét, de erre a csekélyke ingerre is libabőrössé vált, a mellbimbói megkeményedtek. Felizgult. De nem csak ő:). Ritkábban figyelt rám, de a fényképezőgép halk cirpielésnék, zümmögésének zaja úgy látszik még nem feledtette el vele teljesen, hogy mit is csinálunk. Tovább pózolgatott, ismét négykézlábra állt az asztalon, de így, szabaddá vált mellekkel, mennyivel kellemesebb volt a látvány!

Hátára feküdt, mellei lágyan omlottak szét mellkasán. Tovább simogatta magát, keze néha-néha becsúszott a combjai közé, majd végigsiklott a hasán, a mellein, az állán, az ajkain. Nedves ujjakkal ismét elindult visszafelé, hosszasan játszadozott, lassan teljesen megfeledkezett a fotósról, a környezetről és csak a teste irányított.

- Punifotó? - tért vissza a mába hirtelen. Szembe fordult velem, megpróbált nyugodt maradni, de hangja megremegett.
- Nos... - hebegtem, de nem tudtam rendes választ adni mohó kérdésére, mert már arrébb is húzta a vékony anyagú, fehér bugyit az útból. A nedvesedő folt árulkodott arról, hogy modellem is izgatottan követte az eddigi eseményeket.

Feltárult előttem. Tulajdonképpen azt is mondhatnám nagyképűen, a megszokott látvány fogadott. Annyi puncit láttam már életemben és nagyvonalakban mindegyik ugyanolyan. És mégis, mégis teljesen mások. Ez a drágaság is az újdonság varázsával hatott. Nedvesedő szeméremajkak finoman takarták el a bejáratot, a hosszú sötét vonal nyugodtan várta az idegen tekinteteket. Csak a bugyit tartó kéz remegett meg néha.

Sok virágot fotóztam már; a szép szirmok ölelte fészek mindig jó fotótémának bizonyult. Nyugodtak, nem mozognak és szépségük mindent elhomályosít maguk körül. Most itt virított előttem egy újabb virág, amelynek két szirma nedvesen csillogott a fényben. Az asszimetrikus ráncos bőrredők keretezte izgalmas titok csak arra várt, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. A gépet ellőttem, a halk csipogás jelezte, hogy az exponálás megtörtént. Szememet vonzotta a gép LCD képernyőjén megjelenő kép, így tekintetemet elvettem a témáról és a kész fotót vizslattam. Pozitív!:)

- Na még ... egyet! - krákogtam halkan

Szó nélkül váltott pózt: mindkét lábát feltette maga mellé, a felhúzott térdek még jobban kiemelték drága, féltett kincsét. Újat kattintottam, meg még egyet, meg még egyet. Alig bírt nyugton maradni, folyton izgett-mozgott, de szerencsére egy ilyen fényképezőgépnek ezek az aprócska bemozdulások már nem okoznak gondot. Mindegyik kép tökéletesen élesre sikeredett.

- Várj! - mondta, azzal leugrott az asztalról és egy szempillantás alatt kibújt a bugyijából. Fél perc múlva már korábbi helyén kuporgott újra, teljesen meztelenül. Kezét finoman a vénuszdombjára helyezte, az ujjai között ki-kivillant a karbantartott szeméremszőrzete. Nem szóltam egy szót sem, újra kattintottam. Lassan körözni kezdett, nem is rám nézett, tekintete az ujjait követte. Bátortalanul izgatta magát, nem engedte hogy pillantásom kilesse legintimebb érintéseit.

Visszafeküdt a hátára; meztelensége meglepően hatott a számítógépekkel telezsúfolt szobában. Mellbimbói az izgalom hatására már meredten álltak; mindkét kezét harcba indította, amelyek össze-vissza kalandoztak testén, mint holmi hulló falevelek; néha eltűntek szemem elől és izgalmat vittek a vágyakozó combok közé. A mellek simogatása, az ujjak nyaldosása, a has és a köldök lágy cirógatása után lerohanta a vágyköztpontot. Ismerte testét, tudta meddig mehet el és hogyan tudja megnyerni a döntő csatát. Látszott tapasztaltsága, a megszokott folyamatot követte, nem kapkodott, csak átengedte magát az egyre fokozódó vágyának.

