Tegnap reményem halva találtam.
Csak feküdt az ágyon,csak feküdt magában.
Riadt tekintete arcára fagyott,
maga után üres életet vákumot hagyott.
Szólongattam hátha van még benne élet,
De hiába a reménytelenség áldozata lett.
Csak álltam mellette,mint testét vesztett lélek,
Azóta érzem....Nem is élek.
Azóta halálfélelmem van,s érzem hogy sínpáron állok
S az emlék mely egyszerre volt boldog s álnok
Most játszik velem ,
S mindent felhasznál ellenem
S már jönnek egyre közelebb a fények,
S már hívogatnak az ismeretlen lények.
Álmom csak furcsa zaj zavarja meg,
Ne félj!!!MA csak reményem halt meg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Reményem halála
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások