Megöl engem a vágy,
De véget ért egy álom,
Nem jön már el soha,
Hiába szívből várom.
Nincsen már nappal,
Mi vágyakozással tölt el,
Nincsen már éjszaka,
Mikor álomba te ringatsz el.
Nincsen már örömöm,
Melyet téged látván élek,
Nem vagyok már semmi,
Csak egy halott lélek.
Egy halott lélek vagyok,
Mely nem érez és nem sír,
Ami maradt belőlem,
Az egy kopott kősír.
És egy korhadt fakereszt,
Mely a temetőben áll,
Nem néz rá senki sem,
S hamar feledésbe száll.
Az emlékek majd elmúlnak,
És nem marad semmi sem,
Csak a szél fújja poraim,
Poraim és emlékem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?