A fürdőház titka

Yuki Tasura a császár lánya kimerülten érkezett szobájába. Kimonója szakadtan lógott rajta, testén több vágás éktelenkedett, de nem ez zavarta őt. Sokkal inkább apja haragjától félt, ha megtudja, hogy megint kiszökött. A lány szeretett az pór nép közt járni- kelni s nem vetette meg az aréna harcot sem. Szomorúan nézte ketté tört katanáját, mely több mint öt éve volt hűséges társa, s most mintha haldokló barátját tartaná kezében.
- Ne félj, holnap elviszlek a kovácshoz - suttogta a fegyvernek -, majd kitalálok valamit, ha kérdezősködni kezdene. Az a harcos... nem véletlenül a Sárkány - klán bajnoka.
Felidézte a szörnyű pillanatot. Toru, a Sárkányfi egyetlen gyors mozdulattal hárította el támadását, majd ráfogott a pengére és mintha csak egy vékony gally lenne ketté törte. A lány szeme az asztalon lévő csengettyűre tévedt. - Hmm..nem mutatkozhatom így a palotában – felemelte, és mint már annyiszor, felcsendült a vidám csilingelő hang. Pár perc múlva legkedvesebb szolgája lépett a szobába.
- Úrnőm! Megint?! - szörnyedt el mikor meglátta Yukit.
- Igen, Ayame. Tudod, hogy egyszerűen nem tudom abba hagyni.
- Tudom, és azt is, hogy egyszer az életét fogja abba hagyni, ha tovább folytatja.
- Ne félts! Azért hívtalak, hogy átkísérj a fürdőházba, szeretném lemosni magamról az koszt és alvadt vért.
- És miért nem megy egyedül? Talán fél az orvgyilkosoktól?- kérdezte gúnyosan a szolga.
- Nem, apámtól félek. Ha valamelyik őr meglát így, biztosan jelenteni fogja neki. Te viszont ismered az palota alatti járatokat. Szeretném, ha ott mennénk.
- Jól van. Kövessen - hajolt meg Ayame.

A két lány kilépett a szobából s a nem messzi sziklakertbe mentek. Útjukat szerencsére nem keresztezte egyetlen őr sem. Az egyik cseresznyefa alatt nagy lapos kő feküdt, amit szolga félre tolt. Egy lépcső vezetett le a járatokhoz.
- Oh, szóval ezért van ez itt!- mondta Yuki miközben egyre mélyebbre haladtak.
Tízpercnyi séta után a fürdőház padlózata alól bukkantak újra elő. Ayame egyetlen fáklyát gyújtott meg, nehogy feltűnő legyen ittlétük, majd fürdővizet melegített és beleöntötte a hatalmas medencébe.
- Várj...valamiről megfeledkeztél- nyújtott át egy kis zacskót a lánynak- Levendula...tudod az alvadt vér szagát a sima víz nem igazán tünteti el.
Az meghajolt majd tartalmát a vízbe szórta - Kész is vagyok.
Ayame odalépett úrnőjéhez és lesegítette annak kimonóját. Szeme önkéntelenül is végig pásztázta Yuki testét - gyönyörű arcát, fehér bőrét, formás kebleit, lapos hasát, vékony csípőjét és hosszú lábait. Nem csoda, hogy a daimjók szinte sorban állnak érte és szebbnél szebb ajándékokat küldenek neki a világ minden tájáról. Miután Yuki beszállt a medencébe ő félre vonult és obija ráncai közül elővett néhány elsárgult lapot. A régmúlt történetei voltak ráfestve, melyek mindig is elbűvölték. Épp olvasni kezdett volna, mikor a lány szólt neki.
- Ayame! Te is.
- Mit, Úrnőm? - kérdezte értetlenül.
- Te is gyere. Hihetetlenül jó érzés a meleg vízben áztatni magad - mondta mosolyogva Yuki.
- De… dehát nekem nem szabad itt. Különben sem fürdőzhetek együtt a rangban felettem levőkkel - mentegetőzött a szolga.
- Ugyan már! Hiszen senki sem lát. És nézz végig magadon, tiszta kosz lettél a járatokban.
- Ebben igaza van, de én... nekem... nem....
- Hagyd már a szabályokat, így is megszegted már őket. Jelentened kéne, hogy éjszakánként kijárok a palotából és segítettél nekem kijutni ide is. Ha engem kérdezel, a szabályok csak azért vannak, hogy legyen mit megszegni.
- Rendben - hajolt meg Ayame és levetette kimonóját. Néhány percig még tétovázott mielőtt úrnője mellé ült.
- Fordulj nekem háttal - mondta Yuki.
- Mi? Miért?
- Meg akarom mosni a hátad - mosolygott a lány és már nyúlt is a szivacsért.
- J... jóó - hebegte a másik.
Amint Yuki hozzáért kellemes borzongás futott végig testén. Mikor már kezdte megszokni a gyengéd érintéseket, úrnője kezét hirtelen mellein érezte.
- Mit csinál?- kérdezte meglepetten.
- Tudod Ayame miért nem mentem még hozzá egyetlen daimjóhoz sem?- suttogta fülébe
- Ta..talán egyikük sem annyira gazdag, vagy nem rendelkezik elég nagy birtokkal?
- Nem. Az igazság, hogy azért utasítom őket el, mert már van valaki akit szeretek.
- És ki az? Valami harcos vagy kereskedő? Esetleg egy egyszerű kocsmáros?
- Nem, nem...annyira szeretem őt, hogy még az első csókomat is neki adom.
- Értem. É..és... - Ayame Yuki puha ajkait érezte sajátján. Először tiltakozni akart, de hamar feladta. Szinte elalélt attól a csóktól. - Daisuki Ayame- lehelte Yuki. A lány bátortalanul viszonozta a csókot. Nyelvével meg- meg érintette úrnője ajkait, majd utat tört magának és vad táncba kezdett Yukiéval. - Ha ez nem álom, akkor a valóság... ha a valóság, akkor egy álom. Soha nem akarok felébredni - mondta majd ajkai a lány nyakát kezdték becézni. Yuki nagyokat sóhajtott miközben keze már Ayame combján jártak.
- Várj. Ez így nem jó- mondta Yuki majd megcsókolta kedvesét és kimászott a medencéből. Ayame értetlenül nézte, de látta, hogy úrnője egy hatalmas törülközőt terít a földre.
- Folytassuk itt kint - mondta Yuki majd a medence mellé lépett és kisegítette legkedvesebb szolgáját. Magához szorította s szenvedélyesen megcsókolta, simogatta forró hátát. Keze egyre lejjebb haladt megsimította Ayame fenekét majd előre kalandozott.
- Ne... ne... azt tanították, hogy majd csak férjemnek szabad oda nyúlnia - mondta kétségbe esetten Ayame.
- Ne törődj vele mit tanítottak… csináld mindennek az ellentétét.

