Képzeletem határát,
Hét színü szivárvány,
Díszíti kecsesen,
Smaragzöld szemeken.
Érzelmek ócenja,
Tomboló kavalkádja.
Kivet magából mélysége,
Partravetettt szegénysége.
Vergődik arany homokban,
Számüzetés a paradicsomban.
Márványos hegyeken át,
Vonszolja keresztül magát.
Hágók útján járva,
Tébujultan néz önmagára.
Rongyolt szavakat ismétel,
Élni akarást kérlel.
Esőcsepptől csíkos arca,
Az út porát lemossa.
Felcsillan régi bája,
Látható szép csillogása.
Érdes keze elernyed,
Simogató szikla permet.
Mélység, gyönyörü kékség,
Rád találtam messzeség.
2006.10.16.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások