"Lassan ballagtam a sátrak között. Pontosan tudtam, hogy merre akarok menni, de minden lépésemhez külön stratégiát kellett kidolgozni. Ugyanis nagyon nagy a lebukás kockázata. De úgy gondoltam, hogy ez jár nekem.
Lassan lépésről lépésre közelítettem meg a helyszínt. Egy sátor háta mögött végre megtaláltam, akit kerestem. Legalábbis a hangját már nagyjából hallani véltem. A hely eléggé egyhangú, csak néhány bokor és fa volt, ami sűrűn összenőve egy autót is képes lett volna elrejteni. Kíváncsi vagyok, hogy ez az ötlet valakinek fordult-e már meg a fejében? Vagy én voltam az első? De nekem nem ilyen szándékkal közelítettem erre a helyre. Végre! Ott áll ártatlanul, épségben, gerjesztően. Egy két lánnyal vidáman cseveg. A háta mögé osonok, és átölelem a derekánál.
- Hé, ki vagy te? - hallom Inez méltatlankodó hangját. - Eressz el akárki is vagy.
- Hát, szevasz! Én a lelkiismereted vagyok – duruzsoltam a fülébe –, érted jöttem.
Inez megnyugodott, nem fickándozott, hanem hihetetlen, de még jobban belesimult a karjaimba.
- Bemutatod nekünk a barátodat? - kérdezte az egyik nőnemű illető a társaságból, amibe belecsöppentem.
- Nem kell, én ismerem öt - válaszolta a másik lány. - Ő Steve a gitáros srác.
- Majd honlap meghalljátok, hogy mennyire vagyok jó gitáros - válaszoltam neki fölényes hangon. - Nem csak „A gitáros” vagyok, hanem a föld legjobb szólógitárosa. Na várjatok, ha meghalljátok. Utána rájöttök, hogy én vagyok álmaitok férfija.
- Óh, igen, persze – vihogtak a csajok.
Közben a kezemet nem vettem le Inez derekáról, sőt összefontam a karjaimat a lány derekánál. Ha Raul ezt meglátná valószínűleg páros lábbal ugrálna a fejemen. De amiről nem tud az nem fáj.
Elcsevegtünk még a tyúkokkal erről arról. Lassan elkezdett sötétedni. Ha nem lenne annyi lampion, meg fényeffekt, akkor talán még a csillagok is látszódnának. De így max a hologramos kivetítő szaladgál az égen, tucatnyi társával, mint megannyi céltalanul kóborogó UFO.
A két ismeretlen csajszi lassan elindult az italos pulthoz.
Egyedül maradtam Inezzel.
- Elengedsz végre? - kérdezte. Fura volt a hangja.
- Nem áll szándékomban.
Elkezdett finoman kiszabadulni. Én meg ezt nem hagytam. Egy néma heves, de mégis gyengéd birkózás alakult ki köztünk, aminek a végez az lett, hogy egymással szemben álltunk. De a kezem már a dereka mögött volt összekulcsolva.
- Ez előbb adtál valamit, amit viszonozni szeretnék - mondtam mosolyogva, és most én csókoltam bele a nyakába. Nem ellenkezett, nem kapálózott. Teste picit elernyedt. Halkan felnyögött.
Ezt bele egyezésnek vettem. Lassan végig csókoltam a nyakát. Kezeit összekulcsolta a nyakam mögött ö is. Csendben tűrte, hogy átvegyem az irányítást. A nyaka után az arca következett. Hosszan a szemébe néztem. Aztán közelebb hajoltam és megcsókoltam. Nyelvemmel kerestem az utat. Lassan célba ért. Vad táncot jártak előbb az ö majd az én számban is. Át akarta venni az irányítást.
Ohó. Azt én nem engedem.
- Ugye nem gond? - kérdeztem újra tőle. Megrázta a fejét.
Kezeimmel lassan elengedtem a derekát, és kutató expedícióra indultam. Lassan becsúsztattam alulról a toppja alá. Nem tapasztaltam semmilyen ellenállást. Kezeim tovább vándoroltak felfelé, amíg megtalálta, amiket keresett.
Inez halkan, behunyt szemmel nyöszörgött.
Lassan simogatni kezdtem a melleit. Éreztem, hogy tetszik neki. A vállamra hajtotta a fejét és ott állt előttem teljesen kiszolgáltatottan. Győztél Steve.
Tovább simogattam a kebleit, miközben gyönyörködve hallgattam a mélyről jövő sóhajait.
- Csináld még - suttogta a fülembe - Ne hagyd abba.
Úgy gondoltam, hogy nem szerzek neki egyenlőre ennél több örömöt.
Végighúztam az ujjaimat a mellbimbóin, majd kihúztam a kezemet.
