Elmegyek innen
Ahonnan már messze sodortak a vágyaim
Hiába látok valami fényt, már gyöngék a szárnyaim
Olyan semminek érzem magam
A sötétbe zárva, visszatérnek hozzám
Régi félelmeim, s nem engednek tovább
Belekóstolhattam a fénybe
S most, hogy visszavették tőlem, még inkább kell
S nem engedem, nem engedem el
Visszahúz az a régi átok
Megint kísért és érzem a régi fájdalmat
Nem akarok benne élni, abban a réges-régi bánatban
Behúz, elaltat, szenvedek tőle
Még mindig csak a fényre vágyom
S újra a láthatatlanság lesz egyetlen barátom
De tudom milyen a világos
S a sötét után, nem engedem magam
Úgy űzöm el, ha jön, hogy ne maradhasson belőle egyetlen darab
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?