Utószó

Reggel,este rád gondolok,
S veled vagyok legbelül,
A szivem sokszor érted zokog
Ha csodás éned elkerül.

Hogy miért van igy,nem tudom,
S nem is nagyon érdekel
Csak annyit tudok,anygalom
Hogy Te vagy az,mi nekem kell!

Minek vártam,mit akartam?
Csodálkozom magamon,
Érzéseim eltakartam,
Nem változtatok szavamon.

Bejárhatom a nagyvilágot,
Ismerhetek mindenkit,
De olyat,mint Te nem találok,
S nem szeretk úgy senkit.

Mint felhők közül ragyogó Nap,
Őgy emelkedsz elébem,
Életmentő sugaradat
Egyszer talán elérem!

Mint szárazságban hűsitő zápor,
Életet és erőt adsz,
Jelenléted álmokat ápol,
Remélem,velem maradsz!

Korom sötét,s hideg tél van,
Még holnap sem lesz vége a mának,
Úgy tűnik,egyedül maradtam,
Tavaszt csak szavaid hoznának.

Hányszor mondjam,hogy szeretlek,
S csak Te lehetnél megmentőm,
Gyönyörűszép két szemednek
Hányszor mondjam,hercegnőm?!

S tudom,drágám,Te is lent vagy,
Ennél sokkal többet érdemelsz,
Ha ketten lennénk,nem lenne fagy,
Mindennél jobban érdkelsz!

Próbáljuk meg,együtt,kérlek,
Mert tudom,összeillenénk,
Aranyozott lenne az élet,
Melyben akkor élhetnénk!