A cseresznyefát minden évben
Megöli a fehérkezű tél,
De a lelke gyökerében
Tavaszt várva lüktet és remél.
Te vagy a tél,
S úgy megöltél,
Hogy nem fekszem tavaszt várva;
Átmennék a másvilágba,
Ez lelkemnek minden vágya.
Néha elbújsz és megvárod,
Hogy lassan, fájva kirügyezzek,
Hanem aztán útját állod
Jeges szemmel rügyeimnek.
Másodszor, hogy körülöttem
Minden friss, és minden ragyog,
De ne várd, hogy kirügyezzem,
Mostmár örökre megfagyott
Minden ágam, mind halott.
Nem versz már át.
Nem zavar már, hogyha itt maradsz.
Megadtam a halál árát,
S a halálban lelem a tavaszt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Nagyon tetszett....
szép