A szerelem éjszakája

Leültem az ágyam szélére. Előttem már össze volt csomagolva a hétvégére kellő ruhák. Vele alszom! Igen, együtt töltünk egy egész éjszakát. Egy szenvedélyes, fülledt éjjelt.
Felmerült a kérdés magamban? Valóban ezt érzem,vagy már nem látok a szerelemtől?
Lili volt életem első szerelme: az első, a legnagyobb, pótolhatatlan. Most találkozom vele először, de a szívem már most zakatol. Ha csak rágondolok majd kiugrom a bőrömből, elmélázom, csak mosolygok. Igen!! Szerelmes vagyok!
A gondolkodásomból kizökkentve megcsörrent a telefonom: Ő volt az.
- Szia édesem! Azért hívlak, mert egy 30 perc és odaérek Debrecenbe.
- Jajj szívem, de örülök! Én is kb. annyi idő múlva érek oda.
- Jól van, akkor találkozunk a megbeszélt helyen! Szeretlek!
- Én is édes! Szeretlek!
Majd letette a telefont és felkaptam a táskámat. Elköszöntem az itthoniaktól és nagy biztonságban kiléptem az ajtón.
- Zsófi! – szólt utánam apa. – Mikor jössz haza?
- Szerintem holnap délután. Tudod Kristóféknál alszom. – Közben mutogattam a kezemmel és elhagytam a házat.
Közben a busz haladt el az utcánk előtt és őrült rohanásba kezdtem.
Mire a buszváróhoz értem alig kaptam levegőt, de a sofőr még pont kinyitotta előttem az ajtót:
- Kisasszony! Legközelebb hamarabb induljon el! – mondta érdes hangnembe, majd felmutattam a kezemen lévő karórát.
- Tudja hány óra? Még lett volna 3 perc indulásig! – Ezzel hátra mentem és helyet foglaltam.
Mintha meg sem történt volna az előző jelenet. Ismét visszacsöppentem a boldogságba.
Út közben csak illuzionáltam és éreztem a bizsergést a gyomromban… azok a bizonyos pillangók. A busz fékezett és meg is érkeztünk a végállomásra. Annát már az ablakból láttam.
Leszálltam a buszról, körbenéztem, akad-e ismerős arc, majd őrült futásba kezdtem:
- Lili! – kiáltottam és dobtam el mindent a kezemből, amikor odaértem hozzá.
- Édesem! Zsófi! – kiáltott fel ő is és széttárt karjai között landoltam. Úgy öleltem, mint aki többet nem fogja őt elengedni. Ölelésében ott volt minden. A mély szerelem és a hatalmas szeretet is.
- Zsófi! – nyomott egy puszit a fejemre. – Úgy örülök neked! A világon mindennél jobban!
Továbbra is öleltem, majd kicsit lazítva az ölelésen felemeltem a fejem és megcsókoltam.
Életem első maradandó és legszebb csókja. Hosszan csókolt, az ajkai puhák voltak, csókja édes. Majd eltávolodtak egymástól a szánk és a testünk is.
- Gyere, szállj be a kocsiba. Menjünk el kávézni!
- Persze, de legszívesebben már mennék is veled a szállodába.
- Én is, de azért beszélgessünk kicsit egy jó kávé mellett.
- Jut eszembe, hova megyünk utána?
- Foglaltam egy szobát kétszemélyes ággyal… azt hiszem Hotel Óbester a neve. Tudod merre van?
- Komolyan? – kiáltottam fel örömömben – az gyönyörű hely. Hogyne tudnám, merre van!
- Ennek nagyon örülök, de most irányíts! Hova megyünk?
- Szerintem menjünk a Frei caféba. A kedvenc helyem, és ha szerencsénk van, akkor az eldugott helyre betudunk mászni..
Lili csak bólintott én pedig magyaráztam az útvonalat. Én nem is néztem az utat, hisz fejből tudtam egész Debrecen infrastruktúra útvonalát. Végig csak őt néztem.
- Gyönyörű vagy! Finom arcod, lágy kezeid…és még folytathatnám.
- Imádom, amiket mondasz! – meg akart csókolni, én elrántottam a fejem.
- Fordulj jobbra!
- Ezért még kapni fogsz! – nevetett rám és közben leparkoltunk.
Kiszállt az autóból majd nekinyomott egy oszlopnak a parkoló egy sötét részén. Combját nekifeszítette az enyémnek és suttogott a fülembe:
- Tudod, hogy imádlak! Enyém leszel ma éjjel! – mondta és megnyalta a fülcimpámat.
- Tudom! Forrón kívánlak! – válaszul lágyan beleharaptam az ajkába.
- A rendelés tálalva! Na induljunk, mert még itt lesz végünk!
Átkarolta a derekam és én is az övét. Így sétáltunk el a kávézóig. Sok ember megbámult minket, de én szinte észre sem vettem senkit. Előttem rózsaszín ködfelhő lebegett. Lili keze néha-néha lecsusszant a fenekemre majd vissza a derekamra. Amíg a mozgólépcsőn mentünk le megpillantottam az egyik tanáromat.
- Lili eressz el gyorsan! Ott a történelem tanárom – súgtam a fülébe, elég idegesen. Azért azt nem engedhetem, hogy minden ismerős megtudja ezt a kapcsolatot, meg egyáltalán, azt ami vagyok. Talán majd idővel! Lili így is tett. Elengedett és kicsit távolabb álltunk egymástól.
- Szervusz Zsófi! Alig kezdődött meg a nyári szünet és már plázázol! Nem baj, így lesz ez jó. Kipihentem fekszünk rá a történelem ötösre!
