Megfakult emlékek hevernek az őszi avar alatt
Fellobbant köztünk a tűz,de aztán mégis elhamvadt
Kicsiny gyertyaláng ég már csak a viasztest felett
Roskadozó fal árnyékában függ egy elkopott keret
Belepte a por a bíbor függönyöket
Szívünkben hagyták kiélezett tőrjeiket
Sírünk és vérző testünket takarjuk el
Mi elmúlt és eltűnt,sosem keressük fel
Megfojtanank a hangok és a képek
Mindenhol véreznek,bármerre is nézek
Nincsnek már álmok,miket szövögethetnénk
Nincsnek már tervek,miket romba dönthetnénk
Kopár faágak hevernek a parázs alatt
Nem bánthatnak már minket semmilyen szavak
Könnyeink elapadnak,elvesztettünk valamit
Miután csak pár emlék,szavak maradtak itt
Kinnt a ül egy holló a csupasz faágon
Mélyen ülő szemében benne van minden álmom
Kitárja szárnyait,elmegy és elviszi magával őket
Itt maradtam egyedül,s tudom hogy mi elmúlt ;nem jön vissza többet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nem jön vissza többet
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások