Egy csalfa délibábbal játszott a szívem,
S kergettem egy furcsa alakot ,
Ha megérintettem tovaröppent,
De szeme mégis magához hívott.
Csalogató mosollyal csókot röpített felém,
És én táncra kértem e megfoghatatlan álomlényt.
Kobold vagy talán, vagy képzeletem játéka?
Elvarázsolt herceg, vagy talán zsákbamacska?
Ki vagy te édes, tévova álom?
Úgy felednélek, de érintésedre vágyom!
Bárcsak tudnám mit mondhatnék neked,
De nincs szavam mivel elvarázsolnálak téged.
Nem! Nem kellenek a szavak mégsem,
Érintsd meg a lelkem, az elmond neked mindent!
Végy karodba egyszer, ne legyek ma árva,
Hazudd hogy létezel, repüljünk meseországba!
Ne kérdezz semmit, csak éld át a csodát,
Had lássam szemedben a gyönyör mámorát!
Aztán ha lassan kihunynak a fények,
S tested fáradtan ágyadon pihen meg,
Csókkal búcsúzom, mosollyal arcomon,
S eltűnik az álmunk egy csodás hajnalon!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...