- Hogyne Tanárnő! Hisz a kedvenc történelem tanáromra nem hozhatok szégyent! – kacsintottam rá és szép nyarat kívántam neki.
- Huh ez meleg volt! - folytattam már a szerelememre nézve.
- Hagyd csak, majd nyomott egy csókot az ajkamra. Legszívesebben folytattam volna, de ekkor már emberek tűntek fel újra a mozgólépcső végéhez érve.
Bementünk a kávézóba és legnagyobb szerencsémre szabad volt a kedvenc elbújós helyem.
- Ez az! – kiáltottam örömömben! – szabad a helyünk!
Húztam Annát a hely felé, mielőtt még valaki elfoglalná:
- Gyere! Siessünk! Még szabad a hely.
- Szerelmem! Mit akarsz te ott? – nézett rám és olyan jól esett ez a szó a szájából. Még sosem mondta ezt nekem. Éreztem, hogy remeg a lábam.
- Majd meglátod. Csak menjünk.
Odaértünk és elfoglaltuk az áhított helyet.
- Mit kérsz édes?
- Hm... te mit szoktál itt inni?
- Nézd csak! – nyitottam ki az itallapot tudatosan, és ráböktem a Miami beach vanillia latte-re.
- Az igen, úgy látom, nem most jársz itt először.
- Mint ahogy említettem ez a kedvenc helyem.
Letettem a lapot a kezemből és elindultam a pult felé a rendelést leadni.
Mire visszatértem egy boríték volt az én helyemen.
- Ez micsoda? – néztem Annára értetlen arckifejezéssel.
- Csak nyisd ki –mondta izgatottan.
Kinyitottam a borítékot és széthajtogattam a benne lévő lapot. Egy vers volt benne.

Mire a vers végére értem. Kicsordult egy könnycsepp a szemből és mély boldogság öntött el. Gyorsan letöröltem a könnyem és már csak a mosoly maradt arcomon.
- Lili! Köszönöm! Egyszerűen nem tudok mit mondani, hisz én szoktam verseket írni. Akasztják a hóhért – nevettem fel és fülig ért a szám. Nem tudom elmondani, mit éreztem.
- Gyere ide! – nem mondott semmit, csak felálltunk mindketten és megöleltük egymást.
Ezért is választottam ezt a helyet, mert itt senki nem lát bennünket. Lili ölelt engem szorosan húzott magához majd megcsókolt. Édes csók, puha ajkaink lassú táncot jártak egymásén. Ez a tánc gyorsult, majd kezdeményezett. Átdugta nyelvét az én számba és aztán én is bátrabban kutakodtam az ő szájában. Nyelveink szerelmes csatát vívtak.
- Elkészült a két darab miami beach latte – kiáltotta a pincér, én pedig összerezzentem.
- Ez a miénk lesz – mondta Lili – hol kell átvenni?
- Majd én megyek drágám – és ahogy elmentem mellette megsimogatta a hátam.
Kihoztam a két kávét. Elfogyasztottuk egymás társaságában, szinte alig bírtuk befejezni a beszélgetést, már rohantunk is az autóhoz. Itt ismét én irányítottam, hogy eltaláljunk a szállodába. Ott betessékeltek minket az udvarba, hogy az autó biztonságos helyen tud éjszakázni. Már este 7 körül lehetett, így gondoltam, hogy már nem megyünk sehova, hisz már én sem bírtam magammal. Nem szégyenlve a dolgot megfogtuk egymást kezét, és így sétáltunk be a hotel ajtaján. Még a recepción is fogtuk egymás kezét. Megkaptuk a szobához a kártyát, majd elsétáltunk a liftajtóig. A lift bezáródott. Annát a falnak nyomtam, felemeltem a lábam közé és iszonyú sebességgel elkezdtünk csókolózni. A lift csengetett. Gyorsan letettem őt és úgy tettünk mintha mi sem történt volna. Megérkeztünk a második emeletre. Beértünk a szobába és kiemelt egy doboz epret illetve egy tejszínhabot a táskájából.
- Addig nem közelítheted meg az ágyat, amíg ezt meg nem etettük egymással.
- Húha, micsoda fenyegetés kérem – néztem a szemébe és nekinyomtam a homlokom az övének – és most mi lesz?
- Most? – felültett a bárszékre és széttárta a combjaimat. Beállt közéjük és már éreztem, hogy a bugyim iszonyúan nedves. Közben rámdőlt teljesen és a hátam mögött lévő pulton kibontotta az epret. Elővette a tejszínhabot és telenyomta vele a számat. Én annyira nevettem, hogy az arcára fújtam a habot, amit lenyaltam onnan.
- Ez finom volt nagyon – mondta csilingelő hangján.
Egy epret adott a számba:
- Nehogy ráharapj – majd bekapta a másik végét pont addig, amíg az ajkaink találkoznak.
Egyszerre ráharaptunk és éreztem az eper illetve az ő szájának ízét. Mesés zamat volt.
A kettő együtt, akár egy álom. Lágyan haraptam az eperre, közben csókolóztunk. A bőrömön már gyöngyöződött az izzadtság, ezért felkarikázta az epret és rányomta a nyakamra. Bekapta az epret és csókolta a nyakamat. Egy kis tejszínhabot is fújt rá és végignyalta egészen a fültövemtől a vállamig. Beleremegtem az érzésbe. Elvettem tőle a habot és én is fújtam a nyakára. Nem lenyaltam, hanem pontról pontra puszikat nyomtam az édes testfelületére.
- Zsófi! Ezt nem bírom tovább! – nem is válaszoltam, csak felkaptam az ölembe és bevittem a hálószobába…