Vadász és Áldozat

Érzem hogy liheg,
Rettegve siet,
Hogy el ne kapjam,
Nyakát el ne roppantsam.

Érzem a félelmét,
Körülöleli a sötét,
Tudja hogy látom,
Vérére vágyom.

Retteg, tudom,
Nem érzi szagom,
Felkészülök, ugrom,
Megtépem, s karmolom.

Vére édes,
A vadászat kéjes,
Ismét vakon bolyong,
Csendes, nem jajong.

Vére szagát érzem,
Sérült lábát értem,
Meginog, fölbukik,
Ébersége elalszik.

Lassan fölé lépek,
Mélyen szemébe nézek,
Igen, tudja,
Ez az utolsó napja.

Rettegése erőt ad,
Lám elbukott az űzött vad,
Lassan vérét ízlelem,
Erről szól az életem.


Áldozat


Fák alatt futok,
Körülöttem árnyékok,
Betakar a sötét,
Meghúzom a kötést.

Sérült a lábam,
Nem ez volt a vágyam,
Mégis futok,
Ha nem futok, meghalok.

Futok tova,
Nemtudom, hova,
Most már nem érzem,
Lehet hogy elvesztem.

A lény mögöttem lohol,
Szeme izzik mint a pokol,
Nem látom, eltűnt,
A táj elcsendesült.

Érzem hogy itt van,
Les rám a magasban,
Figyel, s vár,
Les rám a halál.

Fog, karom villan,
Belém mar, s elillan,
Vérzek, fáj,
Sötétedik a táj.

Fölbukok,fekszem,
Fölöttem áll csendben,
Sárga szemébe nézek,
Igen, már mindent értek.

Foga utolsót villan,
Lám életem elillan,
Érzem még vérem melegét,
Majd rámborul az örök sötétség.

Battosai