Temetésen

Leszegett arcok összekulcsolt kézpárok,
Van, aki az elhunytra gondol,
Akad olyan, akinek hiányozni fog,
Akad olyan, aki örülök a halálának
És akad olyan, aki azt nem is ismerte az elhunytat.
Akad olyan, aki feleleveníti az együtt töltött időt.
Körbe nézzek és siro vagy sírás felé hajló szempárokat, láttok,
A süvítve fújó széltől már-már a kopár fák is fáznak szinte csontig, hatol, próbálom hallgatni a papot, mi szépet tud az elhunytról mondani
De nem igen hallok belőle sokat a síró és szipogó emberektől, közbe egy ismeretlen fájdalom kerít hatalmába ilyet, még nem éreztem,
Nem volt jó ember, de mégis valamilyen okból nagyon nagyon hiányozni fog...