Mint a madár!

Szállnék, mint a madár, ha szabad!
Szerelem vár? Vagy vasakarat?
Sólyom vagyok, tán különc farkas,
Nem is kérem, hogy meghallgass!

Könyörtelen visz az utam, el a végtelenbe,
Ez a szenvedélyem már átcsap féktelenbe,
Magányos farkas, kit a szél szólít meg,
S ezer színnel hintené be varázsával szemed!

A szíved vígan dalol, és a lelked repdes,
Ered lüktet vadul, mely ütemre verdes!
Egy pillanat, s rádöbbensz egy szóra,
Az áldást hozóra, végleg megnyugtatóra...

Gyönyörű az élet, s vígan zeng a dal,
A szeretet ha győz, és mindent áthidal,
Megragad már végleg a helység szelleme,
S magával is ragad nem múló szerelme...