Sohasem fogok megfelelni..

Sohasem fogok már megfelelni..
Sohasem fogom nektek elfelejteni..
Úgy szeretnék eltűnni,hátrahagyni mindent..
Újra akarom kezdeni,mert már rég nincs hitem..
Annyira szeretnék elfutni,távol kerülni az ezernyi vitától..
Csalódtam..Kiábrándultam a világból..
Úgy érzem elveszek..mondd,mit tehetnék még?
Magyarázd meg,mert a magányom darabokra tép..
Felőröl a bűntudat mélységes tengere..
Bezár szeretetlenségem börtöne
Kitártam a szívem,most pedig ezer sebből vérzik..
A meséket is elhittem,a világ most korom feketének tűnik..
Mit tehet egy gyerek,ha már nincs ereje harcolni,
Mit tehetek én,ha nincs hová elbújni?
Ketrecben érzem magam,fuldoklom keserű könnyeimtől..
Elpusztulok..soha nem gyógyulok ki a betegségemből..
Elveszett a lelkem,mikor elhagytál..
Miért kellett elmenned,Oh Istenem,miért nem maradhattál?
Annyira hiányzol ,szükségem lenne rád!
De már nem emlékszem..és minden kusza szó csak bánt..
Kimondatlan szavak..kimondatlan keserűség a lelkemben..
Nem menekülhetek el..ég szenvednem kell.
Mit éra siker,ha nincs aki büszke lenne rám?
Mit érek mindennel,ha nincs,aki a karjába zár?
Meghaltam..sohasem éledek fel legbelül..
Kősziklává változom..aki már meg nem enyhül..
Hajt a harag,a kegyetlenségem visz majd a legmagasabbra..
Hogy ennyire fog fájni..az a kislány sohasem gondolta..
Elérek mindent,meg bosszulok minden napot..
Felérek a csúcsra..akkor is,ha semmi jót nem kapok..
Mennem kell..fel kell gyújtanom az eget is..
annyi harag van bennem,elpusztítanám a világot is..