Picit hangosabban felnyögött, amikor a legérzékenyebb pontjaira tapintottam. Hozzám simult, és igényelte sőt, szinte követelte, hogy foglalkozzam vele.
- Azért mégis csak emberek között vagyunk - figyelmeztettem, de mintha süket lenne. Mi tagadás az én hangomban se volt túl sok meggyőződés. Belecsókolt újra és újra a nyakamba, miközben a kezével a nadrágom egy kritikus pontját simogatta lassan. Eltoltam magamtól.
- Nézd Inez. Emberek is járnak errefelé.
- Nem érdekel. - válaszoltam és lendületesen szinte nekem ugrott. De azzal a lendülettel belelökött a bokrok közé.
Elvesztettem az egyensúlyomat, és valami fix pontot kerestem reflexszerűen, amibe belekapaszkodhatok. Az egyetlen ilyen pont az a lány karja volt. Amivel magammal rántottam öt is.
A hátamra érkeztem. Szerencse, hogy az avar és a bokrok közötti ágak tompították az ütést. Inez lovagló ülésben rám helyezkedett. Lehajolt, teste hozzásimult a testemhez. Éreztem, hogy nemcsak nekem bizsereg már minden porcikám. Időm se volt szólni. A lány a pólóm alá nyúlt és lassan lehámozta rólam. Közben az én kezeim is újra megkeresték azokat a pontokat a mellein, amit annyira élvezett.
Lassan hátrébb csúszott rajtam. Kezeivel a nadrágom szíján matatott.
- Biztos, hogy...
- Csönd.
Lassan kioldotta az övet, és kigombolta a nadrágomat. Az egyik kezével a mellkasomat, míg a másikkal ő kezdett el keresgélni. Amikor megtalálta, amit keresett, halkan felsóhajtott. Feltérdelt, és lehúzta a toppot magáról. Elővette a játékszeremet, és nem tévedés elkezdte az ujjaival, majd idővel a nyelvével kényeztetni.
Soha nem hittem volna, hogy ilyenre képes. Nem ennyire hiperaktívnak ismertem meg. De meg kell hagyni eléggé profin csinálta. A Testem bizsergett, ő meg egyre jobban beleélte magát a játékba.
Percekig némán élveztem a műsort. Aztán felültem és véget vetettem a játékának. A derekánál elkaptam, és hanyatt döntöttem. Nem ellenkezett, hanem megcsókolt újra és újra, miközben én hiányos öltözéke maradékaitól is megfosztottam. Végül annyi ruha sem maradt rajta amennyi eltakarta volna azt amivel nekem most dolgom volt. Én kerültem fölülre, és gyengéden újra elkezdtem csókolgatni, harapdálni előbb a nyakát, majd később a melleit. Mindketten ziháltunk már.
- Biztos így akarod? - néztem újra a szemébe.
- Igen - sóhajtotta kéjesen - Igen.
Picit még jobban szétnyitotta a lábait. Lassan manővereztem, amíg meg nem találtam a keresett pontot.
Inez újabb mély nyögése jelezte, hogy célba értem. Most kezdődik a java.
Körmei végigsiklottak a hátamon. Végre megtaláltuk a közös ütemet. Egyikünket se zavart, hogy az emberek alig néhány méterrel ballagnak el mellettünk. A hangos zene elnyomott minden más zajt.
Hosszú perceken keresztül ringattuk magunkat. Oldalra fordította a fejét a földön a kezei, mint két madárszárny pihent a feje mellett a földön. Lassan, érzem, hogy ö is a végjáték felé közeledik. Pár erősebb ringató mozdulat, és kinyitotta a szemét miközben felsikkantott. Én is kicsire álltam attól, hogy kifejezetten hangosan fel ne nyögjek.
Még picit úgy maradtam, hogy mindketten kiélvezzük, aztán lefordultam róla és mellé feküdtem a földre.
- Ez... ez... ez most jól esett – zihálta kifulladva.
- Elhiszed, hogy nekem is? - kérdeztem én is lihegve. - Soha nem hittem volna... hogy...
- Hogy ketten?
- Nem – nevettem –, be kell vallanom erről is álmodoztam már.
- Akkor mit nem hittél volna?
- Hogy ennyire hirtelen... így... egymásnak esünk.
Felkönyökölt, és a szemembe nézett.
- Hogy képzeltél el engem, amikor rólunk álmodoztál?
- Hát nagyjából ugyanígy, csak te voltál fölül – vigyorogtam.
Lassan fölém mászott, és elhelyezkedett. Pajkosan mosolygott.
- Így?
- Igen – nevettem –, de Nem hiszem, hogy még egyszer, hogy lenne még...
- Lebecsülöd a képességeimet – mosolygott, miközben csípőjét elkezdte újra mozgatni. - Most készülj fel mert én jövök."
