Vérzik, szenved, soha nem sír ...

Ne sírj, mert az érzések egyszer elmúlnak,
S majd ha nem lesz mért élni, élj a múltnak,
Sok szenvedésen, kínzáson mentél keresztül,
Ha bajba kerülsz már tudod a szíved megmenekül,
Mert a legnagyobb fájdalmat is túlélte már,
Azt is hogy a szíved a reménytelen boldogságra vár,
Ami soha nem fog eljönni míg te nem akarod,
Pedig sokszor már azt mondod : belehalok !
De feladni nem szabad, küzdeni kell mindenért,
Még akkor is ha reménytelen, de az életedért,
Szenvedés, bánat, szomorúság nélkül mit érne,
Akkor csak szíved gonosz, önző útra térne,
Tudod az az igaz ember aki ezeken keresztül ment,
S ki a rosszat, a jót, a múltat, s a jövőt nem felejt,
Tudja hogy honnan indult, s hova küzdte magát fel,
S a gonosszal is szembe nézett, de nem szaladt el,
Mert nem kell félni semmitől, a lelked mindent kibír,
Vérzik, szenved, de erős és soha nem sír !