Neked szól...

Ez a dal neked szól, kinek szívében szerelem lángol.
Szemed és lelked tiszta, akár a frissen esett puha hó.
Hajad, mint lágy zuhatag omlik le meztelen válladra,
s én kedvesen megsimogatom, illatát magamba zárva.

Szívem hevesen dobog, hiszen mellettem vagy.
És amikor elmész, magaddal viszed úgy, ahogy van!
Helyébe az ürességgel párosult gyötrő vágy marad,
de csak addig, amíg újra két karomba nem zárlak.

Rád találtam, mint lényem másik éltető „felére”.
A ragyogásod megvilágít itt a földön mindent.
Mint nyíló virág a reggeli napsugár fényében,
hagyom, hogy magával ragadjon szépséged!

A hold és a csillagok fénye tündököl végig testeden,
utat mutatva szerelmes, szeretetre éhes lelkedhez!
A hajnal az éjszaka lesben álló „könnyes” végzete,
de nem aggódom, Téged már többé nem űz tőlem el!


2007-11-17.