Vártalak

Vártalak, mint őrök a reggelt, nedves fűben járva
Halványan fénylett a hold az ablakom sarkában
Kint minden elpihent csak a szomszéd eb csaholt
Éhes volt de lefeküdt, hisz már fáradt volt

A percek lassan egybeértek, de Te még nem jöttél
Bennem ezernyi gondolat, mit lelkembe ültettél
Emlékekbe kapaszkodtam s egy régi dalt daloltam
Hiányzott a hangod ,mit még nem hallottam

Lecsukódott szemem ,ahogy a gépet néztem
Nem találtam neved a nevek erdejében
Jöttek mások is, próbáltak szólni
de én nem akartam ,-nekik -válaszolni

Nem jöttél el kedves, pedig, hogy vártalak
elbújt már a hold is a nyári fák alatt
Most már reggel van ,leveled olvastam
Talán vagy háromszor, soraid kutattam.

Ha leszáll az este, hidd el ,újra várlak
A kékszínű nevek közt tán most ,megtalállak
Ha nem jössz el ,addig sírok míg már nem látok
Mint kőre öntött víz, lassan elszivárgok...