VÉGTELEN MESE FELESÉGEMMEL

Ahogy felkel a Nap, s beragyog a fénye,
Ahogy éled a táj, s felbolydul a lénye,
Úgy éled fel szívem is, ha életem egén
Feltűnsz, mint angyal, a csodák seregén.

Ahogy csábít az a szempár, megdobban a szív,
Ahogy varázslatos mosolyod, szerelemre hív,
Ha érzem bőröd illatát, az idő megáll,
S a mesék csodás tündére, énreám talál.

Te vagy az a tündér, és tiéd az én éltem,
Hogy nem létezik ily nő, idáig azt féltem.
S most, hogy rám talált e csodás álom,
Hogy nem korábban tette, én csak azt sajnálom.

Oly sima a bőröd és oly édes ölelésed,
Csókod szívemig hatol, akár belém döfött késed
De édes nekem e seb, azt se bánom, ha fáj,
Mert nélküled már kihalt és üres ez a táj.

Ha behunyom a szemem, az álmaim is szólnak,
Egy hercegnő szépségére, ekképp válaszolnak:
Imádd őt örökké és tedd boldoggá lényét,
Váltsd valóra álmait és minden igényét.

S reggel, ha meglátom, nem kell ám az álom,
Hisz elég annyi, ha szememet használom.
Mert csoda és szerencse, hogy vele ébredek,
S ha hozzám is bújik, szívem megremeg.

Nem kell már a szó sem, a szív szava néma.
Eszem mindig rá gondol, csak ő lehet a téma,
S ha nincs velem Ő, a szívem olyan árva,
Hisz magányos a galamb, ha nincs vele a párja.

Ő nekem a szivárvány, kit csodálok az égen,
Vágyaim szép asszonya kísért engem régen.
De enyém a szíve, s már valóság az álom,
Nem kell már keresnem, hisz szívemben találom.

És csodaszép a világ, mert Ő már van nekem,
Oly furcsa kimondani, de őrülten szeretem.
S imám is, ha jő az est, már csak azt kérleli:
A felkelő Nap reggel, remélem velem leli.

S repülnek majd az évek, de az idő megáll velem,
Hisz nálam a kulcs, az örök szerelem.
Hajóm már révbe ért, ki is kötök végleg,
A szíve már az otthonom, hol megnyugvást remélek.

Varázslat és szerelem, szépség és bűbáj,
Angyali szerelem és száz elvarázsolt táj.
Mesét írunk ketten, s a mese örök, tudjuk,
Szerelemben élünk, s egymást meg nem hazudjuk.

S jön majd az üveghegy, és a kurta farkú malac,
A hetedhét lagzi, meg a sohamúló tavasz,
S mind valóra válik, amit csak akarnak
És boldogan élnek majd, de soha meg nem halnak…