Szépített függőség

Elhatároztam, hogy erős leszek.
Az élet mocska engem el nem temet!

Napok teltek ilyen tisztaságban
S nem érzékeltem változást a világban.
Sikerült! Gondoltam büszke lélekkel
Rólam vegyen példát minden ember!

Aztán testem sírni kezdett.
Kiéhezett.
Gondolataim ismét tisztátalanok lettek,
De a vétket nem tettem meg!

Ó a vágy, az olthatatlan vágy!

Milyen rémisztő hatalom!

Rációmentessé teszi életemet
S kielégíteni sem mindig lehet.

A vágy. Torkom kiszáradt
És remegett a lábam.
Ha pedig megláttam egykori bűntársam,
Akartam, hogy együtt legyünk e bűbájban.

Egyesüljünk! Nem bírom tovább!
Néhány perc, mi baj lehet?

Ó ily’ gyenge hogy lehetek?

Vágyam tetőfokára hágott…

Szenvedtem. Már egy hete.
Körülöttem mindenki megtette.
Napjában többször, akár egymás után,
Én pedig csak vágyakoztam AZ után.

Végül a bűn mellett döntöttem.
Képtelen voltam tovább éheztetni testem.
Édes bizsergés, nélküled hogy élhettem?

Rabod vagyok, semmi kétség ma már,
Jelenséged még ma is nagy talány,
De mindig megnyílsz előttem egy picit,
Ha elszívok egy szál cigit.