Néha arra gondolok: a holtak néznek-e?
Hajolnak-e álmom fölibe?
És néha azt hiszem, hallani vélem
Emlékük zokogását a télen.
Néha felsóhajtok, mert nyomaszt a gondolat,
Hogy én is szállok túlvilágra,
Egyszer elhallgatok (jobban mint eddig),
S nem tudom, mért vagyok s meddig?
Félek. Egyedül állok a világgal szemben,
Félelmes árnyak vesznek körűl.
(De a jövő egyszer úgyis révbe ér,
Hiszen az én sorsom, akár az éj).
És a ködben vígan dalol a halál felém,
S az élet hiába keres?
A baj húz, ráncigál, taszít a mélybe:
S lelkem némán szárnyall az égbe.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
2025-01-19
|
Novella
Ez egy szösszenet az gyűjteményemből. Bl műfaj. Valentin napra íródott.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások