Vers a legújabb múzsámhoz

Feketéllik körme alatt a piszok,
Ahogy a földet túrja naphosszat.
Foga között szűrődik ki a szitok,
Mert ásója egy nagy kőbe akadt.

Fekete ruhájú alak lép mellé,
Arcát nem látni, azt kámzsa fedi.
Ékesen szóló hangon fordul felé,
A csöpögő hullákat hol leli.

Kínjában nyöszörögni kezd az ember,
Szájából a szó, csak egy suttogás.
„ A szigetről érkezett még az éjjel,
egy tucat nagyon rothadó homár.”

Csillogó szemmel kémleli az utat,
Izgalmában dobbantott egy nagyot.
De a hullák után hiába kutat.
Hisz a sírásó végre jóllakott.

„ A halállal játszadozol te paraszt!”
Bődülte el magát az idegen.
„ A kardom arcodon mindjárt vért fakaszt,
Ha az írást mi ott volt nem lelem!”

Reszketve ereszkedik le a földre,
Szemében iszonyat fénye villant.
Szerelemről szóló verset a dőre,
Elföldelte rég egy sír alant

Felfelé emelve a tekintetét,
Egy Látomás arcát látja meg ott.
Félelem remegteti meg a testét,
Ahogy a szablya éle lecsapott.