Szerelem a sírig

Egyszer volt,holnem volt,volt egy szerelmes pár,
Imádták,s hűek voltak egymáshoz,éveken át.
Azt hitték az övék örök szerelem,s nem állhat közéjük senki sem.
De egy napon megtörtént a tragédia,a fiú a szívét másnak adta oda.
A lány mit sem sejtve,elindult a megszokott találka helyre.
A fiú is ott volt,várta már a lányt.Ő csókokkal borította,de a fiú meghátrált.
Közölte a lánnyal,hogy vége,mert mást szeret,
De ekkor a lány a földre csuklott,s sírva remegett.
Őt azóta nem látta mosolyogni senki,
Mióta szakítottak,már nem tud nevetni.
A boldogságnak örökre vége szakadt,
A lány számára többé már nincs tavasz.
Régóta nem látta őt már senki,
A szobájában ül,s nem tud mást,csak szenvedni.
A fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan,
S nem sejti,hogy a régi szerelmét,a penge megvágja halálosan.
A lány úgy gondolta,így már mit sem ér élete,
Így hát jobb lesz,ha elmegy ebből a világból örökre.
Egy lapot vett kezébe,s búcsú levelet írt a fiúnak,
Minek az elején,ezek a szomorú mondatok voltak:
,,Annak a fiúnak,kit még most is szeretek,
S attól,hogy elmegyek,a síron túl sem feledek"
Miután szomorú levelét,sűrű könnyek közt megírta,
Pengét vett kezébe,vágott,s ment a halálba.
A lány szülei ekkor értek haza,s rögtön mentek fel a szobába,
De ő akkor már a földön feküdt,s a halál elragadta.
Az édesanyja meglátta kezében,a vértől ázott levelet,
Elakarta olvasni,de a szíve nem engedelmeskedett.
Tudta,hogy a lánya,annak a barna fiúnak címezte,
S még az aznapi postával azonnal elküldte.
Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta,
A barátnőjét éppen forrón ölelte,csókolta.
Mikor a levelet olvasta,szemébe könnyek szöktek.
S ekkor csörgött a telefon,a lány anyja volt az,
Csak annyit mondott: -Várlak a temetésen holnap.
Legyen ott az,ki miatt a lányom gyilkolt,
S ki miatt annyi szerető szívet feldúlt.
Másnap,mikor eljött a temetés napja,
A fiú is ott állt a tömegben,zokogva.
A temetés végén,a fiú oda ment a sírhoz,
S sűrű könnyek közt,csak ennyit mondott:
,,Tudd meg drágám,hogy én téged szeretlek."
S ekkor egy hang megszólalt:
,,Még itt a síron túl sem feledlek."