Apró emlékfoszlányok szaggatják szívemet
A szomorúság könnyedén maga alá temet
Boldog lehettem én is egykoron
De a fájdalomnál én jöttem soron.
Magam elé képzelem két égő szemed
Míg tétován megfogom remegő kezed
S akkor, abban a pillanatban éreztem
Erre, csak erre az érzésre éheztem.
Fájdalom kínoz, mert hagytalak
Tudtam, Te nem születtél rabnak
Hagytam, hogy elmenj, nem mondtam: Akarlak!
Boldog voltam, mert láttalak szabadnak.
S Te szárnyaidon könnyedén repültél tova
Nekem pedig nem maradt más, csak e sötét szoba
De érzem, egyszer még együtt szállunk tova,
S nem marad más, csak szerelmünk égő nyoma!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Szállnék veled
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?