Vándor

A lankadó Nap csendesen csitul,
Már távozik sugara halvanyul
A fekete vásznat kitölti a Hold,
S csillagszemek kisérik a bús vándort.

Vándor lelkét nem érti senki
S könnyeit is a fekete vászon törli
Szeretne bizni, s újra hinni
De a lelke halott, s nem érti senki

Újult erővel, csak remél és vár,
De hamarosan elindul, tovaszáll
Mily könnyű is lenne a múltat feledni
S a jelenben büszkén, boldogan élni.