Yuki egyre gyorsabban mozgatta ujjait, miközben a lány nyakát csókolgatta, de ajkai néha annak kebleire is rátévedtek.
- Mo..most mással is- zihálta Ayame
- Mivel?
- A...száddal - mondta, de nem parancsolóan, hanem kérlelve.
- Rendben Kawaii - ajkai hasát kezdték simogatni, bele- bele nyalt köldökébe, melyekre a lány apró sikkantásokkal válaszolt.
Végül elérkezett a pillanat, melyre Ayame várt. Félig csukott szemével látta, ahogy Yuki szája egyre közelít öléhez. Teljesen úrrá lett rajta a gyönyör, mikor megérezte úrnője forró leheletét majd puha nyelvét. Néhány perc múlva megremegett és hatalmas sóhajtott, szinte a mennyországban érezte magát.
- Ez volt az első?- kérdezte Yuki
- I...igen- kapkodta a levegőt Ayame
- Látod, ez az az érzés, amit férfi csak igen ritkán tud megadni neked.
- Arigatou. Ugye máskor is érezhetem ezt?
- Persze. De most akkor te jössz - mosolyodott el a lány.
- Hogy én?
- Ühümm...csak csináld azt, mint én az előbb neked.
Jó - mondta a bátortalanul Ayame

Yuki megfogta a szolgája kezét, és a földön heverő törülközőhöz húzta. Bátorításképpen megcsókolta majd lefeküdt, lábait enyhén felhúzta, s terpeszbe rakta.
- Gyere, feküdj elém.
Ayame meghajolt, s követte úrnője utasítását. Csókokkal borította Yuki hasát, majd szeméremdombját.
Válaszul nagyokat sóhajtott. – Látod, megy ez. Nagyon jól csinálod. M… most használd az ujjaidat is.
A lány két ujját lassan bevezette a másik kelyhébe, majd visszahúzta, s újra belé hatolt. Yuki egyre hangosabban sóhajtozott, mikor Ayame nyelvével is végig szántotta egyetlen kincsét.
- Ahhh… ez az... ügyes vagy… én... én… mindjárt... - a lány hirtelen nagyot sikított, majd összerándult.
Ayame még utoljára végig simított úrnője gyönyör forrásán, majd felkúszott hozzá s mintha élete függne tőle úgy csókolta meg.
- Boldog vagyok. Itt tarthatom karjaim közt a nőt, akit mindig is szerettem s szeretni is fogok - súgta kedvese fülébe Yuki.
- Én is, mert veled élhettem át életem első igazi gyönyörét. Daisuki.

....

kimonó - japán tradicionális öltözet
katana - japán kard
daimjó - földesúr
obi - a kimonóhoz tartozó öv
daisuki- szeretlek
kawaii - aranyos (itt: édesem)
arigatou - köszönöm