Te kacér, Istenharagja!
Te imádott tünemény, Te!
Gyűlöllek, te reménnyel édesgető,
Te selymes méreggel pusztító gyilkos!
Úgy adod számba a zord halált,
Mint az édes ambróziát.
Mert zord halál az amit kínálsz,
Nem édes öröm.
Hosszú jeges ujjaid,
Meleg selyembe burkolva
Futják körbe az ártatlan nyakat,
A szerelmes lelket,
És mikor a legnagyobb az öröm,
Mindent porrá rombolnak!
De nem kaparintasz meg többé!
Nem hagyom!
Erősebb vagyok nálad.
Tudom, mert hiszek!
Hiszek még egy drága, tiszta,
Ártatlan és hűséges szívben,
Melyet nem te szabadítasz rám.
Ha őt elnyerem, bosszúm elér,
Meglásd!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások