Rothadó világban égünk

Orrfacsaró bűzt érzel,
S hogy mi ez, nem tudtad?
Jobb, ha most megérted:
A világ, ami rothad.

Sarkain cafrangosan
Folyik förtelmes leve
Vérrel, sárral, könnyel,
Jajgatással tele.

A vicsorgó mosolyhoz
Fogat lopunk- hófehéret,
S közben némi vérrel
Egymásra köpjük: Szép az élet!

Irtjuk a gondot,
S mert túl szapora állat
Öt jön egy helyette,
És megrokkantja vállad.

Már nem csak az éj,
A nappal is halált jelent,
De csak ne félj.
Küzdd és szenvedd a jelent!

S ne ordíts,
Ha a kör bezárul, s forog,
Ne könyörögj,
Ha gyomrod egy emészthető percért korog,

Mert nincs menekvés
Csak megváltó halál van,
Bár a kör majd
Újraindul a halálban…

S e rothadó világ
Rettentő szagával öl,
Hogy aztán ne tovább
Folytathasd, kezdd elölről.

Nem baj, ha ezer
Gennyes seb lep be
Nem baj, ha kezed
Leesik öledbe- s ott marad.

Nem baj, ha megrokkansz
Hiszen ez a lényeg.
Jobb, ha meg se mukkansz!
Rohad az élet. Éljed!