Síri csend

Fény járja át a tájat,
Madaraknak ez ad szárnyat.
Felszárad az eső a földről,
Fák kúsznak ki a ködből.
Száraz gallyak nincsenek,
Pára cseppek fénylenek.
Kő a fűben meglapul,
Kereszt a ködből kialakul.
Vékony sétány jobbra- balra,
Síri csend, nincs szükség szavakra.
Virágillat száll a szélben,
Eltűnik a Mennyei égben.
Gyertyaláng világít, megtöri a ködöt,
A füst a gyertyától megszökött.
Felfelé törik a madár és párja,
Felfelé száll a köd és a pára.
Az ég felé nő a fa és az ága,
Templom az ajtaját kitárja.
Fény járja át a tájat,
Megszomorítja a szivet, pityergő szájat.
Síri csend, vagy vad zokogás,
Mély bánat és szomorú szorongás.
Fagyott arcok a ködben állnak...
A lelkek is felfelé szállnak.