Vándorolsz évszázadokon át
Bolygóról-bolygóra, s nyugtot nem találsz.
Keresel egy arcot mely régóta,
Hívogat téged újra és újra.
Egy arc mely te voltál valaha,
Melyet megérintett a Halál fuvallata.
De ott termett az ördög és a kezedbe csapott,
S a hőn áhított halhatatlanságot adott.
Akkor még nem tudtad, mit érsz majd vele,
A boldogság felhője takarta a szemed.
De teltek múltak a napok s az évek,
Egyedül maradtál s nem lett véged.
Először sírtál, rimánkodtál,
Majd őrjöngtél, parancsoltál.
De nem jött az ördög, csak kacagott rajtad,
Hogy ide jutottál, szidhatod magad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...