Romok

Messze vonulnak a felhők,
Kitisztul az esti égbolt,
Pocsolyák őrzik a nyomot,
Azt, hogy hatalmas vihar volt.

Fákat tépett gyökerestül,
Jéggel verte a házakat,
Sötétbe borított mindent
S ledöntötte a falakat.

Romokat hagyott csak hátra,
Sebzett földön duzzadt vénát,
S bár nincs új falakra szükség,
mégis hordjuk a sok téglát.

Összehordjuk, egy kupacba,
De minek? Hisz’ ledől hamar,
Fordul a szél, felhők jönnek,
S nyakunkon az újabb vihar.