Valaki

Éjszaka mindig föléled a vágy,
Valaki fontost, valaki vár.

A szivárvány színeibe őltöztél már,
valami kéne, valami nyár,

Az éj szötétjében menekülsz már,
Valaki követ, valaki bánt.

Fáj a szív, és fáj a tűz,
a szél, süvöltő, mindig vissza űz.

Vissza, hol lelkedet vennék,
És tudod, kezedet saját véreddel kennék.

Tudod hogy fájna, tudod, hogy kár,
úgyhogy ne menekülj már, valaki az utad végén úgyis rád ugyanott vár.