- Most hátulról. - szólaltam meg halkan, majd farkam fájdalmas feszülésben nyilvánosságra hozott kérésére hozzátettem esdeklőn- Ha lehetne.

Egy szó nélkül, kábultan kelt fel, fordult meg, terpeszbe állt és ráhasalt az asztalra. Feszes feneke, mint két kisebb zsák foglalta közre a legintimebb testrész, amely hívogatóan csillogott. Majdnem belefeledkeztem a látványba, de az utolsó pillantban kapcsoltam és csináltam pár képet. Az eredmény megdöbbentő, a gép beállításai és a fények hatására fantasztikus fotót készítettem!

Az egyik láb felkerült az asztalra; ilyen kitárulkozást remélni sem mertem. Izgatottan vártam a folytatást, kezem izzadt, az exponáló gomb teljesen benedvesedett. A barlang szája kitárult, az ajkak kissé szétnyíltak, rózsaszínen hívogatták a betolakodókat. Ismét készítettem pár fényképet, szerencsére még nem remegett annyira a kezem, hogy eltévesszem a gombot. A képek egymásutánban, halk ciripelés kíséretében mentődtek le és gyönyörű színekkel adták vissza ezt a különleges, eleddig számomra ismeretlen virágot.

Mire visszafordultam a témához, meglepődve tapasztaltam hogy a nedvedző barlang bejáratánál ujjacskák matatnak. A mutatóujj könnyedén csúszkált fel s alá; a két szeméremajak puhán és finoman ölelte körbe az izgága ujjbegyet. Fel-le, fel-le, gyorsabban, lassabban. Halk sóhajok szűrődtek felém, ennek a fele sem tréfa!.

Az ujj egyre erőszakosabbá vált, ingerülten matatott, agresszív lökések, vibrálások kísérték útját. Néha hosszasan elidőzött alul, majd visszafelé indult és bele-belemerült a hüvelybe. Alig érintések, leheletnyi súrlódások, finom, könnyed játék, mely megmutatta mily érzékeny is valójában a női test. A modellem most már nem törődött velem, nem érdekelte a fotózás, nem érdekelte semmi: hangos szuszogással, sóhajokkal kevert nyögésekkel hevert az asztalon. Sosem láttam még nőt maszturbálni. Na jó filmeken igen, de mennyivel másabb élőben átélni, amikor egy nő kényezteti magát és én nem akartam megszakítani ezt a varázslatos előadást.

Az ujjak tánca egyre hevesebbé vált, az izgatás egyik mesterműve folyt a szemem előtt. Az élvezet központja a csikló volt, az ujjak egyre ritkábban merültek el a hüvelyben és akkor is csak azért, hogy nedvekkel tegyék sikamlóssá a központi ellenséges hadtestet.

Nem bírta sokáig, a csata végéhez közeledett. Egy hangosabb nyögés kíséretében hirtelen rázkódott meg, a görcsös remegés végigfutott a combjain, lábai meg-megrándultak. Az orgazmus legyűrte kiszolgáltatott testét, a kimerültséget hagyva maga után. Az áldozat mozdulatlanul feküdt az asztalon, csak halk pihegés jelezte, hogy a ragadozó már tovaillant.

Hosszú ideig nem mozdult, majd lassan felállt, és ruhavadászatba kezdett. Nem nézett a szemembe, de én sem keresetem a tekintetét. Valami olyasmi történt, ami eléggé az intimszférába tartozik és ennyire azért mégsem álltunk közel egymáshoz. Eddig. Sietve kapkodta össze a cuccait, majd felöltözött.

- Letörlöd ugye?- kérdezte, miközben az ajtó felé indult
- Igen.
- Biztos?
- Nem.