Mikor veled vagyok

Zajgó kavalkád, ha vinne magával,
Tekintetemet a tiédbe fonom,
Konokul küzdök a világ ritmusával,
De félve még el kell mondanom,
Hogy a külső kavargást csak te csitítod,
S én illanó zajként szívverésedbe olvadok,
Megnyugtat egy dobbanás, mikor veled vagyok.

Olykor sivár homokként kívánom szavad,
Egyetlen hangod pengő cseppjét,
Tudnod kell, többé nem vagyok kósza vad,
Hazaértem hozzád, s lényem minden sejtjét
Kitölti egy méz-keserű érzés,
Feszítő, gyötrő, fenséges csoda,
Melyről ajkam hangtalanul vall, mikor veled vagyok.

Nyakig burkolózva érintésed bársony köntösébe,
Fel-felpillantok rád csókjaink közül,
Szád szatén sziluettje elmémbe
A várt szót formálva rögzül,
Már megbabonázottan ismétlem én is:
Szeretlek, mindig, s mindennél jobban,
S nem lehet senki nálam boldogabb, mikor veled vagyok.


Szerelmemnek
2004. június 12-13.