Sötét szemed…
Ragyog sötét szemed,
Lehanyatló Napom!
A szád,...
Meglepett mosolyra villan.
Láttodon elönt a fényes derű.
Ismerős hangod vidít.
Megpihen pillantásod arcomon.
Bár feszít a vágy, sok emlék,
Nem bánom, ha csak
Élcelő, nyugodt, távolságtartás marad.
Igaz, jó volna megsimítani hajad…
Arcodon visszatükröződik
A gondolat, és ébred bennünk
Szárnyait bontogatva a pimaszság.
Vele kel birokra kín, vígasság.
Engedek nekik. Mert olyan jó,
Izgalmas, tüzes, szemtelen.
Csupasz testünk fölhevülve
Megbirkózik, majd ölelve
Megpihen a gyér gyepen.
Szedegetjük, szórogatjuk,
Keressük, míg el nem tűnnek
Kis morzsái a fű között
Régi, tiszta szerelmünknek
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Úgy gondolom, kicsit elkapkodtad; mielőtt elővezetted a nagyközönség elé, nem ártott volna a versnek némi érlelgetés.