Nyári halálom

Meleg a nyár,
Ő előttem ül és zihál.
Kétszer láttam e nyáron,
De még nem is ismer meg, sajnálom.

Meleg nyári órán elalszom,
És vele gyönyörűt álmodom.
Hirtelen felkelek,
Arcával ébredek.

De még se érzek már semmit,
Csak arcát és szemét látom, ennyit.
Álmomban velem hal meg,
Velem együtt hal meg.

De tudom Ő még él,
Én még se látom többbé!
Ő tudja kivagyok,
De már csak halottként tudhatom.