Réges - régi átok

Elmegyek innen
Ahonnan már messze sodortak a vágyaim
Hiába látok valami fényt, már gyöngék a szárnyaim

Olyan semminek érzem magam
A sötétbe zárva, visszatérnek hozzám
Régi félelmeim, s nem engednek tovább

Belekóstolhattam a fénybe
S most, hogy visszavették tőlem, még inkább kell
S nem engedem, nem engedem el

Visszahúz az a régi átok
Megint kísért és érzem a régi fájdalmat
Nem akarok benne élni, abban a réges-régi bánatban

Behúz, elaltat, szenvedek tőle
Még mindig csak a fényre vágyom
S újra a láthatatlanság lesz egyetlen barátom

De tudom milyen a világos
S a sötét után, nem engedem magam
Úgy űzöm el, ha jön, hogy ne maradhasson belőle egyetlen darab