Néha arra gondolok: a holtak néznek-e?
Hajolnak-e álmom fölibe?
És néha azt hiszem, hallani vélem
Emlékük zokogását a télen.
Néha felsóhajtok, mert nyomaszt a gondolat,
Hogy én is szállok túlvilágra,
Egyszer elhallgatok (jobban mint eddig),
S nem tudom, mért vagyok s meddig?
Félek. Egyedül állok a világgal szemben,
Félelmes árnyak vesznek körűl.
(De a jövő egyszer úgyis révbe ér,
Hiszen az én sorsom, akár az éj).
És a ködben vígan dalol a halál felém,
S az élet hiába keres?
A baj húz, ráncigál, taszít a mélybe:
S lelkem némán szárnyall az égbe.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások