Lelkem magányszürke lét-egére,
Szivárványt fest minden szavad.
És az arcod, melynek drága fénye
Mellett, csak sötét folt a Nap.
De az együtt töltött drága percek,
Melyekből gyenge rózsa nőtt,
Közös múltunk sírjában hevernek,
Szerelmünk gyümölcsei ők.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
X to the Z ·
Nekem nagyon tetszik :wink: az igaz hogy rövid, de annál szebb... szerintem nagyon szép lett
Csókási Balázs ·
Köszönöm szépen.
artemyss ·
Hol lesz az avatás? 