Tűztánc

Szoknyája, mint nyári forgószél
apró lába, vad ütemre dobban,
fehér válla, haja dús rejtekéből,
mint szépséges drága éke, bukkan.

Karcsú derekát kendő öleli,
ringó csipője, rojtokkal táncol,
a lángok fényében tűztáncot jár,
szépsége mindenkit elvarázsol.

Repül a szoknya, villan a lába,
lángok forró csókjaival ég el,
megperzselt szíve végsőt lobban,
látomásként tűnik el az éjben.

A parázs, már szunnyadva izzik,
hol van ő, keresik kutatva,
amott fent, hol piros az ég alja,
tűztáncát lejtve, a felhőket ringatja.