Tudnálak-e?

Tudnálak-e úgy szeretni, mint ahogy még soha?
Tudnálak-e elfeledni?
Nem, téged soha!


Hogy is tudnálak feledni?
Hisz szeretem hangod, tűzben égő szemed;
ha fejed keblemre hajtod,
Nem feledlek sosem.


Tudom, neked e pár sor nem olyan fontos,
De lelkem fájó sebeire te vagy a gyógyír most.


Versemet e pár sorral zárom:
Az élet, kedvesem, nem álom,
De ha már egyszer mellettem vagy,
Nem foghat rajtam se tűz, se fagy.