Messze vonulnak a felhők,
Kitisztul az esti égbolt,
Pocsolyák őrzik a nyomot,
Azt, hogy hatalmas vihar volt.
Fákat tépett gyökerestül,
Jéggel verte a házakat,
Sötétbe borított mindent
S ledöntötte a falakat.
Romokat hagyott csak hátra,
Sebzett földön duzzadt vénát,
S bár nincs új falakra szükség,
mégis hordjuk a sok téglát.
Összehordjuk, egy kupacba,
De minek? Hisz’ ledől hamar,
Fordul a szél, felhők jönnek,
S nyakunkon az újabb vihar.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
mooney16 ·
Szép lett!
Pusheen ·
Tetszik!:)