Utoljára neked...

"Utolsó versem hozzád Drága,aztán elfelejtek
mindent és semmi sem fáj már ma".


Rossz fiú te tudod jól,hogy már nem tetszesz,
mikor énekelsz jusson eszedbe minden velem töltött perc.
Millioszor megbántottál és többé nincs bocsánat már.
Azt hittem te adsz hangot az életemnek
de már tudom Ki vagy és mélyen megvetlek.
Hányszor kértelek és annyiszor igérted,
hogy a T.-it örökre elfelejted,erre mit tettél?!
Találkoztál Vele ahányszor csak mertél!
Tisztelet ,szeretet mind-mind idegen fogalom neked!
A tekinteted az ami mindent elárult,
mindig mikor hazudtál és Őrá áhitoztál.



Rossz fiu hazudtál,becsaptál
sosem bocsátom meg,hogy annyiszor megaláztál.
Érzem ahogy az ereidben folyik a lé,
s hallom ahogy dobban a hazug szív.
Nézd utoljára ahogy kialszanak a csillagok,
s helyükön nem marad más csak fájdalom.
A szerelmed hazug a lelked sötét most tudom,
hogy eddig kivel is voltam én.
Tiéd volt a testem,a lelkem tiéd volt mindenem.
A szerelem a legértékesseb kincs,
minél többet áldozol fel érte annál
értékesebb lesz!
Mindezt én tudtam de ha valóban két élet és
két külön történet akkor az csak is szakítással
végződhet.